Nem hétköznapi esetek – Őri B. Péter publicisztikája

MENNYIRE VISZONYLAGOS a siker! Ha esélyes vagy, s nyertél, természetesnek tartja mindenki, ha meglepetést szereztél, jön az ováció. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy „A bukás siker, ha tanulunk belőle”, amint Malcolm Forbes megfogalmazta. Az amerikai politikus és vállalkozó minden bizonnyal nem a sportra gondolt, amikor ezt megállapította, de természetesen e területre is vonatkozik. A szintén amerikai Robert Kiyosaki üzletember, író, tanár szerint: „A sikeres ember és az átlagember között az a különbség, hogy mennyi kritikát bír el. Az átlagember nem nagyon bírja a kritikát, ezért marad átlagos az élete. Ezért nem lesz belőle vezető. Az átlagember félelemben él, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla mások. Ezért éli úgy az életét, hogy a többi átlagemberrel tart.” Szesztay Péter online- és marketingszakértő a Forbes magazinban írta: „Sport közben más hullámokra kapcsol az agyad: segít leengedni, kikapcsolni és távolodni a hétköznapi gondoktól”. Ez így van, de a versenyzőknek a sport a munkájuk, az ő esetükben talán nem igaz a különben teljesen helytálló megállapítás. Sőt elképzelhető, hogy egy csatár azért hagyta ki a helyzetet, mert éppen családi, anyagi gondjai vannak.

A hétvége történései közül a tények teljes ismeretének hiányában persze nehezen megállapítható, milyen előzmények vezettek a sikerhez vagy a kudarchoz, mindenesetre a fentiek kapcsán is érdemes foglalkozni az eseményekkel. A legnagyobb vitát a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtezője váltotta ki. A szakemberek és a szurkolók is különbözőképpen értékelték a csapat Montenegró elleni teljesítményét. Tíz esztendővel ezelőtt szerintem mindenki tapsolt volna a 0–0-nak, ám Marco Rossi együttese az utóbbi időben elkényeztette a drukkereket, akik közül sokan kudarcként értékelték a döntetlent, kifogásolták a legtöbb játékos hozzáállását. Pedig, mint ahogy mások megállapították, ez az egy pont még nagyon jól jön majd az elszámolásnál, tehát sikernek is mondható. Ha Kiyosaki és Forbes véleményét vesszük figyelembe, akkor kiderül, ami eddig sem volt titok, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány sikeres. A podgoricai találkozó után nem hímezett-hámozott, nem köntörfalazott: „El kell ismernünk, egyénileg túl keveset nyújtottunk. Nem akarok neveket mondani, de sokan játszottak tudásuk alatt. Nem vagyok elégedett a végeredménnyel, mert három pontért érkeztünk. Több kapura lövést vártam a társaságtól – ez nagyon hiányzott, pláne, hogy vannak fantasztikus labdarúgóim, akik tudtak volna lőni, főleg a mélyen védekező csapat ellen. Ez lett volna az érvényesülés módja, ehelyett beadásokkal próbálkoztunk, aminek nem sok értelme volt a százkilencven centis védőkkel, pláne Sztefan Szaviccsal szemben. (...) Ha a szebbik arcunkat mutatjuk, és mindenki kihozza magából tudása legalább hetven százalékát, megnyerhettük volna az összecsapást, így azonban örülhetünk az egy pontnak, mert el is bukhattuk volna a mérkőzést. Nem vagyunk topcsapat, lépésről lépésre kell haladnunk és fejlődnünk, valamint tanulnunk kell a hibákból.” Ezt már a Puskás Arénában a litvánok ellen be lehet bizonyítani.

