Világbajnok és legendás szépfiú is búcsúzott az örök tehetségek mellett

Egyszerre futott be csodás és szomorú karriert a 33 évesen búcsúzó Thiago Alcántara, akinek édesapja az 1994-ben annyiszor „elátkozott” (a szép futballt a brazilok szerint megcsúfoló) világbajnok középpályás, Mazinho. A karmester majdnem 50-szeres spanyol válogatott, első klubja a Flamengo volt, de 14 évesen leigazolta a Barcelona; háromszoros korosztályos Európa-bajnok, kétszer nyert Bajnokok Ligáját, négyszeres spanyol, hétszeres német bajnok, nyert pár kupát a Liverpoollal is; de a válogatottal felnőttként három tornán „csak” egy Eb-bronzot nyert. Nem volt szerencséje a sérülésekkel: hatszor is kidőlt legalább három hónapra, két alkalommal majdnem egy fél évet, egyszer egy teljeset ki kellett hagynia. Liverpoolban az utolsó idényében csak egyszer lépett pályára, öt perc erejéig. Egy rövid ideig a Barca edzői stábjához tartozott, magánéleti okokból vissza kellett költöznie Angliába – a Marca szerint hamarosan visszatér a katalánokhoz. Thiago spanyol-brazil állampolgár, öt nyelven beszél, de olaszul nem, holott Itáliában született, édesapja akkor a Leccében légióskodott.

Alcántara öccse, a 31 éves Rafinha szintén nem futott be a tehetségéhez méltó karriert („csak” sokszoros bajnok, egyszeres BL-aranyérmes, olimpiai bajnok, brazil válogatott), a Barca, az Internazionale és a PSG után az al-Arabihoz igazolt, de fél éve klubnélküli. Sokáig tartotta magát a hír, hogy Rodrigo Moreno az unokatestvérük, de a 28-szoros spanyol válogatott támadóval, aki szintén a Flamengo neveltje, „csupán” nagyon jó barátok. 

Világbajnok, 93-szoros francia válogatott, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, sokszoros bajnok és kupagyőztes, játszott a Real Madridban és a Manchester Unitedben, előbbi 11, utóbbi 40 milliót eurót fizetett érte, mégis kevesen mondták őt világklasszisnak. Ezt majd kiforogja az idő, hiszen alig 31 évesen visszavonult egy pocsékul sikerült comói kaland után, de az biztos, ha nem lett volna vezéregyéniség, nem lett volna ilyen sikeres. Raphaël Varane, hiszen róla van szó, a válogatottal nyert Nemzetek Ligáját is, 2018-ban az összes nagy év végi szavazáson bekerült az Év csapatába. A végét nyilván nem így tervezte. Itt jegyeznénk meg, hogy féltestvére, a kétszeres martinique-i válogatott Jonathan Varane szintén a Lens neveltje, ma a Queens Park profija. Raphaël kényszerű visszavonulásakor világrekorder lett, ugyanis a játékjoga a Transfermarkt szerint 20 millió eurót ért, ezzel megelőzte a két éve szintén kényszerűségből pályát változtató Enock Mweput.

Annyi jó játékos után nézzünk egy lelkes munkásembert, és reméljük, nem kapunk ki a Marouane Fellaini-fanoktól: a belga középpályás nem mutatott varázslatos technikai trükköket, nem pörgette a labdát az orrán vagy a fején (ez utóbbi egyébként is nehézségekbe ütközött volna karrierje nagy részében), de nagyon hasznosan futballozott, ezt edzői elismerték (a szurkolók nem mindig). Varane félig martinique-i, Thiago és Rafinha mindkét szülője brazil (utóbbi is volt spanyol U-válogatott), Fellaini félig marokkói – Fellaini édesapját anno leigazolta a Mechelen, de a marokkói szövetség nem adta ki a papírjait, véget is ért a karrierje. Fellaini a legjobb belga klubokban nevelkedett, gólerős középpályásként, az Everton és a Manchester United színeiben 260 Premier League-mérkőzést játszott, a karrierje során aláírási pénzekkel együtt 80 milliót fizettek érte, ő maga Kínában karrierje végén 40 millió eurót keresett, míg 36 évesen vissza nem vonult. Angliában hangzatos sikereket nem ért el, a belga válogatottban 87-szer szerepelt, két vébén és egy Eb-n járt, de a nagy generációval végül is csalódást okozott.

