Vívóbajnokaink bölcsője volt, ma a férfi tőr feltámasztása a cél a Ludovikán

Ha azt olvassuk, hogy egy kadét Európa-bajnokságon két magyar fiatalember vívja az egyéni döntőt, akiknek nemcsak a klubjuk, hanem a mesterük is ugyanaz, ráadásként mind a ketten ugyanabban az évben, ugyanabban a hónapban és még ugyanazon a napon is születtek (2005. október 11.), s egy ékezetet leszámítva még a monogramjuk is megegyezik…

Mit teszünk? Még csak fel sem szisszenünk, hanem mint a víz száz fokon forrását vagy a fű zöld színét, egyszerűen tudomásul vesszük a tényeket.

Ám ha azt is hozzátesszük, hogy 2022. március 4-én az újvidéki kadét Eb-n Budaházy Ambrus és Bálint Álmos nem kardban, nem is párbajtőrben, hanem tőrben csapott össze a korosztályos kontinensbajnoki címért (Budaházy 15:7-re nyert), az egész történet egy csapásra hihetetlenné és valószerűtlenné válik. A magyar férfi tőrvívásra régóta nem jellemző az érmeket szállító nemzetközi siker, olyannyira nem, hogy a szakág idehaza hosszú évekig, sőt évtizedekig vegetatív állapotban leledzett. Olimpiára legutóbb 2000-ben jutott ki férfi versenyzőnk (Marsi Márk), az ötkarikás dobogó elérése a tőrcsapat 1988-as remekbe szabott harmadik helye óta pedig még vágyálomként sem említhető. De világbajnokságon is lassan öt évtizede nem volt egyéni érmes férfi tőrözőnk – legutóbb 1973-ban, Göteborgban Kamuti Jenő végzett harmadikként, azóta viszont hosszú, néma csönd.

Így aztán az újvidéki kettős magyar siker (a Budaházy Ambrus, Bálint Álmos, Bagdány Albert, Horváth Keán összetételű kadétválogatottunk a csapataranyat is hazahozta) annak ellenére is irgalmatlan meglepetésként hatott, hogy a szakágon belüli változás és a fejlődés egy ideje már kézzelfogható. Budaházy győzelmét megelőzően két éve is magyar vívó, Szemes Gergő diadalmaskodott a kadét Eb-n, de a Ferencváros versenyzője ebben az évben már a felnőttek között is megvillant: harmadik lett az április végi, plovdidi világkupán, ami Berjozkin Anton 2005-ös, szentpétervári világkupaezüstje óta az első érmünk a férfi tőrözők vk-sorozatában. Mint ahogy az idei dubai korosztályos világbajnokságon a juniorok csapatversenyében megnyert magyar bronzérem (a Bagdány Albert, Bálint Álmos, Mihályi Andor, Szemes Gergő összeállítású kvartett érdeme) is az irányba állt magyar férfi tőrvívás mellett érvel, arról nem is szólva, hogy az eredménynek sporttörténeti vonatkozása is van: ebben a számban, a vívószövetség honlapjának statisztikája szerint, ez volt a junior-vb-k első magyar érmes helyezése.

Hogy aztán a korosztályos sikerek hogyan és főleg milyen árfolyamon válthatóak majd át a felnőttek nemesfém valutájára, egyelőre még a jövő zenéje, az viszont már a jelenben is kijelenthető, hogy a jó eredmények egyik legfőbb letéteményesét Mazzá Lorenzo Gianmariának hívják. A 37 éves szakember kettős szerepben segíti szeretett fegyverneme fejlődését, hiszen azon túl, hogy a férfi junior-tőrválogatott keretedzőjeként irányítja a mindenkori legjobbakat, vezetőedzőként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Ludovika SE pástján is igyekszik sikerre vinni elképzeléseit. A tanítványai által csak Lórinak becézett vívóedző Milánóban született, édesanyja magyar, apja olasz, de már 10 éves kora óta Magyarországon él, versenyzőként stabil tagja volt a hazai felnőtt tőrválogatottnak, ám mint mondja, magyarságát nem az útlevelében, hanem a szívében őrzi. „Amikor a dubai junior-vb eredményhirdetése után a jövőről beszélgettünk Tamás Henriette főtitkár asszonnyal, és szóba került a vb-győztes olasz csapat, annyit mondtam neki, hogy előbb-utóbb le fogjuk győzni őket is” – elevenített fel nevetve egy ide vonatkozó történetet.