A magyar női kosárlabda-válogatott csoportgyőztes lett Ljubljanában, s az Európa-bajnokságon csütörtökön a négy közé jutásért küzd. Nagy siker ez, hiszen a mieink legutóbb több mint húsz éve, 1997-ben játszhattak éremért, végül negyedikek lettek. Pedig a törökök elleni szinte már megnyert, végül egy ponttal elveszített meccset követően kis túlzással agyagba döngölték Székely Norbert együttesét. A társaság azonban két nap alatt rengeteget változott, s a címvédő szerbek ellen hat ponttal nyert. A kritikából hozsanna lett, ami előzőleg szörnyű volt, az most csodálatos, amíg előzőleg az volt a sarkos vélemény, hogy a többség ügyetlen, most az, milyen varázslatosan bánnak a labdával, csak ugye azok a büntetők, amikből nagyon sok kimaradt... Amíg az előző nap összesített véleménye volt, hogy a szövetségi kapitány nem ért ahhoz, amit csinál, most nem maradt el a dicshimnusz. Pedig kudarc ide, siker oda, kerülni kellene a szélsőséges megnyilvánulásokat, mert így éppen a lényeg sikkad el. Abba most nem mennék bele, hogy a kommentelők nagy többsége rettenetes színvonalúnak tartja a női kosárlabdát, de tény, nem hasonlítható össze a női kézi- vagy röplabdával. Ettől függetlenül a sikerért, a csoportgyőzelemért jár a gratuláció a lányoknak és a stábtagoknak, akik rövid idő alatt is képesek voltak okulni a kudarcból.

Végre olyan sportágakban is remek eredményeket érnek el a magyarok, amelyek világszerte népszerűek, másképpen: kezdünk felkerülni a térképre... A teniszre és a kerékpározásra gondolok. Fucsovics Márton évek óta ostromolja az élmezőnyt, Marozsán Fábián nemrégiben Rómában hatalmas meglepetésre nyert az akkor világranglista-2. spanyol Carlos Alcaraz ellen, a hétvégén pedig tornagyőztes lett a Perugiában salakon rendezett challengerviadalon, s életében először bekerült a világ száz legjobb játékosa közé (91.). Fucsovics eddig is top 100-as teniszező volt, jelenleg a 66., köszönhetően remek stuttgarti szereplésének, az elődöntőbe jutásának. Szerencsére az utóbbi időben rengeteget fejlődött idehaza az előző rendszerben úri sportágnak tartott játék, amelyet emiatt akkor lenéztek. Ám itt is fordult a kocka, egyre gyakoribbak a sikerek, egyre többen látják a benne rejlő lehetőségeket, s valóban, ha egy teniszező ér el jó eredményt, az hatásában, médiavisszhangjában sokkal nagyobb durranás, mint – maximálisan elismerve minden teljesítményt – egy-egy hagyományos magyar sportágban elért kiemelkedő produktum.

S akkor a kerékpározásról. A hétvégén Vas Blankáról lehetett zengedezni, aki a Svájci körverseny nyitó etapján élete legnagyobb sikerét érte el, országúton első profi szakaszgyőzelmét aratta. Blanka már jó néhány kiváló teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet, a legkiemelkedőbb: a tokiói olimpián minden idők legjobb magyar hegyikerékpáros-helyezését elérve negyedik lett. S emlékszünk ugye, tavaly milyen nagy sikert aratott hazánkban a Giro d'Italia, a viadal első három szakaszán rengetegen szurkoltak a versenyzőknek, köztük a legjobb magyar férfi bringásnak, Valter Attilának, aki két éve három etapon át viselhette az összetettben vezetőnek járó rózsaszín trikót. Egyre népszerűbb a Tour de Hongrie, az idei ötnaposon már 22 csapat 132 versenyzője indult, olyan világsztárok is, mint az olasz Elia Viviani és a kolumbiai Egan Bernal. Nevezett a hétszeres Grand Tour-győztes brit Chris Froome is, azonban sérülés miatt kénytelen volt lemondani a részvételt. Szerencsére nemcsak profi szinten van óriási fejlődés, szabadidejükben rengetegen pattannak két kerékre, mint ahogy nagyon sokan vesznek teniszütőt is a kezükbe. Rájuk mindenképpen igaz a bevezetőben olvasható idézet: „Sport közben más hullámokra kapcsol az agyad: segít leengedni, kikapcsolni és távolodni a hétköznapi gondoktól.”

A nemrégiben elhunyt kiváló francia színész, Jean-Paul Belmondo szerint: „A sikertől nem kell félni, de szégyellni sem szabad. Ha valakinek sikere van, az azért van, mert valamilyen módon örömöt szerez az embereknek.”

A magyarok a hétvégén több sportágban is örömöt szereztek, várjuk a folytatást, javasolva, fogadják meg a csodálatos színésznő, Halász Judit intelmét: „A közönség szeretetét, bizalmát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Ha valakit megszeret a közönség, akkor ő ezekért az emberekért felelősséggel tartozik. Nem ringathatja magát abba a hamis illúzióba, hogy igen, én ezt megérdemeltem, nekem ez jár.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!