Barátai unszolására a Spartan Sprinttel kezdte, de gyorsan „elkapta a gépszíj”

„Úgy indultam, hogy nem voltam teljesen egészséges, ezért nem is voltak nagy elvárásaim – idézte fel Tar Bálint a Csupasportnak. – Arra gondoltam, hogy úgyis látom az elején, milyen a mezőny. Igazából mindig arra törekszem, hogy az első tízben legyek, nincsenek dobogós vágyaim, de amikor úgy érzem, hogy nem kell magam túlhajtanom ahhoz, hogy ott legyek az élbolyban, akkor az elején haladok. Egészen lassan indult meg a mezőny, az első néhány kilométeren még első voltam, ám utána kezdtek megelőzni. Mikor megtudtam, hogy harmadik vagyok, próbáltam tartani ezt a pozíciót, és sikerült is.”

Bálint futókarrierje akkor kezdődött, amikor a barátai unszolására 2018 januárjában benevezett az áprilisi Spartan Sprintre. Előtte egyáltalán nem futott, így felkészült, hogy le tudjon futni tíz kilométert.

„Mindenféle utánajárás és tudás nélkül vettem egy futócipőt, és elkezdtem futni, három, öt, majd tíz kilométereket, ekkor még telefonnal mértem a teljesítményemet. Aztán mikor indultam a Spartan Sprinten, annyira megtetszett, hogy jöhettek a hosszabb távok is. Közben próbáltam magam aszfalton is fejleszteni, végül még ugyanazon év szeptemberében lefutottam az első félmaratonimat a Wizzairen.”

A sportolót annyira magával ragadta a verseny hangulata, hogy „elkapta a gépszíj”, egyre többet és egyre hosszabbakat futott, és megpróbált magához képest minél jobban szerepelni a futóeseményeken. 2019-ben már egy hatórás versenyen indult, majd 2020-ban jött a Korinthosz 80, ami az eddigi leghosszabb megméretése volt.

„Még erre sem készültem annyira tudatosan, bár igyekeztem minél többet futni előtte, de például a frissítést nem gyakoroltam – összegezi tapasztalatait. – Nagyon érdekes élmény volt a verseny. A második felét már nehezebben éltem meg, lévén éjszaka, sötétben, fejlámpával futottunk, és eléggé egyedül éreztem magam. Végül korosztályos harmadik, összesítésben pedig a huszadik lettem, hét óra harminckilenc perccel értem be, amivel teljesen elégedett voltam. Szerettem volna indulni tavaly is, akkor végül csak a negyvenes távra mentem, de idén be vagyok nevezve a nyolcvanasra, megpróbálom újra.”

Bálint békéscsabai származású, jelenleg Budapesten, Zuglóban él, így leginkább az aszfaltos futást tudta gyakorolni a közvetlen környezetében, mégis a terepet kedveli jobban.

„A terep úgy jött, hogy amikor még a spartanoztam, indultam egy ultrán Lengyelországban, amiben háromezer-ötszáz méter szintkülönbség volt. Akkor gondoltam, hogy gyakorolnom kéne a terepfutást. Sajnos a mai napig elég keveset tudok terepre menni, de ha tehetem, csak emiatt elutazom edzeni. Mostanában a húsz és ötven kilométer közötti terepversenyek vonzanak a leginkább” – fogalmazott.

A futás Bálint kedvenc kikapcsolódása, amit a hétköznapokban, a home office-ban végzet munkája mellett is mindig be tud iktatni. Igyekszik nem túlzásba esni, hogy a sport ne menjen a szeretteivel töltött idő rovására. Havonta egy versenyt iktat be általában, májusban jön a Borvidék Félmaraton, júniusban az UTH 54 kilométeres távja, júliusban az Ultra Tisza-tó csapatban, majd augusztusban a már említett Korinthosz 80.

„Szeretnék száz kilométeres távot teljesíteni, de nem tudom még, hogy aszfalton vagy terepen. Szívesen indulnék az UBTrailen egyéniben, aztán ha az meglesz, lehet, hogy még hosszabbra váltok, talán a Korinthosz százhatvan is szóba jöhet, de ezt még nehezen tudom elképzelni – tette hozzá. – Még van időm bőven, az ultra idősebb korban kezdődik. Talán szeretnék egyszer egy Ironmant is, de annak a felkészülése is rengeteg időt vesz igénybe, és ha családalapításban gondolkodom, nem tudom, hogyan férne bele a napjaimba. A cél most az, hogy a száz kilométer meglegyen.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!