Koronavírus: a járvány hatása a sportolókra – konferencia az ép testekről és az antitestekről

Még mindig leginkább a tapogatózás fázisában vannak a kutatócsoportok a koronavírus-járvány hatásaival, illetve a szövődményeivel kapcsolatban. A Testnevelési Egyetem orvosi csoportja lakossági plazmaterápiára kapott megbízatást, ám az elmúlt hetekben-hónapokban sikerült kutatómunkát is elvégezniük azzal kapcsolatosan, hogy élsportolóinkra milyen hatást gyakorolt és gyakorol a COVID–19 fertőzés.

A járvány kitörése előtt a késő téli-kora tavaszi szezont élsportolóink olyan meleg égövi területeken töltötték el, amelyek később a járvány gócpontjaivá váltak; Thaiföldről, Olaszországból, Spanyolországból, Törökországból és más területekről 97 olyan sportoló tért haza, akiket szükségszerűen vírustesztnek vetettek alá, s a mintavételeket követően 11 pozitív esetet regisztráltak. Professzor Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese plazmaterápiás kezelést végző csoportját később önkéntes alapon vérplazmaadással keresték fel versenyzőink. A tünetekkel rendelkező és bizonyítottan koronavírus-fertőzésen áteső magyar sportolókon elvégzett tesztek után az orvosi stáb tagjainak egy érdekes adattal kellett szembesülniük: a 29 vérplazmaadásra jelentkező élsportolóból mindössze egy versenyzőben találták meg az antitestet.

Hogy ennek mi az oka?

„Kifejezetten megdöbbentő adat volt ez, hiszen pontosan az ellenkezőjét vártuk. Az egész világ úgy tippelt, hogy mivel a sportolók könnyen túljutottak a fertőzésen, nagyon jó ellenanyagszinttel rendelkeznek. Ám nem így történt. Erős a szervezetük, így könnyen átesnek a fertőzésen, viszont nem alakul ki bennük maradandó immunitás, megvan az újrafertőződés esélye. Ez a vírus valami mást csinál, máshogy csinál, mint amit eddig láttunk, tapasztaltunk. Éppen ezért egyelőre azt sem tudjuk pontosan, hogy a vírusfertőzésnek milyen szövődményei lehetnek” – mondta professzor Lacza Zsombor.

„Amire most a leginkább szükségünk van, az az idő – folytatta a szakember. – Időre van szükségünk, hogy olyan adataink legyenek, amelyek alapján követhető, biztonságos ajánlást tudunk tenni sportolóinknak. Nem véletlen, hogy ezt a konferenciát épphogy meg tudtuk rendezni, és valami adattal már szolgálni tudtunk. Az amerikai ajánlás is csak egy-két hetes, most kezdjük el látni, hogy sportolóink szempontjából mire, milyen mérésekre van szükség. Olyan ajánlásokat szeretnénk tenni a szövetségeknek, amelyek nem extrém szigorúak, hiszen azoknak nincs értelme, mert betarthatatlanok, ultradrágák, és lehet, hogy nem is működnek. A szövődményekkel kapcsolatosan a kardiológus szakemberek most dolgozzák ki a nagyvilágban a soron következő lépéseket, mi átvesszük és adaptáljuk példának okáért az amerikai kardiológus társaság ajánlását. Mivel ismerjük a magyar élsportolói adatokat, a tünetegyüttesek alapján be tudjuk kategorizálni a sportolókat, meg tudjuk mondani, hogy milyen orvosi ellátásra van szükségük a fertőzés lefolyása idején.”

Hogy ezt miért tekintik kiemelten fontosnak?

A professzor a műhelykonferencián megemlékezett a nemrégiben elhunyt válogatott birkózóról, Tóth Bendegúzról, aki jelen volt a plazmadonorok között. A fiatal birkózó egy pozitív, majd pár nappal később két negatív tesztet produkált, a protokoll szerint átesett a fertőzésen.

„Tóth Bendegúz gyógyultnak volt tekinthető, újrakezdte az edzéseket, és egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy a vírusfertőzésnek köze volt-e a halálához. De tény: elvesztettük őt.”

A kardiológiai szövődményekkel és hatásokkal kapcsolatban dr. Szelid Zsolt, az UEFA és az MLSZ orvosi bizottságának a tagja, sportkardiológus számolt be a tapasztalatairól.

„A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban ott van a hirtelen szívhalál esélye, hiszen a fertőzés a szövetek gyulladását okozza, olyannyira, hogy azok működése csökken vagy kritikusan érintetté válik. Belga kutatások kimutatták, hogy a COVID–19 fokozott vérrögképződést idéz elő, a lélegeztetőgépeken lévő kritikus állapotban lévő betegeknél olyan masszív vérrögképződést mutattak ki a tüdőben, hogy nagy mennyiségben kellett vérhígítót alkalmazni. Egyértelmű, hogy a koronavírus infarktust és sztrókot is előidézhet, a betegségen átesők vagy a fertőzés alatt állók esetében az intenzív fizikai terhelés okozhat szívizomgyulladást, amely súlyos szívelégtelenséghez vagy rosszindulatú szívritmuszavarhoz vezethet” – mondta dr. Szelid Zsolt, aki a vírust megelőző regiszterek alapján a 35 év alatti sportolók esetében nagy százalékú halálozási okként a szívizomgyulladást nevezte meg, amely betegség felismerése esetén fél év kihagyás indokolt.

Dr. Szelid Zsolt, az MLSZ és a Német Labdarúgó-szövetség által alkalmazott protokollt is ismertette az egybegyűltekkel. Eszerint a bajnokságban a kijelölt Sportzónában szereplő részvevők (játékosok, edzők, bírók, labdaszedők, pályamunkások, fotósok) esetében 96 óránként szükséges tesztet végezni, a heti két garatvizsgálat és a vérteszt garantálhatja, hogy úgymond fertőzésmentes marad a rendszer. Ha valaki pozitív tesztet produkál, nem szükséges az egész csapatot elkülöníteni, csak azt az egy játékost, aki 14 nap karanténba vonul, a csapat többi tagját pedig fokozott teszteléseknek vetik alá.

Professzor Radák Zsolt, a Testnevelési Egyetem Doktori Iskolájának vezetőjének előadása A vírusfertőzés hatása a sportteljesítményre címmel futott, és már első mondatában le is szögezte: ez az, amit nem tudunk igazán.

„A vírusfertőzés sportteljesítményre gyakorolt hosszú távú hatásairól még nincsenek pontos információink. Mivel az élsportolók immunrendszere sokkal erősebb, mint az átlagembereké, a megnövekedett laktoferin a sejteket erősebbé teszi a vírusfertőzés ellen, így azt tudjuk, hogy a versenyzők sokkal könnyebben, akár tünetmentesen hordozzák ki a vírust, így nem is igazán érzékeljük azokat a veszélyeket, amelyeket a betegség szövődményként előidézhet. Fertőzés esetén éppen ezért kell leállni a nagy terheléssel, mert egyelőre nem tudjuk, melyek a hosszú távú következmények.”