Jobbra Fellaini

Milan Skoda (Slavia Praha), Guillaume Renault (Atalanta), Fabian Ferdinand Porsche (Dissau), Lexus Beeden (Slough Town), Hyun-dai Jo (Dong-A) és Vasilios Barkas (Utrecht) még játszik, visszavonult már Mohamed Mazda, Matteo Ferrari, Pablo Fiat, Serge Chevrolet, Arthur von Wartburg, Rommel Saab, Ben Nissan (a magyar átírástól kivételesen eltekintünk), David Dodge, Subaru Komatsu, Rolando Lancia, Aldo Pagani, Federico Bugatti, Suzuki Takayuki, Shinnosuke Kawasaki, Eito Toyota és Vicente de Paula Mercedes; utóbbiakhoz csatlakozott 2024-ben a japán Honda Keiszuke (38 éves). 

A 182 centiméter magas, kiváló erőnléttel bíró szélső, karmester játszott a CSZKA Moszkvában és a Milanban, de Hollandiában, Mexikóban, Brazíliában, Azerbajdzsánban, Litvániában is, legutóbb pedig Bhutánban légióskodott, a Paro FC-ben. Utóbbi helyen együtt játszott a most 44 éves Homma Kazuóval, aki Szegeden, Pápán, a Ferencvárosban, Siófokon, Veszprémben, a Vasasban, Nyíregyházán és Diósgyőrben is futballozott. Honda 2021-ben vonult vissza először, hogy Kambodzsa kapitánya legyen, a válogatottal három vébén járt, nyert Ázsia-kupát, 2013-ban földrésze aranylabdása.

Korunk egyik legszebbnek tartott futballistája, Miguel Veloso (38) is a szögre akasztotta az ilyenkor szokásos motyót, a portugál védekező középpályás 56 válogatottságára két-két vb és Eb jutott, de a nagy sikerekről lemaradt. Nem volt szerencséje a klubváltásokkal, viszonylag sokáig maradt a Sporting CP-ben, a Genoával nem villogott, a Dinamo Kijevben sem vált klasszissá (ugyanakkor Cristiano Ronaldo mögött a második legjobban kereső portugál futballista lett), majd a Genoa, Hellas Verona, Pisa hármasban vezetett le. A Benfica neveltje (de lemondtak róla túlsúlya miatt), apja a 40-szeres válogatott António Veloso, aki a Benfica ásza volt 1980 és 1995 között, testvére, Luís kisebb portugál csapatokban profiskodott; apósa, Enrico Preziosi a Genoa elnöke volt 2003 és 2021 között.
 

A tág értelemben vett ÉSZAK-EURÓPAI térségben „retirált” az észt Sander Puri (36 éves, 92 válogatottságán 4 gólt szerzett), aki játszott anno Pápán is, és ikertestvére, Eino szintén válogatott; az északír kapus Michael McGovern (40, 33/0, a leghíresebb klubjai a Celtic és a Norwich City voltak, az utolsó a Hearts), kollégája, a skót David Marshall (39, 47/0, Celtic, Norwich City, Hibernians), az ír szélső, Aiden McGeady (38, 92/5, Celtic, Everton, Ayr United) és a finn bekk, Niklas Moisander (39, 62/2, Ajax, Sampdoria, Werder Bremen, Malmö) – utóbbi kétszer az Év játékosa odahaza, holland bajnok az Ajaxszal és a AZ-tel. Ötször is játszott a válogatottban ellenünk, ikertestvére, a kapus Henrik kétszeres válogatott, két magyarok elleni mérkőzésen is a kispadon ült (Niklas mindkétszer a finnek csapatkapitánya volt). 

Szintén a svéd ligában játszotta utolsó profi mérkőzését Oscar Wendt (39, 28/0, Borussia Mönchengladbach, IFK Göteborg), Norvégiában búcsúzott 43 évesen Morten Gamst Pedersen, a Ranheimben: 83 válogatott meccsén 26 kanadai pont sem volt elég egy nagy tornához, ellenben a középpályás 259 PL-meccset játszott a Blackburnnel… 75 kanadai ponttal! Ragnar Klavan hétszer volt a legjobb észt futballista, bajnok volt az AZ-tel, légióskodott a Cagliariban és az Augsburgban is, két idényen át a Liverpoolt erősítette, onnan 2018-ban távozott, a vesztes BL-döntő után. 130-szoros válogatott, utolsó egyesülete a Kalev volt.

A legnagyobbakkal is előfordul...

FRANCIAORSZÁGBAN váltott karriert a kétszeres argentin válogatott Tino Costa (39), akire a Valencia, Fiorentina, Genoa, Szpartak Moszkva négyesből emlékezhetünk, és szép gesztusként egy régi klubjából, a Pauból vonult vissza, de anno hazáját elhagyva játszott Guadeloupe-on is. Pár éve még a nagy befutás előtt állt a tunéziai Ajmen Abdenour (35, 58/2), a Monaco 13, a Valencia 22 millió eurót adott érte, de jött egy kéthónapos sérülés, és soha többé nem futballozott a régi szinten. A Marseille és az Umm Szalal után a Rodezt erősítette, 2023 óta nem volt klubja, majd hivatalosan is befejezte. Két éve kétmillióért vette a Lens Jimmy Cabot-t, 30 évesen már vissza kellett vonulnia, mert négy év alatt harmadszor is meg kellett műteni a térdét, közben négy hónapot hagyott ki a bokája miatt.