És hogy mi a sikere receptje? Mazzá Lorenzo Gianmaria szerint először is elhivatottság kell, másodsorban szabadság és nyitottság, harmadrészben tökéletes elméleti és gyakorlati felkészítés, de talán még ezeknél is fontosabb hogy minden tanítványának speciális, a tőrvívó egyéniségére építő, annak erényeit kidomborító foglalkozásokat tart. A gyerekként a vívást az OSC-ben a most is vele dolgozó Horváth Máriától, vagy ahogy vívóberkekben ismerik, Mara nénitől elsajátító, majd 15 éven át Szőcs Bertalantól tanuló Mazzá Lorenzo Gianmaria azt mondja, miután ő is a hazai tőrvívásban szocializálódott, látja a rendszer erényeit és hiányosságait, nemzetközi tapasztalatának hála pedig azt is érti, máshol mit csinálnak másképp, pláne jobban. „Nem hiszek a bezárkózásban, szerintem fejlődni csak a tudás megosztásával lehet, viszont a megszerzett új ismereteket rá kell szabni a mi temperamentumunkra. Minél több kis műhelyben folyik eredményes munka, annál jobb lesz a szakág hazai helyzete. Tanulni egyébként mindig lehet valamit. Én részt vettem egy ötéves olaszországi szakedzői képzésen, elvégeztem Párizsban egy két hónapos szakmai továbbképzést amelyet a Nemzetközi Vívószövetség szervezett. Mindez nem valósulhatott volna meg a Magyar Vívószövetség támogatása nélkül, s külön öröm, hogy Csampa Zsolt elnök úr és kollégái végig hittek bennünk, sosem éreztették velünk, hogy a másik két fegyvernem fontosabb lenne a férfi tőrvívásánál.”

A 2022-es eredmények megerősítették abban, hogy az a munkavégzési metódus, amiben hisz, célravezető.  „Az újvidéki kadét Eb-döntő álomszerű volt, de ha valaki egy nappal korábban azt mondja, hogy két tanítványom, Budaházy Ambrus és Bálint Álmos egymás között dönt az aranyéremről, biztos furán nézek rá. Utólag viccesen már azt mondtuk egymásnak, ezért kár volt elutazni, az asszót a Ludovikán is le lehetett volna vívni.”

„A Ludovika szellemiségét és hagyományrendszerét magáénak érző, ezáltal az egykori katonai akadémia rendszeres és intenzív sportéletét továbbvinni igyekvő Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek kapóra jött a lehetőség, hogy egy komplett csoportot átigazolva indíthassa be az egyetemi vívóéletet – avatott be minket a részletekbe Christián László rendőr dandártábornok, az NKE oktatási rektorhelyettese. – Az egyetemen egyébként jelenleg közel húszféle sportszakosztály működik a különféle labdás csapatsportoktól az úszáson és a lovagláson át egészen a tollaslabdáig. Öröm és megtiszteltetés, hogy immár több mint egy esztendeje a vívás is megtalálható a portfoliónkban.”

„Nem is lehetett más célunk a szakosztály beindításával, mint hogy a múlt hagyományainak ápolásán túl az egyik legjobb hazai vívóműhely jöjjön létre a Ludovikán” – fogalmazott Bartóki-Gönczy Balázs, a Ludovika SE szakosztályvezetője. Az egyetemen tanszékvezetőként oktató, korábbi utánpótlás-válogatott és egykori Kulcsár Győző-tanítvány kiemelte, a klub modellje három pillérre épül. Az első a versenysporté, amely a tőrvívásra és a másik szúró fegyvernemre, a párbajtőrre alapul. A második pillér az egyetemi vívásé, merthogy az NKE elsőéves rendőr- és honvédtisztjelöltjeinek tanrendjébe beillesztették a vívást, a harmadik pedig az úgynevezett tiszti, illetve szabadidős vívás, amely a már 1992-ben újjáélesztett Tiszti Vívóklub keretében működik, s itt van lehetőség kipróbálni a kardvívást is.

A Ludovika Campus szárnyépületének alagsorában jelenleg két – egy nagyobb és egy kisebb – vívóteremben összesen tizennégy páston zajlik a szakmai munka, ma már több mint száz tanítvány aktív részvételével, akik között természetesen ott van az újvidéki kadét Eb egyéni arany- és ezüstérmese, Budaházy Ambrus és Bálint Álmos, s a csapatban junior-vb-bronzot szerző Mihályi Andor. De a Ludovika SE-nek van már felnőttválogatott kerettag női tőrözője is, az MTK-tól tavaly ősszel érkező, 21 esztendős Pöltz Anna, aki elmondta, kifejezetten jót tett a karrierjének az átigazolás, mert előző klubjában elfogytak az edzőpartnerek, rövid időre a párbajtőrvívást is kipróbálta, sőt még az is felvetődött benne, hogy abbahagyja a vívást. Ma már tudja, jó, hogy nem tette.

Bartóki-Gönczy Balázs a Ludovika SE 2022-es sikerei kapcsán elmondta, nemcsak arra büszke, hogy a magyar vívósport és vívó-edzőképzés bölcsőjének számító Ludovika nevét közel egy évszázad elteltével újra az aktív magyar vívósport-sikerekkel lehet összefüggésbe hozni, de arra is, hogy a magyar férfi tőrvívás helyzetét – amelyet valamelyest a Ludovika missziós célkitűzésének is tart – is előre tudják mozdítani. „A klub szempontjából egyértelműen az a legnagyobb hozadéka az év eddigi eredményeinek, hogy látszik, jó az irányvonal és megtérül a sok befektetett munka, amit a Mazzá Lorenzo Gianmaria vezette edzői csapat tagjai, valamint az ugyancsak több mint egy esztendeje a klubnál dolgozó, mentáltrénerből, erőnléti edzőből, masszőrből és fegyvermesterekből álló team tagjai edzésről edzésre hozzátettek a nagy egészhez. És reményeink szerint az igazán nagy eredmények majd csak ezután következnek.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 4-i lapszámában jelent meg.)