Hédi kedveli a Gyerefutni-edzéseket, kipróbálta az emelkedős sprinteket, és közben arra is volt energiája, hogy bekukkantson a blogvilágba.
A Gyerefutni csapat tagjaként általában vasárnap este szoktam megkapni Krátky Egon atlétikai edzőmtől a következő hétre vonatkozó feladatokat, edzéstervet. Három alkalmat tudok vállalni, így a TRX-edzéseimmel együtt hatszor sportolok egy héten, ezzel tökéletesen elégedett is vagyok. A futás egyébként egész jól megy mostanában, ennek több oka is lehet. Egyrészt a Covid utózöngéi elmúltak, másrészt ledobtam hét kilót, azért ez is biztosan számít,
Nagyon tetszenek a feladatos edzések
illetve rendkívül lelkes vagyok a változatos feladatok miatt, amiket az edző ír elő.
Legutóbb a heti edzést tempós futással kezdtem, hét végére pedig maradtak a hosszabbak. Egyik napra olyan feladatot kaptam, hogy csak pillogtam, amikor megláttam, de ha az edző ezt írja elő, akkor én biztosan meg is tudom csinálni: emelkedőre kellett sprintelnem, nem egyszer és nem is tízszer...
No de kezdjük az elején.
Az, mondjuk, nem volt acélos ötlet, hogy olyan helyről indultam a bemelegítő futással, ami rögtön emelkedő volt. Nem volt őszinte a mosolyom, ráadásul fagyos, nagyon erős szél fújt, de hát nem lehettem elégedetlen, mert az eső legalább már nem szakadt. Teljes téli szettet öltöttem magamra, és ezt jól is tettem. A hegy lábánál még kicsit köröztem, hogy meglegyen a tizenöt perc bemelegítés, a helyi vendéglőből remek látvány lehettem a nézelődőknek. Aztán jöttek a sprintek felfelé. A Garminom nem volt most a barátom, a visszafelé sétát egyre hamarabb jelezte, hogy vége, és induljak neki az újabb sprintnek. Így egyre magasabbról indultam, ami azért nem esett jól, mert nem tudtam nekifutni a távnak, nem volt megfelelő lendület. Így egy idő után mindig megállítottam az órát kis időre, hogy biztosan visszajussak a kezdőpontig.
...és mögöttem az emelkedő
A feladat befejezése után csapattam lefelé, vissza a kocsimhoz, örültem, hogy végre beültem, mert az időjárás még mindig elég „zorall” volt. Irtó büszke voltam magamra, hogy egy ilyen feladatot meg tudtam csinálni. A következő napon már úgy tűnt, jobb idő van, de a szél továbbra is erősen fújt. Délutánra tettem a futást, ami azért volt remek ötlet, mert az előző napitól addigra szépen beálltak az izmaim, s ekkor laza egyórás feladatom volt. Miután a szokásos visszajelzést írtam az edzőmnek a futással kapcsolatban, akkor vettem észre egy elég fontos megjegyzését, miszerint a laza futást síkon csináljam. Hát mit mondjak, biztos egyszerűbb lett volna a dimbes-dombos útvonal helyett...
A későbbiekre nézve azt hiszem, igen fontos részletet tanultam meg: mindig el kell olvasni rendesen, hogy milyen feladatot kaptunk az edzőtől.
KMKOVEK.BLOG.HU Belus Fruzsi régen nem jelentkezett bejegyzéssel, hogy mennyi minden történt vele, az most végre kiderül az írásából. A Libegő Trail classic távjának teljesítéséről is olvashatunk beszámolót, a 25 kilométeres (1650 méter szinttel) távon a nyolcadik helyet sikerült megszereznie.
21097KK.WORDPRESS.COM Koffein kapitány kimaxolta a heti futásmennyiségét. Pontosabban elért arra a szintre, hogy a térdei ezt még éppen elviselik, viszont ennyi mindenképp szükséges a közelgő versenyek miatt!
LACKO TRAIL (Facebook) UTMB World Series 100 miles of Istria versenybeszámoló, ahol minden volt, ami csak előfordulhat egy ilyen versenyen:lámpaprobléma, hatalmas vihar, sérülés, frissítésgond. Viszont mindezek ellenére a rengeteget tudott javítani a korábbi idején, így elégedett lehetett a 168 kilométer (6800 méter szint) teljesítésével! Elképesztő!
