Almafák – Morvai Katalin publicisztikája

AZ ALMA NEM ESIK MESSZE A FÁJÁTÓL. Kivéve, amikor mégis. De most maradjunk az eredeti magyar szólásnál. Amikor a gyümölcs olyan, mint a fa, amelynek a közelébe pottyant. Arról szeretnék ugyanis írni, hogy a hazai élsport teli van olyan tehetségekkel, akiknek már a szülei is kiváló, sőt, világhíres sportolók voltak.

Így volt ez néhány emberöltővel korábban, s megfigyelhető a jelenség napjainkban is. Sőt, szinte a szemünket veri ki. Elég, ha a jelenlegi férfi kézilabda-válogatottunkra gondolunk, amelyben a néhány héttel ezelőtti, Litvánia elleni világbajnoki selejtezőben (miként korábban az olimpiai kvalifikációs tornán) három magyar fiatalember is ragyogóan szerepelt. Mindhármuk egyik szülője válogatott kézilabdázó volt!

A 25 éves Rosta Miklós 2019 óta tagja a nemzeti együttesnek, sok nagy meccset játszott, szerepelt a 2021-es világbajnoki ötödik csapatban, bajnoki gólkirály, az év magyar játékosa, s a Litvánia elleni visszavágón történetesen ő lőtte a legtöbb (hat) gólt. A 203 centiméteres beálló édesapja, idősebb Rosta Miklós százharmincszoros válogatott, sőt, nagybátyja, Rosta István is felölthette a címeres mezt.

Aztán ott van a húszesztendős Fazekas Gergő, aki már 15 éves korában a felnőttek közt kézilabdázott, mi több, csapata, a „kis Veszprém” leggólerősebb játékosa volt. Szerződtette is a nagycsapat, a Telekom Veszprém, és hogy legyen elég játékperce és fejlődjön, kölcsönadta a lengyel Wisla Plocknak. Aztán Gergőnek a 2023–2024-es idényben épp az anyaegyesületével szembeni BL-csoportmeccsen jelentős része volt (hét lövésből hét gól) a Plock győzelmében. Tagja volt a junior-világbajnoki ezüstérmes csapatnak, majd a felnőttválogatottba is bekerült, s lett Európa-bajnoki ötödik. Gergő édesapja is ragyogó kézilabdázó volt: Fazekas Nándor kapusként segítette a magyar válogatottat, 1998 és 2017 között több mint kétszázszor védett nemzeti színekben, számtalan sikere közül a két olimpiai negyedik helyre (Athén, London) lehet a legbüszkébb. Esetleg fia játékára az olimpiai kvalifikáción. „Fantasztikus érzés, nagy öröm és büszkeség számunkra, főleg, hogy a fiam oroszlánrészt vállalt benne” – mondta az M1 aktuális csatornának a párizsi kijutást jelentő, portugálok elleni győzelem után.

A Tatabányán rendezett torna kedvence azonban nem Rosta Miklós és nem is Fazekas Gergő volt, hanem Imre Bence, akinek az édesanyja, Kökény Beatrix Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó (s hogy egy másik gyümölcsfát is ide emeljünk, az édesapja olimpiai ezüstérmes és világbajnok párbajtőrvívó, Imre Géza). Az FTC 21 éves balkezes szélsője tavaly áprilisban debütált a válogatottban, a legjobb játékkal azonban most rukkolt ki, amikor a leginkább kellett, a portugálok elleni, olimpiai részvételről döntő tétmeccsen minden lövése (!) talált, kilenc gólig jutott, őt választották a meccs legjobbjának. Szülei a lelátón izgulták végig a találkozót… Nem véletlen, hogy külföldön is felfigyeltek rá, az új idényben a többszörös BL-győztes, az idén is final fourba jutó Kielben folytatja pályafutását.

Ezek a fiúk nem csak a géneket örökölték – kis túlzással a gyerekkorukat a sportcsarnokban töltötték. Az óvodás Rosta Mikire délutánonként a gyúró vigyázott a dunaújvárosi létesítményben, miközben édesapja a játékostársaival edzett. Egy 2017-es Nemzeti Sport-cikkben az apuka azt mondta: „Mondhatni, kódolva volt, hogy a fiúkból kézilabdázó lesz, hiszen Miki mellett az öccse, Bálint is ezt a sportágat választotta… Sohasem erőltettünk semmit, de ilyen közegben azért nehéz lett volna nem a kézilabdát választaniuk.” (Persze egy generációval korábban még más világ volt: idősebb Rosta Miklós az iskolaévek befejeztével munka mellett sportolt.)

Imre Bence Rostánál épp csak egy kicsivel később, hatévesen kezdett kézilabdázni, s mire elérte azt a kort, hogy apukája sportágát, a vívást is kipróbálhatta volna, már be is szippantotta a labdajáték. „Én nem voltam ennyire erős egyéniség” – mondta a fiáról az édesanyja az M4 Sportnak. „Bence testalkata és 75 kilója nem alkalmas arra, hogy középen birkózzon, verekedjen, viszont a játékérzése van olyan jó, mint nekem. Nagyon gyors, mentálisan erős és bátran vetődik.” (Egyébként a testvére, Szofi is kézilabdás lett, a kapuban kötött ki.)

