Akik nem bírtak elszakadni imádott sportáguktól

MICHAEL JORDAN – kosárlabdázó
Visszavonult: 1993, 1998, 2003
Visszatért: 1995, 2001

Általános közvélekedés szerint minden idők legjobb kosárlabdázójának tartják, generációja legjobban szponzorált játékosa, és az NBA '80-as, '90-es évekbeli népszerűségi robbanásának első számú felelőse, egyben minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója, legalábbis kosarasként.

Hatalmas meglepetésre néhány hónappal azután, hogy imádott édesapját megölték, a Chicago Bulls ikonja bejelentette visszavonulását, s fél év múlva, 1994 márciusában már azzal döbbentette meg a sportvilágot, hogy közölte: visszatér a sportpályákra, csak éppen a parkett helyett a bázisra, vagyis baseballozni kezdett a Chicago White Sox harmadosztályú fiókcsapatában (Birmingham Barons).

Itt viszont már korántsem nyújtott felejthetetlent, ám népszerűsége miatt maradt a csapatban az 1994-es idény során, majd 1995 márciusában visszatért a palánkok alá, s 1996 és 1998 között újra sorozatban háromszor szerzett bajnoki címet a Bullsszal. A következő idény a bérviták miatt csonka szezonként zajlott, a Bulls széthullott, s Jordan 1999 januárjában másodszor is elköszönt. 2001 szeptemberében viszont aláírt a Washington Wizardshoz, amelynek ekkor már ő volt az általános igazgatója, s innen vonult vissza végleg két újabb idényt követően 2003-ban.

DOMINIK HASEK – jégkorongozó
Visszavonult: 2002, 2008, 2011
Visszatért: 2003, 2009

A Jordanhez hasonlóan olimpiai bajnoki aranyérmet (is) szerző, kétszeres Stanley-kupa-győztes hokikapus szintén nehezen tudott elszakadni imádott sportágától. Dominik Hasek 1998-ban Naganóban megnyerte a cseh válogatottal a téli olimpiát, s négy év múlva klubjával, a Detroittal is a csúcsra ért: megnyerte a Red Wingsszel a Stanley-kupát, így 2002-ben a nagy győzelmet követően röviddel be is jelentette, hogy visszavonul: 37 évesen a családjával szeretne foglalkozni.

Egy év múlva aztán, amikor 2003 tavaszán a Red Wings a rájátszás első körében kizúgott az Anaheimmel szemben, rögtön jelezte, visszatérne, játszani akar. Egy sérülés miatt a következő idényben csak 14 meccsen védett, majd 2004 áprilisában hazautazott Prágába, hogy megműtsék. Ottawai kitérő (Senators) után még 2008-ig játszott a Red Wingsnél, amikor 43 évesen újfent bejelentette vissszavonulását. Ez megint nem tartott túl sokáig: egy év múlva, 2009 áprilisában bejelentette, mégis folytatja, s pályafutása első klubjához, a cseh Extraligában szereplő HC Pardubicéhoz igazolt, majd a cseh bajnoki cím megszerzése után a KHL-ben szereplő Szpartak Moszkva játékosa lett. S mint kiderült, a moszkvaiaknál töltötte aktív játékosként utolsó éveit: végül 46 évesen, 2011 októberében befejezte karrierjét.

MARTINA HINGIS – teniszező
Visszavonult: 2003, 2007, 2017
Visszatért: 2006, 2013

A kassai születésű, korábbi világelső és a női teniszben egy sor „a legfiatalabb…” kezdetű rekordot felállító, ma is csak 38 éves svájci klasszis esetében a „nem bírta abbahagyni” a játékot kitétel nem annyira állja meg a helyét. Sokkal inkább kénytelen volt befejezni – kétszer is. A maga idejében a legfiatalabb Grand Slam-tornagyőztes és a legifjabb világranglista-vezető rekordját is tartó Hingis először 22 évesen jelentette be – miután akkor már két éve folyamatosan sérülések hátráltatták az eredményes szereplésben –, hogy befejezi az aktív játékot és visszavonul.

Pályafutásának első szakaszában 40 egyéni tornát – köztük öt GS-tornát és két világbajnoki címet –, valamint 36 páros versenyt nyert meg. Összesen 209 héten keresztül vezette a világranglistát, ám többször műtött bokája miatt állandóan fájdalmai voltak, ezért vonult vissza 2003 februárjában. Bő két és fél év múlva, 2005 novemberében viszont bejelentette, hogy a folyamatos kezeléseknek köszönhetően 2006-ban visszatér a pályára.

Az év végére a 7. helyig küzdötte előre magát a világranglistán, ám jelentős tornagyőzelmeket ezt követően már csak párosban és vegyes párosban aratott, ráadásul 2007-ben újra előjöttek a sérülései. Így aztán 2007 novemberében sajtótájékoztatót hívott össze, ahol közölte, vérében kokain nyomait mutatták ki egy ellenőrzés során, és sérülései miatt ismét szögre akasztja az ütőjét – ráadásul a Nemzetközi Teniszszövetség 2008 elején két évre el is tiltotta őt.

Ennek letöltését követően jobbára csak bemutatómeccseket játszott, mígnem 2013-ban ismét visszatért, s ekkortól már kizárólag a párosra és a vegyes párosra koncentrált. Utóbbiban sikerült összehoznia a karrier-Grand Slamet az indiai Leander Paes oldalán – a párosban már korábban sikerrel járt. 2017 októberében döntött a végleges búcsú mellett.

FLOYD MAYWEATHER – ökölvívó
Visszavonult: 2007 (kétszer?), 2015
Visszatért: 2007, 2009, 2017

A még mindig csak 42 éves Floyd Mayweather 2006-ban az akkor minden idők legjövedelmezőbb bokszmeccsének nevezett, a korábbi, súlycsoportoktól független világelső Oscar De La Hoya ellen megnyert összecsapást követően jelentette be, hogy szögre akasztja a kesztyűt – tehette, hiszen csak ezért a meccsért 25 millió dollárt kapott a tévéközvetítések után. „Semmit nem kell már a bokszvilágban bizonyítanom” – szögezte le tömören Mayweather a bejelentésekor.

Ez a kőkemény eltökéltség egészen fél évig dolgozott Mayweatherben, aki decemberben Ricky Hatton kiütésével tért vissza, majd megint rögtön bejelentette visszavonulását. Ami ez alkalommal majdnem két évig tartott, s Juan Manuel Márquez legyőzése volt elegendő ok, hogy újra szorítóba lépjen a bajnok: 2009 őszétől aztán hat éven keresztül eszébe nem jutott a befejezésre gondolni, végül André Berto legyőzése után jelentette be a 49–0-s mérleggel rendelkező bajnok, hogy ennyi volt.

De persze nem: 2017 augusztusában egy bemutató meccsen csapott össze az MMA koronázatlan királyának számító Conor McGregorral, és tizedik menetes kiütésével újabb százmillió dollárt tehetett zsebre – és jó szokása szerint harmadszor is a meccset követően jelentette be pályafutása végét.

ALAN JONES – autóversenyző
Visszavonult: 1981, 1983, 1986
Visszatért: 1983, 1985

A Formula–1-ben is akadt olyan, aki kétszer is befejezettnek tekintette első számú sportágában a pályafutását, aztán később mégis folytatta: Alan Jones, 1980 világbajnoka. Az ausztrál pilóta 1980-ban a Williams istálló első világbajnoka lett, egy év múlva a 3. helyen zárt az összetettben, majd közölte, neki ennyi volt az F1. Bő egy év után az Arrows csapatnál tért vissza a Nyugat-amerikai Nagydíjon, Long Beachen, ám 58 kör után feladta a versenyt, mert fáradtnak érezte magát, s a futam után újfent hátat fordított a sportágnak. Végül 1985 nyarán a Team Haas – amelynek semmi köze a mai Haas istállóhoz – győzte meg, hogy jó ötlet a visszatérés. Nem volt az: másfél év alatt 19 futamon öt célba érés, két pontszerzés, négy pont lett Jones mérlege, ami után már tényleg nem folytatta többet az F1-ben.

