Elmentem meghalni a Pokémonokért, átértékeltem az életem!

K. D.K. D.
Vágólapra másolva!
2016.07.29. 08:09
Indítsunk egy őszinte vallomással. Magyarország legnagyobb sportszerkesztőségében dolgozom, de mikor a panelszörny felfalja a liftet, úgy küzdök a lépcsőkkel a hetedik emeletig, mint Dzsudzsák Balázs, mikor megkérdezik, milyen érzés közelről gólt lőni. Viszont most két – na jó, három – okom is volt az instant életmódváltásra. Egy: nagyon haragszom a világ összes tükrére. Kettő: kaptam kölcsön egy Huawei P9-es telefont, amiben nyomasztóan sok volt az egészséges életmód irányába lökdöső applikáció, ráadásul a kamera is könyörgött a képekért, amin nem a FIFA-élményeim vannak. És három, a legfontosabb: Pokémonokat kellett fognom!

NE UTÁLD SZEGÉNY POKÉMONOKAT!

Lassan az egész világ tudja már, mi az a Pokémon Go, többnyire azok is, akik erre egyáltalán nem kíváncsiak. Fogod a telefonod, felállsz a kanapéról, és elindulsz a Városligetbe fülön csípni Pikachut.NE UTÁLD SZEGÉNY POKÉMONOKAT!

Lassan az egész világ tudja már, mi az a Pokémon Go, többnyire azok is, akik erre egyáltalán nem kíváncsiak. Fogod a telefonod, felállsz a kanapéról, és elindulsz a Városligetbe fülön csípni Pikachut.

Mi ezzel a baj? Sokak szerint az, hogy így még többen bámulják a telefonjukat. Ami persze igaz is, de nem szabad elfelejteni, hogy telefon ide, vagy oda, rengeteg embert – mondanám, hogy gyereket, de ez messze nem lenne igaz – pont ez vesz rá arra, hogy végre felkeljen arról a bizonyos kanapéról!

Így volt ez nálam is. Mivel vagyok olyan őrült, hogy én a hétköznapokban Windows Phone-t használok, a Pokémon-buliból ezzel a lendülettel ki is maradtam.

Az érzés, mikor megjelenik a Pokémon Go
Az érzés, mikor megjelenik a Pokémon Go
Míg egy nap rám mosolygott a szerencse, és kaptam egy Huawei P9-es telefont. Meghallgattam, hogy van benne 3 GB RAM, hogy van két darab 12 megapixeles, hibrid autófókuszos kamerája, meg képes 1080p-s videót felvenni.
A bűntársam, a Huawei P9
A bűntársam, a Huawei P9
Én ekkor azonban már fejben megfogtam egy alomnyi Charizardot.


EJ, RÁÉRÜNK ARRA MÉG!

Nagyjából egy éve tervezgetem, hogy el kellene mennem futni, mivel bár jó néhányszor bepróbálkoztam az edzőteremmel, rá kellett jönnöm, akármennyire is örülök, hogy fehérjepor-nagyhatalom vagyunk, ez nem az én világom.

Egyszerűen képtelen vagyok a futópadon kiköpni a lelkemet, míg valaki mellettem 50 km/h-s sebességgel sprintel, közben elmesélve nagyobb levegővétel nélkül a barátnőjének, mi volt a tegnap esti Szulejmánban.

Maradt a futás, de a zöldben. Legalábbis fejben, a valóságban ugyanis bár már volt futócipőm, futóappom és futópólóm, az elhatározás valahogy mindig elmaradt.

Most viszont: egyik kezemben egy telefon, ami ránézésre olyan okos, hogy legyalázna Monopolyban, másikban pedig egy póráz, a végén egy beagle-lel, aki a szemével szinte könyörög, hogy csináljunk már valamit.

MENJÜNK MÁR!
MENJÜNK MÁR!

Itt volt hát az idő, irány Pokéfutni!

