Egy ügyes motoros

Mindezekről azonban a kádári megtorlás politikai rendőrsége hamar tudomást szerzett „Szeles” fedőnevű ügynökén keresztül, aki a sportoló barátjaként sűrűn megfordult a Bánkutiéknál. Ő figyelmeztette az állambiztonságot a család disszidálási előkészületeire is 1957 januárjában: „Géza még mindig nem kapta meg a Honvédelmi Minisztérium sofőri állását és teljesen kilátástalan a helyzetük. Az asszony azt mondta, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy itt hagyják az országot Jugoszlávia felé. Bár Géza nem akar, mert ő hazafi, és rá itthon még szükség van, de ő már beszélt a barátnőjével, aki szegedi, és ha kell, tud utat biztosítani a határon át.”

Az ügynökjelentés hatására Bánkutit az állambiztonság napokon keresztül mindenhová követni kezdte és már javaslat is született őrizetbe vételéről, amikor a sportoló kiszúrta az őt követő belügyi autót. Azonnal cselekedett: értesítette a Honvéd SE elhárító tisztjét, Erdélyi Jenőt, aki ÁVH-sként egy sor Honvéd-sportolóval ápolt jó viszonyt. A forradalom után a közlekedési elhárításhoz kerülve egy sor disszidálni szándékozó állampolgárnak szerzett útlevelet pénzért, és ezt Bánkuti is jól tudta. Ő egyenesen személyautóját ajánlotta fel cserébe, az útlevelet pedig minden probléma nélkül megkapta. Március elsején elindult a határ felé és meg sem állt Bécsig. A család itthon maradt, de felesége bízott abban, hogy nemsokára férje után mehet.

 

A belügyi szervek tehát lesre futottak Bánkuti kapcsán, ám a hírszerző szervek „Versenyző” és „Motoros” néven is dossziét nyitottak, mert alkalmasnak találták hírszerzői munka végzésére. A dolog komolyságát jól jelzi, hogy a Bécsben letelepedő sportolót és közvetlen környezetét, itthon maradt családját a következő években több mint tíz ügynökkel igyekeztek megfigyelés alatt tartani…

Bánkuti Géza Bécsben egyik alapítója lett a Menekült Magyar Sportolók Világszövetségének, amely a forradalom alatt és után disszidált nagyszámú sportolót volt hivatott összefogni és támogatni, sportolási és versenyzési lehetőséget biztosítani. Emellett nem adta fel a szabadságharc folytatásának gondolatát sem, és részt vett az emigráció fegyveres csoportjának, a megközelítőleg hétszáz főt számláló Magyar Légió toborzásában is, amelyhez anyagi fedezetet a Sportolók Világszövetségén keresztül is adott.

„Bánkuti ajánlatot tett a szervezkedés vezetőjének arra, hogy a menekült sportolók 1957 végi angliai, dél-amerikai és spanyolországi, valamint 1958 elejére tervezett amerikai útjából származó jövedelem egy részét a »magyar légió« rendelkezésére bocsájtja.” De Bánkuti céljai között szerepelt a disszidens sportolók kiemelkedő eredményeivel a kommunista diktatúra lejáratása is. „A Menekült Magyar Sportolók Világszövetség neve alatt ezeket a sportolókat be akarja nevezni az 1959-es VIT-re. Bánkuti ezzel azt akarja elintézni, bebizonyítani, hogy Magyarországról 1956-ban a legjobb sportolók szöktek ki. Bánkuti igyekszik olyan sportolókat összeválogatni, akik a VIT-en jobb eredményeket fognak elérni, mint a Magyarországról hivatalosan kiküldött sportolók.”

1957 májusában egy Bécsben járt ismerősével igyekeztek hazacsábítani. Bánkuti ekkor egyértelműen nyilatkozott a hazatérése felől: „Többszöri érintkezésük során Versenyző elmondotta neki, hogy ő megcsömörlött az emigrációs élettől s az emigrációs politikusoktól, és már nem akar hazájától és családjától végleg elszakadni. Megbánta ellenforradalmi ténykedését és disszidálását, és idővel szeretne hazajönni, feltéve, ha nem lesz bántódása és itthon el tud helyezkedni.”

A motorversenyző azt is elmondta ismerősének, hogy sértetlenségének szavatolásáért cserébe hajlandó információkkal ellátni a belügyi szerveket a bécsi emigrációról. A magyar állambiztonságnak pedig nemcsak emiatt, hanem az imperialista kémszervezetek tapogatózása miatt is fontossá vált sportoló hazahozatala.

„Bánkutit igen korrekt, szavát tartó, értelmes és intelligens embernek ismertem meg, aki kihangsúlyozta, sem az amerikaiaknak, sem az angoloknak és másoknak nem hajlandó magát eladni. Kijelentése szerint most is az amerikaiak 5 vagy 6000 dollárt kínáltak neki két magyar cím megszerzéséért, mit ő nem vállalt el. Úgy látom, feleségét nagyon szereti és aggódik érte.”

Bánkutit tehát a magyar hírszerzés be akarta szervezni, amely miatt ismerősét egy „profi” ügynökkel küldtek vissza Bécsbe, akinek az volt a feladata, hogy a találkozó elején felvázolja, mivel jár, ha Bánkuti nem lesz őszinte. „Versenyző épp elég bűncselekményt követett el az ellenforradalomkor ahhoz, hogy Magyarországon távollétében is el lehet ítélni és esetleg kimondják a vagyonelkobzást is, ami családját elég súlyosan érintené, többek között Mátyásföldön lévő nyaralójukat is el lehetne kobozni. Nem mindegy az sem, hogy a magyar állami szervek hogyan fogják a jövőben megítélni Versenyző feleségét és nevelőszüleit, milyen fizetés mellett, hol tudnak elhelyezkedni.”

Miután azt is közölték Bánkutival, hogy a közös munka fejében legalább másfél évet kell még várnia hazatéréséig, teljesen összetört. Ráadásul iszonyatosan félt mind a magyar, mind a nyugati hírszerző szervektől is, az ügynökjelentések szerint rögeszméjévé vált, hogy meg akarják gyilkolni. Ráadásul félelmeit és kétségeit egy olyan emberrel is megosztotta, aki valóban kapcsolatban állt az amerikai hírszerzéssel, így a magyar állambiztonság tapogatózása is kiderült, ami miatt Bánkuti beszervezésétől elálltak az itthoni szervek. „Versenyzővel további kapcsolat nem jött létre, mert ügynöki úton megállapítottuk, hogy a velünk folytatott beszélgetéseiről az amerikai hírszerző szervet tájékoztatta.”

Nem tett le azonban a politikai rendőrség Bánkuti hazahozatalától, sőt, az ezzel kapcsolatos tervek készítésekor még elrablása s felvetődött. „1958 augusztusában az NDK területén sport spartakiád lesz a népi demokratikus országok hadsereg sportolói részére. Bánkuti adataink szerint minden alkalmat megragad a magyar sportolókkal való érintkezésre. Mint lehetőséget a spartakiádot felhasználjuk Bánkuti NDK-ba való átcsalására és az NDK belügyi szerveivel együttműködve nevezettet őrizetbe vesszük.”

Bánkuti beszervezésének és többszöri hazahozatalának kudarca után a belügy végül feladta a vele való foglalkozást. „Több intézkedést szerveztünk nevezett hazahozatalára, mely a BM II/3 osztályán keresztül megvalósítható lenne, azonban olyan döntés született, hogy Bánkuti hazahozatalának értéke nem áll arányban a felhasznált csatorna operatív értékével. Így nevezett erőszakos úton való hazahozatalától egyelőre elállunk.”

A Honvéd volt sportolója ráadásul 1959-ben az Egyesült Államokba távozott, ahol a jelentések szerint egy New York-i kozmetikai üzemben helyezkedett el segédmunkásként. A magyar hírszerzés egy ideig meg volt arról is győződve, hogy az amerikai titkosszolgálat egy rövid kiképzés után visszaküldi kémkedni Európába, ezért aktáját csak 1962-ben zárták le véglegesen. Egy évvel később a belügyi szervek egy 150 fős listát állítottak össze azon külföldre szökött forradalmárok nevéből, akik ellenforradalmi vonatkozásban felmerültek ugyan, „de cselekményük lényegtelen, vagy nem volt bizonyítható”.