Ennyiért nem szabad itt hagyni – Overdose tulajdonosa az árverésekről

– Ahhoz képest, hogy nem is akarta megvenni Overdose-t…
– Kétezerhat októberében a baden-badeni árverésen két csikót akartam vásárolni, végül hatot vettem. Kissé meggondolatlanul költekeztem ki, körülbelül negyvenötezer euróba került a kaland. Aztán egy hónap múlva ismét „vétkeztem”. Az angliai Newmarketben volt árverés, ahol korábban még nem jártam, ráadásul az akkori barátnőmet is el tudtam vinni titokban. Úgy nézett ki, minden remekül összejön.

– Az meg később jött össze, hogy a Baden-Badenben vett hat ló egyike, Sunny Sam megnyerte a derbit.
– Nagyon jól jártam vele, remek képességű telivér volt, az eredményeivel vastagon megtérült a kifizetett pénz.

– Newmarketben nem is a lóra figyelt a felvezetésekor?
– Szóba sem került a vásárlás, hiszen nemrég vittem haza a baden-badeni „csapatot”. A párom elment a mosdóba, én meg bámészkodás közben hallottam, hogy a felvezetett lónak egyre csökken a kikiáltási ára. Háromezer euróra zuhant. Szinte semmit sem tudtam róla, mégis úgy gondoltam, ennyiért nem szabad itt hagyni, adok neki egy esélyt. Gyorsan jeleztem, azonnal leütötték, és már az enyém is volt.

– Úgy tudom, a szakemberek nem sokat néztek ki belőle, ahogy annak idején Kincsemből és Imperiálból sem.
– Ribárszki Sanyit, a többszörös sampion idomárt kértem fel a ló trénerének. Kezdetben kisgörénynek, kismacskának nevezte, de azért lelkiismeretesen dolgozott vele. Hamar kiderült, hogy nem kicsi és nem görény! Tudni kell, hogy Sanyinak mindig csak az a ló jó, amelyet ő választ… Ám Overdose olyan kategóriát képviselt, hogy mindnyájan tudtuk, óriási eredményekre lesz képes.

– Első versenyét a nyeretlen kétévesek között „sétálva”, tizenhat hossz előnnyel nyerte meg. Utána gyorsan benevezte egy pozsonyi kiemelt versenyre. Nemcsak a futam kedvező távja miatt, ugye?
– Reméltem, hogy Dózi ott is nyer, a győztes tiszteletére pedig ceremóniát rendeznek. Azt akartam, hogy Pozsonyban szóljon a magyar himnusz! Nagyon szólt!

– Az már Overdose pályafutása elején látszott, hogy sprinter, rövid távon nagyon gyors, így persze háromévesen a nagy korosztályos versenyeken nem indulhatott, hiszen a legrövidebb Nemzeti Díj távja is egy mérföld.
– Igen, ezerkétszáz méternél hosszabb futamra nem neveztük, így itthon csak egy korosztályos versenyt nyert meg, a Szent László-díjat kétévesen, döntő fölénnyel.

– Hanem a kontinensen fél év alatt átütő sikereket ért el. Kezdetben nem féltette a versenyről versenyre erősebb összetételű nemzetközi mezőnytől?
– Olyan jól dolgozott, annyira robbanékony volt, hogy erőteljes idomári támogatással bátran vállaltam az egyre nagyobb kihívást.

– Az országban Overdose-láz tört ki, százezrek ismerték a nevét. Gondolta, hogy a Kincsem parkban sohasem látott tömeg szurkol neki 2009. április 19-én? Pedig lefutott verseny volt.
– Itthon végképp nem volt ellenfele. Sokan Dózi miatt mentek ki, pedig tudták, hogy nem lesz izgalmas a verseny. Jelentős részem volt a hatalmas népünnepélyben, valamint abban, hogy a lóversenyzést sikerült a figyelem középpontjába állítani, népszerűsíteni.

– Bennfentes vélemények szerint Overdose mentette meg a Kincsem parki komplexumot. Damoklész kardjaként lebegett fölötte, hogy lakópark, esetleg benzinkút is épül a területen.
– Nem akarok ebbe belemenni, több mendemonda járta akkoriban. A lóversenyszeretők többsége tíz évvel ezelőtt bizony attól tartott, hogy lebontják a pályát. Sajnos a közelmúltból volt rá példa, a Kerepesi úti hangulatos ügetőpálya is áldozatul esett a „újjáépítésnek”.

– Overdose sorozatban nyert meg tizenegy versenyt. Lehet rangsorolni a sikereket?
– Bár több pálya- és versenyrekordot futott, nekem a párizsi produkciója tetszett a legjobban, amelyet sajnos verseny közben lefújtak, mert nem minden ló startolt el, ő viszont szenzációs idővel ért a célba. Nem sokkal később Rómában „igazi”, érvényes futamban pályarekorddal igazolta nagyszerű formáját. Sok szakember szerint a Royal Ascot versenybeli futása volt a legösszeszedettebb. Bár ott „csak” negyedikként ért célba, pazarul teljesített.

– Mennyivel lehetett volna sikeresebb, ha nincs a betegsége?
– Számos versenyt kellett lemondani, illetve eleve kihagyni. Például egy teljes téli dubai szezont, ahová versenysorozatra vittük, aztán gyógykezelésre kényszerültünk. Sajnos túl nagy volt a nyomás, az elvárás, mindenki feszültebb volt a szokottnál, amikor a patájával elkezdődött a baj – aztán csak időlegesen gyógyult meg, teljesen soha. Több kisebb hibának az összegződése vezetett oda, hogy közel sem lehetett teljes a pályafutása. Ám így is maradandót alkotott.

