Remekül tartalékolt, arany lett a jutalma a váratlanul szoros Tapolca Trailen

A győzelem reményében állt rajthoz a Tapolcán?

Abszolút felkészülési verseny volt a Tapolca Trail – mondta Faragó Zétény. – Edzőmmel, Csernus Csabával azt beszéltük, hogy hosszú edzésnek tökéletesen beleillik a programba, élvezzem a futást. A rajt után felvettem egy könnyed tempót, az élre álltam, úgy nézett ki, simán be is érek az első helyen a célba, de Balázs Lászlóval végül nagyon kemény verseny alakult ki közöttünk. Szuper verseny volt, végül nem lett egy „átmozgató” futás, de nem is bánom.

Milyen volt a verseny önök között?

Ahogyan az imént említettem, rögtön az elején az élre kerültem, majd nyolc kilométer környékén utolért Balázs László, onnantól szinte végig egymás mellett haladtunk. Sokat beszélgettünk, de közben éreztem, hogy maradt még bennem tartalék, tudtam, ha a végén úgy alakul, el tudok lépni. Szerencsére így is lett, az utolsó két-három kilométeren sikerült ellépnem, s végül fél perccel győztem. Remek verseny volt, csodálatos helyeken jártunk, a hangulat pedig kiváló, ráadásul a frissítőpontok is minden igényt kielégítettek. Először vettem részt ezen az eseményen, de biztos vagyok benne, hogy visszatérek.

Mi volt ezúttal a legnagyobb kihívás?

A meleg… Az elmúlt időszakban sokat versenyeztem külföldön, ott jóval hűvösebb volt, például a Tapolca Trail előtt egy héttel Lengyelországban csupán tizennyolc fokban futottunk. Most meg már reggel nyolckor a rajtnál huszonnyolc fokot mutattak a hőmérők, ami később jócskán feljebb ment… Igyekeztem odafigyelni a frissítésre és a hűtésre, de azért kissé megütött a hőség. Az viszont remek volt, hogy sokat tudtunk árnyékban, a fák takarásában futni. De a melegnél is nagyobb kihívást okozott Balázs László.

Említette, hogy az elmúlt időszakban sokat versenyzett külföldön…

A futás nekem eléggé új, csak valamivel több, mint egy esztendeje űzöm. Előtte futballoztam és asztaliteniszeztem, de mindig is hiányzott valami. Aztán egy sérülésből felépülve elkezdtem futni, s a mindennapjaim része lett, rögtön az első alkalommal mindenféle probléma nélkül ment is a tíz kilométer. Nem sokkal később a Vivicittá Félmaratont teljesítettem egész jó idővel, majd rá két hónapra túl voltam az első maratonin is. Akkor hozott össze a sors Csernus Csabával, akivel azóta is együtt dolgozom. Mondtam neki, hogy a terepultrák igencsak vonzanak, ezen az úton szeretnék továbbhaladni. Azóta folyamatosan, lépésről lépésre haladok, következett két ötven kilométeres angliai verseny, majd az Istria 100 by UTMB hatvankilenc kilométeres távja. Nemrégiben teljesítettem egy huszonhét kilométerest, amely 2200 méter szintemelkedéssel volt megfűszerezve. Szeretem a hegyeket, sok megméretésen indulok, élvezem a hangulatukat, versenyző típus vagyok. Amikor csak lehet, a hosszú futásaimat versennyel egybekötve építjük be az edzéstervbe. Szeretnék idővel egyre „őrültebb” dolgokat véghezvinni, és egyre jobban fejlődni.

Hogyan néz ki a közeljövője?

Nyáron amennyit csak lehet, a hegyekben szeretnék versenyezni, például augusztusban lesz egy ausztriai negyvenöt kilométeres futás. Aztán októberben a nyolcvan kilométeres Írottkő-verseny van tervben, a többit pedig még meglátom. Az biztos, hogy lesz még bőven erőpróba idén.