Európai Játékok: Ungvári Attila bronzérmet szerzett

Ungvári (kékben) megnyerte a bronzmeccset (Fotó: AFP)

Hogyan máshogyan tette volna ezt, mint hosszabbításban megszerzett aranyponttal. Ez a típusú győzelem már a harmadik volt neki ezen a napon, megdolgozott tehát a dobogós helyezésért. A harmadik helyért a németek világbajnokával, Alexander Wieczerzakkal csapott össze, és már azelőtt is nyerhetett volna, hogy egy vazaari értékű dobással megröptette volna ellenfelét, a német ugyanis két intésnél tartott, amikor két szabálytalanságot is elnéztek neki a bírók. Mindez azonban nem számított, mert így a Ceglédi VSE sportolójának nyakába került a bronzérem, sőt a két érem, mert a dzsúdósok az Eb miatt kettőt kapnak.

Ungvári kilenc év után állt újra Európa-bajnoki dobogón, ráadásul olyan súlyos térdsérülésből jött vissza, ami akár a pályafutása végét is jelenhette volna. Így érthető módon fülig érő szájjal vette át az érmét.

„Azt gondolom, tökéletes napot zártam, az elődöntőtől eltekintve. Nem érzem magamat vesztesnek, hiszen rengeteg hullámvölgy volt a huszonkét éves pályafutásomban, és iszonyatosan boldog vagyok, hogy újra sikerült érmet nyernem az Európa-bajnokságon, ami ráadásul Európai Játékok is – mondta Ungvári Attila az eredményhirdetés után. – Elképesztően jó a hangulat, a magyar csapat fantasztikusan szurkolt nekem egész nap, örülök, hogy kint maradtak egészen a bronzmérkőzésig. Volt néhány pillanat, amikor ők lendítettek át a holtponton. A konditeremben megszerzett erő is segített az egész nap folyamán, hat hete volt egy kisebb porcműtétem, és csak erősíteni tudtam, az viszont a jelek szerint jól sikerült. Erővel próbáltam kompenzálni a dzsúdóbeli hiányosságaimat, ami működött is. Látszott a dobogón, hogy mindannyian elnyűttük magunkat, de ez az érem mindent feledtet. Most úgy néz ki, hogy minden fenékig tejfel, de azért a dzsúdó mögé is kell nézni, jövő héten már záróvizsga vár rám a TF-en, úgyhogy arra is koncentrálnom kell. Azzal együtt, hogy harmincegy évesen már a civil életemre is gondolok, szeretném kiharcolni életem első olimpiai részvételét. Ez egy kilencéves kisfiú álma, ami még nem tudott beteljesülni, de remélem, hogy jövőre ott tudok lenni Tokióban.”