– Fénykorában, felteszem, szép summát kínáltak érte. Nem gondolt az eladására?
– Nagy volt a kísértés, de én azt akartam, hogy mindig magyar színekben fusson. Átgondolva, hogy mi minden történt velem azóta, sokkal jobban jártam volna, ha eladom. Nyugalomban és jólétben eltöltött évekre emlékezhetnék, persze munkával, üzlettel és lóversennyel. Ehelyett meghurcolások, rágalmazások, kihallgatások következtek, többször felszámolók és végrehajtók nyaggattak.

– Sokan akarták összegyűjteni a morzsákat az asztaláról?
– Többször is kihasználták a naivitásomat, barátnak hitt emberek szúrtak hátba, loptak tőlem, kevertek bűnügybe.

– A tévéhíradóban láttuk egyszer a földön fekve, megbilincselve, géppisztolyos kommandósok gyűrűjében…
– Sajnos sokan erre emlékeznek, nem pedig arra, hogy díjat vettem át valamelyik nagy Overdose-győzelem után. Akkor is csőbe húztak, tökéletesen eltervezett lejárató hadjáratot indítottak ellenem. Az aljas csapda ötletgazdája a magyarországi üzlettársam volt, aki a „kapcsolatain” keresztül a román kommandósoktól megvásárolta a videóra vett akció tekercsét, majd eljuttatta Budapestre az egyik kereskedelmi televízióhoz, így a fél ország láthatta, hogy hová süllyedt Mikóczy. Azt már nem mutatták a híradóban, amikor tisztáztam magam, és ejtették a vádat ellenem. Annak nem volt hírértéke…

– Sok pénz forgott kockán egy másik híressé vált árverésen is az angliai Newmarketben.
– Felvidéki nagyvállalkozó ismerősöm szerette volna Overdose egyik közeli rokonát megvásárolni, remélte, hogy ő is belenyúl a jóba. Mivel járatos voltam e világban, megkért, hogy a newmarketi árverésen képviseljem, és szerezzem meg neki az Opium Bullet nevű csikót, amely anyai ágon Overdose testvére. Egy japán csoport nagyon akarta, az árverés előtt alaposan megvizsgáltatta, megröntgeneztette. A másik ellenfél a katari emír volt, aki megbízottja útján szállt ringbe. Sikerült bennfentes információkat szereznem, és az általuk megvételre tervezett lovaknál kalkulált felső határt is láthattam. Kétszázezer font körüli szám állt Opium Bullet nevénél. Egy emír sem szórja a pénzt… A japánok száznyolcvannál kiszálltak, nem gondolták volna, hogy ennyi kevés lesz. Én viszont bátran kétszáz fölé mentem, ötezrenként volt köztünk „pengeváltás”, aztán kétszázhúsznál megállt az emír megbízottja is. Leütötték nekem, boldog voltam, mégiscsak egy emírrel szemben „nyertem”. Aztán jött a feketeleves. A megbízóm nem fizetett. Nem tudtam mást tenni, nekem kellett a vállalkozásom terhére kifizetni. Szállítással, ellátással együtt háromszázezer euróból jött ki végül, és több mint három hónap után érkezett meg a ló Alagra. Nagyon megterhelt ez a nem tervezett hatalmas kiadás.

– Viszont ismét lett klasszis lova. Remélt tőle a testvéréhez hasonló sikersorozatot?
– Nem gondoltam hasonlóra, de titkon nagyon bíztam benne. Kicsit babonás vagyok, és meggyőződésem, hogy Opium Bullet versenykarrierjére kihatással volt, hogy az üzlettársam megátkozta őt, mivel a vételára megrengette az akkor sikeres vállalkozásunkat. Nem szeretnék erről beszélni, a történet tragédiával végződött – a társam szíven lőtte magát.

– Hat és fél éve, 2013. szeptember elsején nagy közönség előtt búcsúztatták a versenyzéstől visszavonuló Overdose-t.
– Búcsúversenyt szerettünk volna neki, de csak felvezetés lett belőle. A közönség meghatottan ünnepelte. Ráadásul azon a napon futott először Opium Bullet a kétéveseknek kiírt Blaskovich Ernő-emlékversenyen, amelyet meg is nyert. Akkor még minden biztatóan nézett ki.

– Bár rövid ideig állt tenyésztésben Overdose, abból a bevételből bizonyára anyagilag helyrejött.
– Egy évig a dióspusztai ménesben fedezett, de valójában ingyen, mivel nem számlázták le a díjakat. Aztán hosszas huzavona után kivittem egy Hamburg közeli lovasbázisra, hogy magasabb kategóriájú kancákkal kerüljön kapcsolatba. Itthon óriási balhét csapott a ménes vezetősége, mindennek elmondott, és megfenyegetett, ha nem hozom haza Overdose-t, börtönbe juttat. Oda is kerültem! Aztán a fedezési idény közben Dózi beteg lett, nyáron elpusztult. A történet 2015-ben, nagyon korán nagyon szomorú véget ért.

– Mikor volt legutóbb a Kincsem park jártatójában, ahol a versenyek előtt felvezetik a lovakat?
– Csaknem három éve. Ha a koronavírus-járvány után valamikor elkezdődhet az idei szezon, három lóval indulnék újra – túl sokat nem várhatok tőlük, de legalább visszatérnék a sportág vérkeringésébe. És tervezem, hogy benevezek egy árverésre…