De nem a kézilabda az egyetlen labdajátékunk, ahol a zsenialitás öröklődött. Vízilabdában a Szivós és a Kásás család is jó példa az alma és a fája hasonlatra. Szivós István 1966 és 1980 között 325 alkalommal volt válogatott, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címig vitte. De már az apukája, idősb Szivós István is ezt a sportágat űzte, mi több, ő is elért a csúcsra, az ötkarikás aranyéremig, kétszer is. És a sikerszéria nem szakadt meg, a harmadik generáció, Szivós Márton is világbajnok lett 2013-ban Barcelonában.

A háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamás is korán megismerkedett a sportággal, hatévesen már vízilabdaedzésekre járt. 1993-ban ifi Európa-bajnokságot nyert, egy évre rá bekerült a felnőttválogatottba, amelyben 2012-es visszavonulásáig 363-szor játszott. Huszonegy éves korától idegenlégiósnak ment, hatszor nyert olasz bajnokságot. Eredményeit vég nélkül lehetne sorolni. Nos, az ő édesapja, Kásás Zoltán sem volt akárki a sportágban, olimpián ugyan be kellett érnie egy ezüsttel (1972), de világ- és Európa-bajnok volt ő is. Kétszer annyi idős, tizenkét éves volt, mint a fia, amikor pólózni kezdett…

A nagy sportcsaládok „listájáról” kihagyhatatlan a Gyarmati család, de a Schmitt famíliát se felejtsük ki. Gyarmati Dezső 85 évesen a Nemzet Sportolójaként halt meg 2013-ban, háromszor nyert olimpiai bajnokságot (Helsinki, Melbourne és Tokió). Az első felesége, Székely Éva úszóként volt Helsinki olimpiai bajnoka, lányuk, Gyarmati Andrea olimpiai ezüst­érmes lett szintén úszásban. Unokái közül Andrea és az ugyancsak olimpiai bajnok kajakozó, Hesz Mihály gyermeke, Hesz Máté szintén a pólót választotta, a legjobb eredménye egy junior-világbajnoki aranyérem. Másik lánya – akinek a színésznő Bara Margit volt az édesanyja – is úszott, miként Gyarmati Eszter férje, Szilágyi Zoltán is. Két gyermekük közül Liliána örökölte az úszótalentumot, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, felnőttként Európa-bajnoki ezüstérmes lett. Lenyűgöző családi éremgyűjtemény!

De a Schmitt családé is bámulatos. Schmitt Pál csapatban volt kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok párbajtőrvívó, felesége, Makray Katalin tornában lett olimpiai ezüstérmes 1964-ben. Gyermekeik – Gréta, Petra és Alexa – is sportoltak, s az egykori tv-torna sztárjai voltak. A hat unoka közül Vigvári Vendel és Vigvári Vince is berobbant a felnőtt vízilabda-válogatottba, 2023-ban mindketten világbajnokságot nyertek Fukuokában. Édesanyjuk, Schmitt Gréta magyar bajnok teniszező, édesapjuk, Vigvári Csaba magyar bajnok pólós volt.

S ha már szóba került a vívás, ebben a sportágban különösen jellemző, hogy nem esett messze alma a fájától. A hatszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kovács Pál mindkét fia, Attila és Tamás is világbajnok lett ebben a fegyvernemben. A Gerevich família még rajtuk is túltesz. A kardvívó Aladár 1932 és 1960 között hétszer (!) nyert olimpiai aranyérmet kard egyéniben és csapatban. Felesége Bogen Erna világbajnok és olimpiai bronzérmes tőrvívó, akinek az apukája, Bogen Albert is ezt a sportágat űzte, s olimpiai ezüstig jutott. Gerevich Aladár két fia, Pál és György is vívott, előbbi négyszeres világbajnok és kétszeres olimpiai bronz­érmes lett. A 62 évesen elhunyt Gerevich György viszont tanítványaiba plántálta mindazt, ami a sportpályafutásában nem tört fel: ő volt a nevelőedzője többek között a későbbiekben háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnak.

A felsorolást napestig folytathatnánk még, példálózhatnánk futballistákkal is, a Bozsik, Albert, Mészöly családdal. Olimpiai aranyérmeseink körében is találni olyan sportolót, akinek a fia/lánya ugyancsak ötkarikás bajnok lett (Homonnai Márton és Szőke Kató, Németh Imre és Miklós, Csipes Ferenc és Tamara).

Lám-lám. Az alma nem esik messze a fájától. S hogy miért? Mert egyrészt öröklődik a tehetség, másrészt rendkívül hasznos az a tapasztalat is, amit a szülők tovább tudnak adni. Ha rászánják magukat. Mert tény, hogy számos apává, anyává avanzsált világsztár szokta elmondani – főleg kezdő szülőként –, nem erőltetik, hogy gyermekeik kövessék őket a siker sok lemondással és fájdalommal járó útján. De abban egyetértés szokott lenni: sportolni azért sportoljon az a gyerek! A többit majd elintézi a sors…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!