– Tegye a szívére a kezét és árulja el: álmaiban szerepelt az érem a budapesti Európa-bajnokság előtt?
– Igen, gondoltam rá, hogy összejöhet a dobogó – vallotta be Pigniczki Fanni.
– Melyik szer mellé tette oda az érmet?
– Azt nem tudtam volna előre megmondani, melyik szerrel jutok döntőbe, mert ez például attól is függött, hogyan teljesítenek a többiek. Úgy éreztem, bármelyikkel képes vagyok úgy szerepelni, hogy ott lehetek a legjobb nyolc között. Ezúttal a labdával és szalaggal is sikerült – előbbivel pedig az álmom is valóra vált.
– Mennyire nehéz, illetve mennyire tud ahhoz alkalmazkodni, hogy hol délelőtt, hol délután, máskor meg késő este kell jól teljesítenie egy-egy nagy versenyen?
– Hogy mikor lépünk szőnyegre, az mindig a sorsolástól függ, emellett a kétnapos selejtező során mindig fordul egyet a kör, ezúttal délelőtt kezdtünk, aztán másnap délután következtünk. Jó ideje ismertük az Európa-bajnokság sorsolását, tudtuk, hogy az első selejtezős nap első csoportjában kilenckor rajtolunk, így például a versenyt megelőző héten reggel hétkor kezdődtek az edzéseink. De megesett már az is, hogy magyar idő szerint este tízkor versenyeztünk, ezért akkor abban az időpontban edzettünk egy ideig, hogy kipróbáljuk, és hozzászokjunk az időponthoz.
– A nap melyik időszakában szeret jobban versenyezni?
– Változó. Azt vettem észre, ahogy öregszem, egyre kevésbé szeretek korán kelni.
– Huszonnégy éves…
– De már több idő kell a bemelegedésre, mint korábban, ennek ellenére mégis szeretnék délelőtt versenyezni, mert akkor nem kell egész nap várakozni, majdhogynem gondolkodás nélkül vághatok neki a gyakorlatoknak. Azért mondtam, hogy változó, mikor szeretek versenyezni, mert a délutáni-esti gyakorlatozásban is megtalálom a jót, akkor előző este nem kezdek el izgulni, a gondolataim nem forognak állandóan a másnapi megméretés körül, tudom, hogy még van időm a készülődésre.
– Az ember azt hinné, egy fontos verseny idején a sportoló alig-alig tud aludni.
– Én nagyon jó alvó vagyok, szinte bárhol, bármikor képes vagyok aludni – versenyek idején pedig még többet, mint máskor, hiszen amikor itthon vagyok, az edzések mellett összevissza rohangálok: gyógytorna, pszichológus, gyúró, mentáltréner, és a napjaim még sűrűbbek, ha mondjuk éppen vizsgaidőszakom van az egyetemen.
– Azt mondta, nem felejti el ezt a budapesti Európa-bajnokságot. Mi marad meg önben? Az, hogy hazai közönség előtt versenyzett, hogy sporttörténelmi ezüstöt szerzett, hogy tapsviharban vonult le a szőnyegről, hogy ott állt a dobogón?
– Ami biztosan megmarad bennem, az az a néhány perc, amikor befejeztem a labdagyakorlatomat és lejöttem a szőnyegről azzal az érzéssel, hogy sikerült nagyon jól megcsinálnom mindent. Láttam ugyanezt az edzőim arcán, miközben hallottam a közönség vastapsát.
– Ha már hazai közönség: mennyire hallja gyakorlat közben a külső hangokat?
– Hallani hallom, de nem tudatosul bennem minden, nem követem, hanem a feladatomra figyelek. De ha hirtelen tapsolni kezdenek vagy sikoltoznak a nézők, akkor azért összegzem én is magamban, hogy sikerült az elem.
– Azért az nem lehet könnyű, hogy ilyenkor az embert ne vigyék el az érzései, hogy maradjon benne a feladatban.
– Volt bennem izgalom az Európa-bajnoksággal kapcsolatban, éppen emiatt: nem tudtam, hogyan kezelem majd a hazai közönséget, de mert a mentális felkészülésem kitűnően sikerült, nem volt vele gondom, képes voltam a pozitív hangulatát, az erejét magammal vinni – segítségül. Egyedül a labdadöntő előtt volt némi nehézségem, hiszen amikor az előttem lévő befejezte a gyakorlatát, rögtön felharsant a taps, az már nekem szólt – nagyjából harminc másodpercen át vonultunk a szőnyegig, ebből lett nekem így a duplája a szurkolás miatt, nem volt egyszerű fókuszban maradnom.
– Négy nagyszerű gyakorlata van – négy különböző típusú zenére. A zenét ön választja?
– Nem, az edzőim, én magamtól biztosan nem ilyeneket választanék, hiszen a hétköznapok során is más típusú zenét hallgatok, ám az edzőim figyelnek arra is, melyikkel lehet nagyobb művészi hatást elérni, és persze az sem mindegy, milyen típusú zenére nem táncoltam még. Nem volt még olyan, amire azt mondtam, hogy nem tudok vele azonosulni – szeretem a választásaikat azért is, mert mindig kiléphetek velük a komfortzónámból.
– Melyik gyakorlatára kapta a legtöbb visszajelzést, a labdára?
– Igen. Leginkább azért, mert háromszor is nagyon szépen adtam elő, emellett nézői szempontból is nagyon élvezhető produkció volt.
– Azt elárulhatná, hogyan gurul végig a testén bárhol úgy a labda, hogy esélye sincs leesni…
– Tizenkilenc éve ritmikus gimnasztikázom, tizenöt éve labdázom is, vagyis amiről beszél, azért abban jó sok munka van.
– Némi pihenő után jöhet Párizs! Ne fedje fel, csak igennel vagy nemmel válaszoljon: ahogyan a budapesti kontinensviadal előtt, az olimpiával kapcsolatosan is szerepel valami konkrét cél, szám, helyezés a fejében?
– Párizzsal kapcsolatban sokkal hamarabb volt valami a fejemben, mint a budapesti Európa-bajnoksággal – igen, van olimpiai álmom is.
Hat évvel ezelőtt első világbajnokságán az 59. helyen végzett, 2023-ban világbajnoki bronzérmes és most 2024-ben a budapesti Európa-bajnokságon egy fantasztikus ezüstérem. Mindketten azt a pillanatot teszik el, amikor az ezüst gyakorlat után egymásra néztek. Igazi példaképpé vált Fanni, edzője Gelle Noémi szerint, és ahogy mondja, nagyon jól állnak a Párizs felé úton. Pigniczki Fanni és Gelle Noémi (MTK Budapest) volt a Hazafutásban Suba Kata vendége a budapesti Eb után. |