Beda Szabolcs első magyarként több mint 400 kilométert futott 48 óra alatt

Vágólapra másolva!
2022.10.20. 13:36
Az idén szinte minden hazai ultraversenyen részt vevő sportolóval Cseke Lilla beszélgetett.

Beda Szabolcs tartalmas évet tudhat maga mögött, szinte minden hazai ultraversenyen részt vett és dobogón is végzett. Alig ért haza a veronai 24 órás Európa-bajnokságról, ahol 257 kilométert futott, elindult a Balatonalmádiban rendezett UKKO ultrafutó bajnokság 48 órás versenyén. Szabinak jelentős sportmúltja van – triatlon, duatlon, többszörös Ironman –, az utóbbi 10 évben pedig az ultrafutásban jeleskedik, aszfalton és terepen egyaránt. Többszörös országos bajnok különböző távokon, idén az év ultrafutójának választották 2021-es eredményei alapján. A Sashegyi Gepárdok futójával a 48 óráson szerzett élményeiről beszélgettünk.

Először is gratulálok az eredményedhez: 410.305 km lett a vége. Kipihented magad a verseny után?
Köszönöm, jól vagyok, a verseny után sikerült korán lefeküdni, és egészen hétfő reggelig aludni. Mivel maradtunk Almádiban, még kimentünk szurkolni a Backyard-futóknak, csak utána jöttünk haza.

Elégedett vagy az eredménnyel?
Teljesen elégedett vagyok. A célom az volt, hogy 400 km fölött menjek, ebben benne volt a korábbi 382 km-es országos csúcs megdöntése is, mely Kiss Zoltán nevéhez fűződik.

Az őszi szezonra a 24 órás veronai Eb és a 48 órás volt a célverseny, bár kicsit más a kettő, de nem készültem külön a hosszabbikra. Úgy érzem, elértem a célomat.

Mivel tavaly is indultál a 48 óráson, már van tapasztalatod ebben a versenyszámban. Miben volt más a két verseny?
Tavaly nem volt konkrét célom, mivel elsőként próbáltam ki a 48 órát, inkább az országos bajnoki cím motivált. Akkor sajnos beállt a combfeszítőm – ami se előtte, se utána nem fordult elő –, emiatt nem tudtam futni, ezért a második nap kb. 20 órát gyalogoltam. Idén szerencsére nem volt ilyen problémám, fizikailag és fejben is teljesen rendben voltam. Sipos Istvánnal, a Trans America 4708 km-es verseny 1994-es és a Self Transendence 3100 Mile Race 1998-as győztesével tavaly sokat beszélgettünk a tapasztalatairól. Nagyon jó tanácsokat adott, ezúton is köszönöm neki. Az a legfontosabb, hogy mindent és mindenkit ki kell zárni, és a saját terved alapján kell futni, mintha egyedül lennél a pályán. A frissítésem is hasonló volt, mint a legtöbb ultraversenyemen, gél és izotóniás ital volt az alap, de mellette fogyasztottam banánt, aszalt gyümölcsöket, illetve néha ropit. Kiegészítésnek ettem főtt ételt is, leginkább a tésztaleves és a főtt krumpli vált be.

Ha már a fejnél tartunk… Hogyan motiváltad magad? Már jóval rövidebb távokon is előfordulnak holtpontok. Ha nálad volt ilyen, hogy lendültél túl rajta?
Valóban nem volt egyszerű. Az első 24 óra viszonylag „könnyen” ment, óvatosan kezdtem, de csak 20 kilométerrel mentem kevesebbet, mint néhány hete a veronai Eb-n. Utána kezdődtek a gondok, amelyek inkább mentálisan jelentkeztek. Amikor belegondoltam, hogy 20 vagy 15 óra van hátra, azt nehéz volt leküzdeni. Az egyik nagy motivációm azt volt, hogy az első 24 óra alatt nem akartam aludni, csak a következő éjszaka. Ez sikerült is, szombat este 8 órakor, tehát 32 óra futás után pihentem le két órára. Ekkor már megvolt 300 km, így a következő motiváció az volt, hogy az újrakezdés után nem az órát figyeltem, hanem a kilométereket. Tudtam, hogy innentől 100-at kell futnom, hogy meglegyen a 400 km, ezért kb. 7 perces átlagra álltam be. Úgy terveztem, hogy 400 km után már nem fogok futni, hanem átállok lendületes gyaloglásra. Nagyon jó érzés volt ezt elérni, és innentől volt még kb. másfél órám a verseny végéig.

20 perccel a vége előtt az egyik segítőm, Tóth Szabolcs szólt, hogy még két kört kellene teljesítenem, hogy meglegyen a 410 km, és ehhez egy kis futásra is szükség van. Nehezen, de rávettem magam a futómozgásra, és nem is esett olyan rosszul, mint gondoltam.

Beszéltünk a nehézségekről. Milyen pozitívumot emelnél ki?
Mivel több táv is volt, így rengetegen voltunk a pályán, és mindenki drukkolt mindenkinek. Ennyi idő alatt sikerült sok barátommal, ismerősömmel pár szót váltani. Szombat délutántól szinte minden körben találkoztunk a Backyard ultra versenyzőivel is. A szervezők is végig nagyon lelkesek voltak, a szpíker folyamatosan mondta be az eredményeket. Kiss Zoltán, a korábbi magyar csúcstartó szintén ott volt, Rakonczay Gábornak segített. Ő is végig biztatott, ami nagyon jó érzés volt. Utólag láttam, hogy rengetegen írtak üzenetet verseny közben, illetve utána sok gratuláció is érkezett. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki a pályán vagy a távolból szurkolt.

Kik voltak a segítőid?
Fő segítőm a párom, Váry Kriszti volt. Általában minden versenyre elkísér és vállalja a frissítésemet. Ő tudja, hogy mit hogy kell csinálni, mindent előkészít. A 24 vagy 48 órás versenyen nem árt, ha több segítő van, így Kriszti mellett velünk volt Szabi, aki több versenyre is elkísért már tavaly is, és Piringer László.

Van már újabb célod?
Egyelőre nem gondolkodtam ezen. Idén még biztos indulok kisebb versenyeken, de nagyobb futást már nem tervezek. Kacérkodom a gondolattal, hogy jövőre elindulok a balatonfüredi 6 napos versenyen, illetve a különböző ultratávú országos bajnokságokon is tervezem az indulást.

(Fotók: Evary RUN)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik