Az egyik vezető magyar túraszervező cég, az iKaland 2009 végén egy szilveszterezéssel összekötött túrázást szervezett a Magas-Tátrában a népszerű poprádi tavi menedékházban, mintegy húsz embernek.
A csapat január 3-án indult volna haza Budapestre, az utolsó nap Erőss Zsolt és csapata a jégmászást gyakorolta délután háromig. A végére csak hárman maradtak, a másik túravezető, Hajdú Péter és az egyik ügyfél, Marci, aki még tapasztalatlan volt a hegyek között, viszont tele volt energiával. Aztán Zsoltnak támadt egy ötlete.
„Fél óra alatt felértünk a gerincre, ahol már rossz érzésem volt, mert minden második lépésemnél kiment a napközben latyakossá vált hó a lábam alól, néha a kövekkel együtt. Éreztem, hogy nem szilárd a felület, mondtam is Zsoltnak, hogy szerintem forduljunk vissza” – emlékezett vissza Hajdú Péter, a lavinabaleset előtti percekre.
A Csupasporton szemtanúkkal – többek között az azóta elhunyt Erőss Zsolt özvegyével – idézzük vissza a tíz évvel ezelőtt történteket.
Az egyik vezető magyar túraszervező cég, az iKaland 2009 végén egy szilveszterezéssel összekötött túrázást szervezett a Magas-Tátrában a népszerű poprádi tavi menedékházban, mintegy húsz embernek.
A csapat január 3-án indult volna haza Budapestre, az utolsó nap Erőss Zsolt és csapata a jégmászást gyakorolta délután háromig. A végére csak hárman maradtak, a másik túravezető, Hajdú Péter és az egyik ügyfél, Marci, aki még tapasztalatlan volt a hegyek között, viszont tele volt energiával. Aztán Zsoltnak támadt egy ötlete.
„Fél óra alatt felértünk a gerincre, ahol már rossz érzésem volt, mert minden második lépésemnél kiment a napközben latyakossá vált hó a lábam alól, néha a kövekkel együtt. Éreztem, hogy nem szilárd a felület, mondtam is Zsoltnak, hogy szerintem forduljunk vissza” – emlékezett vissza Hajdú Péter, a lavinabaleset előtti percekre.
A Csupasporton szemtanúkkal – többek között az azóta elhunyt Erőss Zsolt özvegyével – idézzük vissza a tíz évvel ezelőtt történteket.