Torna: A java csak ezután jön! – Mészáros Krisztofer

– Tényleg nem maradéktalanul elégedett?
– Ha azt nézem, hogy a tavalyi világbajnokságon tizennegyedik lettem az egyéni összetett döntőben, ezúttal pedig tizenegyedik, ez mindenképpen előrelépés, de ha nem történik korláton az, ami, negyedik is lehettem volna. Tudom, az nem érem, ám mégiscsak pontszerző helyezés – válaszolta Mészáros Krisztofer, aki csütörtökön remekül tornázott az antwerpeni világbajnokság egyéni összetett fináléjában.

– Mi történt korláton?
– Előttem az ukrán Illja Kovtun tornázott, s amint leugrott a szerről, már ott voltam a pódiumon, hogy előkészítsem magamnak a korlátot – nagyjából húsz másodperc múlva már megkapta a pontszámát, nekem pedig elindították az órát, innentől fél percünk van rá, hogy elkezdjük a gyakorlatunkat. Nem készült el a korlát, a tenyerem sem, ami nagyon megzavart.

– Hogyan, mivel készítik elő ilyenkor a szert és a tenyerüket?
– Először csiszolópapírral csiszoljuk le a szert, majd cukornádszirupot kenünk rá, aztán jön a magnéziapor. Utána a tenyerünket is így készítjük elő – akkor persze a csiszolópapír kimarad. Nem volt elég időm rá csütörtökön, hogy rendesen felkészüljek a gyakorlatomra...

– Ezért fogalmazott úgy, hogy mézes maradt a korlát? Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Körülbelül olyan ez, mint amikor az ember felugrik egy rúdra, de vizes az is meg a tenyere is – csúszik minden, ahelyett hogy tapadna. Nagy nehezen végigszenvedtem magam a gyakorlaton, de a végére annyira elfogyott az erőm, hogy a leugrásnál leültem a szőnyegre.

– Innen hogy állt fel? Már nem a leülés után, hanem átvitt értelemben, hiszen történt egy malőr, nem kapott olyan pontszámot a korlátgyakorlatára, amilyet szeretett volna, aztán jött a nyújtó, vagyis az a szer, amelyik a selejtezőben mindannyiuknak mumusnak bizonyult, és tulajdonképpen elszállt a csapatkvóta megszerzésének az esélye.
– Nagyon nehéz volt továbblépni. Nem értettem a bírókat, nem értettem, miért történt – aztán jött az edzőm, Szűcs Róbert, ő is próbált nyugtatni, de nem is volt más választásom, mint összeszedni magam. A sportpszichológusommal készülünk hasonló szituációkra, úgyhogy bevillant, most az „aranyhal-memóriát” kell elővennem.

– Hogy micsodát?
– Az aranyhalaknak nem nagyon van hosszú távú memóriájuk, vagyis nekem is felejtenem kellett és koncentrálnom a nyújtóra. Ez duplán nehéz volt, és nem is csak a selejtező miatt – mostanában a Kovács-szaltóm sem olyan, mint amilyennek kellene lennie, sokszor „messze megy a szertől”, és a döntő előtti melegítésnél sem voltam közel a nyújtóhoz ezzel az elemmel. Hívő ember vagyok, úgyhogy rábíztam magam az Úrra.

– Ezek szerint a tornateremben is van, hogy hívja őt?
– Igen. Ha imával nem készülök fel rendesen egy-egy versenyre, akkor úgy érzem, nem is készültem fel megfelelően.

– Nem fogunk végigmenni az összes szeren, de a csütörtöki talajgyakorlatát azért említsük meg, mert az a döntő negyedik legmagasabb pontszámát érte.
– Pedig nem is kaptam érte annyi pontot, mint vártuk. Nemcsak mi nem értettük ezt, mások sem, de hát pontozásos sportágról beszélünk, meg kell tanulni azt is, hogy az ember elfogadja a bírók döntését. Sokszor nem könnyű, főleg, amikor azt látom, hogy nekem nem fogadnak el egy elemet, míg másnak ugyanazt igen... Szóval némi csalódottság mégiscsak van bennem a döntőt illetően, mert ha megcsinálom a gyakorlataimat, és még meg is kapom értük a megérdemelt pontszámokat, a dobogóra is odaérhettem volna.