SUGAR RAY LEONARD – ökölvívó
Visszavonult: 1982, 1984, 1987, 1991, 1997
Visszatért: 1984, 1987, 1988, 1996

Listánkon még egy bokszoló kapott helyet, az elsőként öt különböző súlycsoportban is világbajnoki címet szerző Sugar Ray Leonard, aki húsz éven átívelő profi karrierje során négyszer is visszatért a ringbe, s ezzel bátran nevezhetjük csúcstartónak ezen a téren.

A ma 63 éves klasszis bunyós 1982 novemberében, pályafutása csúcsa felé haladva jelentette be, többet nem akar bokszolni. Rossz nyelvek szerint az egyik év eleji meccsen leszakadt retinája – amit műtéti úton állítottak később helyre – is szerepet játszott ebben, ám Leonard állította: a szeme egészséges.

Valamivel több mint egy évig tartott, mire Leonard bokszolhatnékja visszatért, 1984 májusában egy újabb szemműtét miatt későbbre tolt győztes meccsen, majd az azt követő sajtótájékoztatón megint bejelentette visszavonulását. Két évvel később aztán ismét bejelentkezett, hogy ő bizony a középsúlyú bajnoki övet 12-szer megvédő Marvin Hagler skalpját fogja megszerezni, s miután 1987 áprilisában sikerrel járt, hősünk jó szokásához híven közölte, hogy soha többet nem akar ringbe lépni.

Ez a szünet bő egy évig tartott, és ezt követően egészen 1991-ig egyszer sem vonult vissza, ellenben több 10 milliós bevételt szállító meccseken gyarapította győzelmei számát, mígnem Terry Norris egyhangú döntéssel megfosztotta a WBC kiskközépsúlyú övétől, s újfent búcsút mondott a szorítónak.

Persze nem végleg, 1996-ban 40 évesen még szüksége volt rá, hogy a 34 éves Héctor Camacho ellen az IBC középsúlyú bajnoki övéért vívott meccsen elszenvedje pályafutása első kiütéses vereségét.

BRETT FAVRE – amerikaifutball-játékos (kakukktojás)
Visszavonult: 2006 (kétszer majdnem), 2008 (esetleg), 2009 (talán), 2011 (végleg)
Visszatért: 2006 (kétszer), 2008, 2009

A világhálón fellelhető, visszavonult sportolókkal foglalkozó listákon rendszerint az első helyen szerepel Brett Favre, aki ugyan hivatalosan csak egyszer, 2011 végén jelentette be visszavonulását, ám tulajdonképpen az 1991-től 2010-ig tartó pályafutása második felében lényegében minden idény végén arról lehetett hallani, hogy Favre most már tényleg visszavonul. Akadt, amikor az idény végén egy tv-interjúban hintette el, hogy befejezi, aztán néhány hónap múlva egy rádióadást hallgatva gondolta meg magát. 2008 márciusának elején például maga közölte, hogy a Green Bay Packerstől fog visszavonulni, a hónap végén pedig már azt mondta, hogy visszatérne. Egy évvel később már olyan komolyan gondolta a befejezést, hogy áprilisban ügynöke szerint „véget ért a pályafutása, a farmján dolgozik Mississippiben”, ám augusztusban csatlakozott a Minnesota Vikingshez, amelyben élete egyik legjobb idényét teljesítette. Végül 2011 januárjában először jutott el odáig, hogy kitöltse az NFL-től igényelt visszavonulási papírokat, s szögre akasztotta a szögreakasztanivalóját.

(A cikkhez a wikipedia vonatkozó oldalai mellett a USA Today, a Bleacher Report és az Athlon Sports Magazin írásait használtuk fel, továbbá nem vettünk figyelembe olyan, sérülés miatti hosszabb kihagyást, amikor a sportoló nem jelentette be visszavonulását, és a pályafutásukat szülési szabadság miatt szüneteltető női sportolókat sem – a szerző.)