Maráz Zsuzsa iránymutatásával csaknem egy órát javított a maratoni idején

Minek a hatására kezdett el futni?

A szülés után túlsúlyos voltam, ez adta a motivációt – mondta Szuhi-Lestár Erika. – Húsz kilogramm felesleg volt rajtam, az elején három kilométeres futásokkal próbálkoztam. Ez egyre csak nőtt, eljutottam oda, hogy heti háromszor tíz kilométert teljesítettem. Hat évig egyedül edzettem, majd kétezertizenkilenc nyarán megkerestem Maráz Zsuzsannát, és megkérdeztem, hogy lenne-e az edzőm. Nagy örömömre elvállalt, azóta folyamatosan fejlődöm, nagyon szeretek együtt dolgozni vele. Az ő iránymutatásával a négy óra tizennégy perces maratoni időmet már sikerült három óra huszonkét percre javítanom.

Sok futó életében az első maraton igazi mérföldkő. Önnek mikor volt az első?

Kétezertizennyolc szeptemberében Tiszakeszin futottam az első maratonomat, négy óra tizennégy perc alatt értem be a célba. Nagyon nehéz volt, akkor azt mondtam, hogy soha többet nem futok ennyit, ám amint beültem az autóba, máris nézegettem a versenynaptárat… Jobban belegondolva annyira megfogott a versenyhangulat, hogy azt éreztem, mielőbb ismét át szeretném élni. Nem is kellett sokat várni a következő maratonomra, 2019 márciusában négy óra tizenegy perc alatt teljesítettem. A harmadikat egy évre az elsőre futottam, ismét Tiszakeszin, ám ezúttal három óra negyvenkilenc perc volt az időm. Egy év alatt huszonöt percet javítottam a maratoni időmön. Mostanra pedig már jó néhány maraton van a hátam mögött.

Mikor jött az ultra?

Az első ultrámat 2019 októberében, már Maráz Zsuzsi iránymutatásával, a BUFF keretein belül futottam, ötven kilométeres táv volt. Azóta már teljesítettem hatórás versenyt, több alkalommal az ötven kilométeres Szőlőskört, az Ultra Lupa-tót és a Korinthosz 80-at is.

Hogyan néz ki ez az éve?

A gútai maratonnal kezdtem az évet, ott sikerült az első helyen célba érnem, majd következett a Kis-Duna Maraton, amelyen szintén aranyérmet nyertem. Ezt követte az Ultrabalaton, női párosban másodikak lettünk, aztán a harmadik helyen végeztem a százharminc kilométeres Ultra Lupa-tón, utóbbi kifejezetten kemény verseny volt. Nemrég rendezték meg a Korinthoszt, amelyen először vettem részt. Mivel az Ultra Lupa-tó volt a főversenyem, és nem sokkal a Korinthosz előtt rendezték, azzal a céllal mentem a szekszárdi versenyre, hogy jól érezzem magam, és valahogy teljesítsem a nyolcvan kilométeres távot.

Igazi örömfutás volt, fogalmam sem volt róla, hogy hányadik helyen haladok, végül a negyediken értem be a célba.

Azt mondták néhányan, hogy ha figyelem a helyezést, és kicsit komolyabban veszem, a dobogóra is odaérhettem volna. Így sem bánkódtam, remekül éreztem magam, nagyszerű verseny volt. Maximálisan elégedett voltam.

Milyen céljai vannak?

A BUFF-on mindenképpen ott leszek, ám azt még nem döntöttem el, hogy az ötven kilométeres vagy a tizenkét órás megméretésen veszek-e részt. Az egyéni Ultrabalatonnal is szemezek, de egy gerincprobléma miatt még erősödnöm kell. Jó példa ez arra, hogy mindenre van megoldás; legyen szó akár súlybeli, akár mozgásszervi problémáról, a futás örömét senki és semmi sem veheti el attól, aki valóban űzni szeretné.