– Rég volt rá példa a magyar tornasportban...
– Több van bennem annál, mint ami Antwerpenben kijött, de sebaj, eljön még az én időm. Ráadásul ezen a világbajnokságon a csapatkvóta megszerzése volt a célunk, így nem is a legerősebb gyakorlataimmal versenyeztem, mert a biztonság volt a fontosabb.

– Mióta tudja, hogy egészen kiváló tornász lehet önből?
– Valójában először Magyar Zoli bácsi mondta a szüleimnek, hogy százévente lép be egy ilyen tornász a terembe – később már a győri edzők is mondogatták, ha kitartok, egészen messzire juthatok. Remélem, képes leszek bizonyítani, hogy mindannyian igazat mondtak.

– Hét évvel ezelőtt az egyik ásványvízgyártó és -forgalmazó cég tehetségprogramot indított, amelyben nagy bajnokok fiatal sportolókat választottak – akkor Berki Krisztián önre voksolt.
– Nagyon jólesett Krisztián választása. Akkor léptem az ifjúsági korosztályba, és akkorra már én is úgy éreztem, képes leszek nagy eredményekre a jövőben. Későn érő típus vagyok, meg kellett még erősödnöm, és kell is tovább erősödnöm, úgyhogy a java csak ezután jön!

– Egyelőre párizsi csapatszereplés nélkül – hogyan élte meg, hogy nem sikerült a kvalifikáció?
– Nagyon szerettük volna megszerezni a csapatkvótát, sajnos nem sikerült, de arra azért még van esély, hogy a tavaszi világkupa-sorozatból valamelyik társam csatlakozik hozzám. Már Antwerpenben megbeszéltük, hogy innentől a cél Los Angeles, vagyis elengedtük a múltat, a történteken már nem tudunk változtatni.

– Eddig is ott volt a teher a vállán, ezután még inkább így lesz, készül erre is külön?
– Nemcsak önök vannak kiéhezve a tornasikerekre, hanem én is: bizonyítani szeretnék, nehezebb gyakorlatokkal készülök Párizsra. Hatszeres tornász vagyok, de olyan hatszeres tornász szeretnék lenni, aki jó egyéni összetettben, emellett három-négy szeren is esélye van a döntőbe kerülésre a nagy versenyeken. Szoktam persze érezni a nyomást, de azért is dolgozom sportpszichológussal, hogy a nehéz szituációkon át tudjak lendülni. Teszem a dolgomat, előbb-utóbb meglesz a munka gyümölcse.

– Olyan sosincs, hogy unja az egészet?
– Olyan még nem volt, hogy nem akartam csinálni. Olyan persze már igen, hogy egy-egy nap nehezebben ment minden, de akkor is kell csinálni, ha a testem vagy a fejem gátol a munkában. Előfordult már az is, hogy nem éreztem túl jól magam, mire az edzőm azt javasolta, hogy csináljam meg másnap a gyakorlatokat, de én ragaszkodtam az eredeti tervhez, hiszen versenyen is lehetek rosszabbul, vagy lehet rosszabb napom, és akkor is meg kell csinálnom a gyakorlatokat.

– Nagyon céltudatos, meg lennék lepődve, ha nem lenne meg a fejében a párizsi forgatókönyv.
– Meg is vannak az álmok, a tervek.

– Csak annyit áruljon el, örülni fogunk?
– Igen. Legalábbis nagyon remélem...

VILÁGBAJNOKSÁG, ANTWERPEN
Egyéni összetett döntő
Férfiak
1. Hasimoto Daiki (Japán) 86.132
2. Illja Kovtun (Ukrajna) 84.998
3. Frederick Richard (Egyesült Államok) 84.332
...11. Mészáros Krisztofer (Magyarország) 81.665