Négy perc alatti mérföld húsz éven át: Nick Willis nem adja fel, az első lehet a világon

Január elején az Armory nevű New York-i atlétikai pályán az új-zélandi Nick Willis megpróbálta rövidre zárni a kérdést, vajon ő lesz-e az első sportoló, aki egymást követő húsz évben is lefutja négy percen belül az egy mérföldes (nagyjából 1.6 kilométeres) távot.

Mindössze 22 századmásodperc hiányzott neki, 4:00.22 alatt ért célba, így az idén még üldöznie kell a rekorddöntést.

A négy percnél gyorsabb mérföld fontos célja a futóknak egészen azóta, hogy 3:59.4-es eredményével Roger Bannister áttörte a határt 1954-ben (évente egy-két tucat középiskolás vagy egyetemista kerül négy perc alá). A rekordot 1999 óta a marokkói Hisam el-Gerúzs tartja 3:43:13-mal, Willis ezt a csúcsot természetesen nem veszélyezteti. Hosszú és aktív sorozatát 2003. február 8-án kezdte az Indiana állambeli South Bendben, akkor még csak 19 éves volt, és 3:58.15-öt repesztett, ami ott negyedik helyet ért neki. Ez az esemény éppen egy hónappal azelőtt történt, hogy edzőtársa, Hobbs Kessler megszületett.

Az akkori egyetemista srác, vagyis Willis már 38 esztendős, az elmúlt szűk két évtizedben olimpiai ezüst- (2008, Peking), olimpiai bronz- (2016, Rio) és – fedett pályán – világbajnoki bronzérmet (2016, Portland) szerzett 1500 méteren, országos csúcsokat állított fel; no és megnősült, két gyermeke született. Ami nem változott, hogy rendre megfutotta négy percen belül ezt a bizonyos egy mérföldet.

A runnersworld.com szakportál arra a kérdésre kereste a választ, hogy hősünk miként képes ilyen hosszú időn keresztül fenntartani remek formáját és kitolni a futópályafutását? A sérülések persze őt sem kerülték el, 2010-ben például térdműtéten esett át, de 2012-ben már megdöntötte az 1500 méter általa tartott óceániai rekordját: 3:30.35 perc alatt ért célba. Némiképp váratlan fordulattal a londoni olimpián kiégéssel magyarázta, hogy kis híján utolsó lett az 1500-as fináléban. 2014 és 2016 között élte meg karrierje csúcsát, akkor érte el legjobb eredményeit, a helyezések és az idők tekintetében is.

Ami fontos volt Willisnek, megtanulta, hogyan regenerálódjon. Vasárnaponként 18-20 mérföldet fut, hétfőn szabadnapot tart, odafigyel a pulzusára, amit egészsége mérőszámaként kezel.

„Ha túl magas, azt jelenti, hogy a szervezetem valamiféle fertőzéssel küzd, vagy éppen nagyon rosszul aludtam. Nyilvánvalóan helyre kell állnia a rendes működésnek, tehát megfontolom, fussak-e aznap. Ha megfázásra utaló vagy influenzaszerű tüneteim vannak, a pulzusomhoz igazítom, mikor fussak ismét” – hangsúlyozta Nick Willis.

Ez a folyamat kora előrehaladtával egyre fontosabb, semmilyen elvárást sem támaszt magával szemben a regeneráló futásokat illetően, ahogy a heti összteljesítményt tekintve sem. Úgy véli, súlyosabb sérülés vagy lelki probléma esetén érdemes megengedni egy hét-tíz napig tartó „gyászidőszakot”, amíg az ember elfogadja a helyzetét, az állapotát. Kedvenc mondása mottóul is szolgálhat az atlétáknak:

„Tedd nehézzé a nehéz napokat, és könnyebbé a könnyűeket!”

Fotó: Nick Willis Facebook-oldala

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!