A minisorozat apa-fiú kapcsolatára rímel, hogy HOLLANDIÁBAN visszavonult sérülései miatt az a Cas Faber (25, UNA), akinek édesapja, Ernest 25 évet játszott a PSV-ben, szerepelt a válogatottban is. Davy Pröpper (33) 17-szer húzhatta magára az oranje mezét, 2019-ben NL-ezüstérmes. A PSV és a Brighton kiszolgálása után a Vitesséből vonult vissza, de 2020 óta elvétve léphetett pályára, öccse, Robin a Rangers légiósa. CSEHORSZÁGBAN a nagy Miroslav Kadlec fia, MichalKadlec is megkapta a maga búcsúmérkőzését: 40 éves, 67-szeres válogatott, légióskodott a Kaiserslauternben, a Leverkusenben és a Fenerbahcében, trófeákat nyert a Spartával és a végén a Slováckóval is, a válogatottal három Eb-re is kijutott. Tomás Hübschman (43, 57/1) a Jablonec előtt a Sahtarral és a Spartával 21 trófeát nyert, közte egy UEFA-kupát, ő két Eb-n járt. 

A szlovák Miroslav Stoch (35, 60/6) csak egyen, ellenben volt világbajnokságon is, játszott a Chelsea-ben, és 2012 hatalmas fölénnyel nyerve a szavazáson Puskás-díjas. Első klubja a Nyitra volt, az utolsó a Motorlet Praha.

TOVÁBBI ISMERTEBB VISSZAVONULTAK

Darren Randolph (ír, 37, 50/0, West Ham, Bournemouth, 2016-os Eb-résztvevő) 
Marc Albrighton (angol, 35, Aston Villa, Leicester, angol bajnok és FA-kupa-győztes)
Andy King (walesi, 36, 50/2, Chelsea, Leicester City, Bristol City, az angol 3., 2. és 1. osztályban is bajnok volt)
Ritchie De Laet (belga, 36, 2/0, Manchester United, Leicester, Aston Villa, Antwerpen, 2x angol bajnok)
Luís Neto (portugál, 36, 19/0, Fenerbahce, Zenit, Sporting CP, 2x portugál és orosz b., 2014-es vb-résztvevő, 2017-es Konföderációs Kupa-bronzérmes)
Alekszandar Ignjovszki (szerb, 33, 12/0, Werder, Eintracht Frankfurt, Holstein Kiel)
Timm Klose (svájci, 36, 17/0, Wolfsburg, Norwich City, Basel U21, 2011-es U21-es Eb-ezüstérmes)
Fabian Klos (német, 37, Bielefeld, 2x a 3. liga, 1x a Bundesliga 2 gólkirálya)
Haszebe Makoto (japán, 40, /2, német b.,  Német Kupa-gy., El-gy., 2011-es Ázsia-b., 2019-ben az Év csapatának tagja a Bundesligában, 2018-ban az Év játékosa Ázsiában, 3x vb-r.)
Kamil Wilczek (lengyel, 36, 3/0, Köbenhavn, Piast Gliwice, 2015-ben gólkirály és az Év játékosa Lengyelországban)
Oguzhan Özyakup (török, 43/1, Arsenal, Feyenoord, Besiktas, Fortuna Sittard, U17-es Eb-ezüstérmes a hollandokkal, 2016-os Eb-r. 
Valerio Di Cesare (olasz, 41, Chelsea, Torino, Parma, Bari)
Raffaele Bianco (olasz, 37, Juventus, Cerignola, a Serie A-ban, a Serie C-ben és a Serie A-ban is bajnok)
Dario D'Ambrosio (olasz, Fiorentina, Lecce, Carrarese, Danilo D'Ambrosio ikertestvére)
Francesco Lodi (olasz, 40, Parma, Udinese, Catania, U19-es Eb-gy., három csapat is megvette a fele játékjogát)
Fabri (spanyol, 36, Deportivo La Coruna, Fulham, Betis, Besiktas, Ibiza)
Pape Diop (szenegáli, 38, 21/2, Rennes, Espanyol, Ibiza, 2x ANK-r.)
Charles (brazil, 40, Celta Vigo, Málaga, Pontevedra, 58 gólt szerzett a La Ligában)
Michael Lang (svájci, 33, 31/3, Grasshoppers, Werder Bremen, Mönchengladbach, Basel, 1x az Év játékosa, 6x az Év csapatának a tagja Svájcban, 2x vb-, 1x Eb-r.)

FOLYTATJUK!