BLOGRA FUTOTTUNK Akaraterő nélkül nincs futás...

A minapi edzésen a levezetés közben azon gondolkodtam, hogy ez az idő, hőmérséklet, ami mostanában uralkodik, reggelenként ideális a futás szempontjából: nem fagy rám az izzadtság, sőt a reggeli szellőben hamar megszárad a cucc is az emberen.

A kellemesen meleg, napos időben edzés közben szépen lehet barnulni (nőből vagyok, na!), élvezem, hogy sportolás közben szépülhetek is.

Igaz, megjelennek a tipikus, futókra jellemző fehér testrészek, amit nem ér a nap, a csuklómon már látszik az órám helye, illetve a felsők pántjai is körvonalazódnak. A hajam szőkül (életbevágóan fontos :-) ), ritkán hordok most már baseballsapkát, mert rájöttem, hogy ugyan izzadok, de így sokkal komfortosabb a mozgás. Az is jó, hogy az öltözködéssel is hamar el lehet készülni, nem kell megtervezni, milyen és hány réteg legyen felül; ki kell élvezni, hogy induláskor nem fázom, edzés végén pedig nem ájuldozom a melegtől. Nincs már sok idő, amíg megjön a gatyarohasztó meleg, akkor pedig jönnek a hajnali futások!
Egyik napra olyan feladatot kaptam a Gyere futni-csoport edzőjétől, Krátky Egontól, hogy el kellett autóznom a Duna-parthoz, mert ott van sík terep. A kora reggeli csendben csakis futókkal találkoztam útközben: voltak magányos farkasok, láttam barátnőket, akik elmélyülten csacsogtak egymással, volt aki épp hajtotta magát, mert tempót futott, más elmélyülten hallgatta a zenéjét kocogás közben.

A feladat szerint a korábbi küszöb tesztfutást kellett újra megcsinálnom, s bár agyban nem tudtam igazán ott lenni egyéb körülmények miatt, a feladatot úgy-ahogy letudtam.

Alapból eléggé makacs és kitartó ember vagyok, ennek ellenére, ha csak pár pillanatra is, felmerült bennem, hagyom az egészet a francba, mert azzal szembesültem, most bizony nem hozom ki a maximumot magamból. Egy percre meg is álltam, de aztán összeszedtem magam, trappoltam tovább, lesz, ami lesz alapon, s közben azon gondolkodtam, mennyiben van köze az edzőmnek ahhoz, hogy folytatom az edzést, nem fordulok vissza, s ha csak úgy, a magam előírása szerint futottam volna, és így szétesek agyban, mit tettem volna? Valószínűleg visszafordulok, s mindenkit szidva elengedem ezt a tesztfutást. No de mivel van edzőm, és két hónapja együtt dolgozunk a fejlődésem érdekében, mégsem fordulhat elő, hogy ilyen-olyan problémák miatt feladjak egy feladatot. Annyira elmélyültem ebben a témában, hogy észre sem vettem, egész jó tempóban teljesítettem a tesztet. A kocsiban megnéztem az adatokat, s bár nem hoztam ki magamból a maximumot, nagyjából úgy teljesítettem, mint két hónapja, amikor viszont mentálisan is mindent bele tudtam adni. Ez némi vigaszul szolgált, és abban maradtunk Egonnal, kis idő múlva újra nekifutok a tesztnek.

Nagyon várom, és kíváncsi vagyok, miként sikerül teljesítenem legközelebb – addig is jöhetnek a jó kis feladatos futások.

MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
Van az úgy, hogy két remek program közül csak az egyiket lehet választani, jelen esetben a szerzőnek az akrojógatábor és az UTH között kellett döntenie. Pedig a két esemény nem is lesz nagyon távol egymástól, de alaposan átgondolva a logisztikát, bölcs döntés született.

PAPER WINGS (Facebook)
A szerző csodálatos terepen futott a szlovákiai Helembai-hegységben – igazi kedvcsináló kalandoroknak, a fotók alapján gyönyörű látványban volt részük.

BORZA HELGA – RUNSTOPABBLE (Facebook)
A szerző az Aldi női futógálán indult, amelyen a gyors tíz kilométer megfutása volt a cél. Kremlicza Levente szakszerű felkészítésnek köszönhetően a bejegyzés szerzőjének 42:23 perc alatt sikerült a tíz kilométeres távot teljesíteni.

LACKO TRAIL (Facebook)
Nagyon szeretem az ilyen beszámolókat, annak idején ezért is kezdtem blogokat olvasni. A szerző a Transylvania 100-ról írt beszámolót, a verseny annyira extrém, s olyan veszélyes körülmények között teljesíthető, hogy nyolcvankét kilométernél le is fújták. A beszámolót akár meg is lehetne filmesíteni, annyira érdekes, izgalmas.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!