EZ ÍGY NEHÉZ LESZ...

A legközelebbi futópályát és zöld területet megcélozva irányba is vettük a Bikás parkot. Gondoltam a futás még kapóra is jön, mert egyrészt lefáraszt engem és a kutyát is, másrészt gyűlik a km a tojásomban.

Na, jó, ezt vegyük át újra. Szóval, a Pokémon GO-ban akad egy „hatch", azaz kikeltés opció, aminek az a lényege, hogy számolja, hány métert gyalogoltál, vagy épp futottál, és ha eléred az adott, kikeltendő tojástól elvárt mennyiséget (2 km, 5 km vagy 10 km), akkor kibújik egy újabb, általában ritkább Pokémon anélkül, hogy dobálni kéne a labdát. A lényeg, hogy 20 km/h alatti sebességgel mozogj.

Szóval, visszatérve, az ötlet első fele hibátlanul működött, rögtön az első fánál belebotlottam egy Jynx-be, amin egyszer Amerika már megsértődött, mert állítják, ezt a Pokémont egy kicsit rasszista szemüvegen keresztül afroamerikai nőkről mintázták.

Megvagy!
Megvagy!

Na, de maradjunk polkorrektek, elkaptam. Viszont itt jött a felismerés: ez a telefon tényleg zseniális képeket csinál.

Két perc a padon
Két perc a padon

Hogy őszinte legyek, elsőre nem értettem, miért van két kamera a telefon hátoldalán, sőt, a technikai részét tulajdonképpen most sem értem, ám tény, ami tény, elképesztő fotókat lehet lőni a Huawei P9-essel.

Egy kicsit irigyeltem a nyugágyat
Egy kicsit irigyeltem a nyugágyat

Eszem ágában nem volt kattintgatni, pláne egy mellettem lihegő, nagyon lelkes kutya társaságában, de arra lettem figyelmes, hogy bár megy a futás része is – igaz, nagyon fáj... –, elkezdtem a fényképezésre koncentrálni.

IGEN, NE MOZDULJ, MOST JÓ, EZ AZ!

Mivel mindenhol csak Pidgey, Rattata és Spearow fogadott, elkezdtem kattintgatni a képeket. Valószínűleg én egy ritka példány vagyok, valamiért sosem éreztem azt, hogy profi fotós akarok lenni, sőt, még fekete-fehérben sem fotóztam a szélben lengedező hintát.



Most viszont a következő volt a felállás: egy kis futás, egy kis kép, egy kis Pokémon. A legjobb kedd délutáni program, csak ajánlani tudom, különösen, ha az ember arra vágyik, hogy nagyon furcsán nézzenek rá.

Melyik madár is kell?
Melyik madár is kell?

Bár elismerem, a „Most elkaptalak, Te ...!” felkiáltás valóban furcsán hathat, miközben a kutyára néz az ember... Mindenesetre a félórásra tervezett akció végül két órásra nyúlt, amihez ráadásul az elején úgy álltam, semmi kedvem nincs hozzá.

Én a Psyduckot, ő a sima kacsákat kergette
Én a Psyduckot, ő a sima kacsákat kergette

Szóval köszönet, Pokémon GO, köszönet, Huawei, köszönet, Oszkár (a kutya), és köszönet annak a sok rendes embernek, aki telerakta a Bikás parkot pokémonmágnessel (Lure)!

Jöjjenek a nap tanulságai:
1. Ne szidd a Pokémon GO-t, tényleg van, akit ez vesz rá arra, hogy mozogjon egy kicsit.
2. Egy jó telefontól mindenki azt hiszi, hogy a National Geographicnak készülnek a képei.
3. A Bikás park tömve van Pokémonokkal.
4. Ha elmész Pokémonra vadászni, vidd magaddal a kutyádat is, imádni fogja!
5. Néha azért nézz fel a telefonodból, ha már sétálsz, meglepődhetsz, miket találsz a sok Pidgey mellett!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik