Maráz Zsuzsa és a huszonnégy órás futás

Gyönyörű tervekkel indult neki a 2021-es esztendőnek Maráz Zsuzsanna, akinek a nagy hármas, az Ultrabalaton, a Korinthosz160 és a Spartathlon lebegett a szeme előtt januárban. A bajnoki szív töretlen lelkesedést diktál az esztergomi futónőnek.

„Végre újra remekül mennek a futások, habár az évek óta húzódó sarokproblémám miatt hónapokon keresztül nem sikerült olyan minőségi edzésmunkát végeznem, amilyet szerettem volna – mondta a Csupasportnak a négyszeres Ultrabalaton- és kétszeres Spartathlon-győztes, akinek az elmaradt versenyek mellett csonthártyagyulladás okozott némi bosszúságot, ám a gondok ellenére 2021-nek óriási elszántsággal és pozitív érzésekkel vágott neki. – A tavaly októberi Ultrabalaton óta nem álltam rajthoz, éppen ezért nagyon várom az augusztusi Korinthosz.hu százhatvan kilométeres távját, amelyen először teszem magam próbára. Ez azért is érdekes kihívás, mert a Spartathlon-rajt közelsége miatt eddig minden évben a nyolcvan kilométeres távon indultam, az idén azonban nyolc hét van a két verseny között, így lesz időm regenerálódni az athéni rajtig. Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy az őszre halasztott Ultrabalaton miatt meg kellett hoznom azt a szomorú döntést, hogy ebben az évben nem futom körbe a magyar tengert. Őszintén mondom, nagyon bánatos vagyok emiatt, mert nagyon vágytam rá, hogy ötödik alkalommal is sikeresen teljesítsem a kört, de ezt a befejezést jövő májusra halasztom, s úgy gondolom, azt követően már »nyugdíjba« vonulok.”

Tegyük hozzá, a „nyugdíjas” megjegyzést Maráz Zsuzsanna nevetve mondta, hiszen még gőzerővel készül a nagy megméretésekre. Felkészülését továbbra is Szabó Gábor edző irányítja, annak ellenére, hogy mester és tanítványa között már papíron sincs különbség: sikeres futónő a napokban végzett – jeles bizonyítvánnyal! – az atlétika-szakedzői képzésen.

„Az edzéseimet továbbra is Szabó Gábor írja, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Rendkívül pozitív, nyitott személyiség, igazi csapatjátékos, akire mindig számíthatok. Tavaly a sport mellett az életmódváltásban is maximálisan támogatott, amikor a párom hatására a vegán étrend mellett döntöttem. Azóta csak növényi eredetű táplálékokat fogyasztok, és határozottan állíthatom, hogy sokkal jobban érzem magam. A regenerációs időm, mondhatni, a felére csökkent, kevésbé érzem fáradékonynak az izmaim, energikusabb és kipihentebb vagyok a mindennapokban.”

 

 

A további terveket illetően elárulta, sikerekkel, győzelmekkel a háta mögött még mindig van valami, amire a lelke mélyén vágyik.

„Nincs igazán értékelhető huszonnégy órás futásom, erre a kihívásra tartozásként tekintek önmagammal szemben. Szeretem a szép, kerek számokat, tavaly az ötvenedik születésnapomra is sok tervem volt, amiből végül csak az UB-győzelem valósult meg – de az az egy verseny megmentette az évem a szép befejezéssel. Talán épp a kerek számokhoz való vonzódásom miatt ragaszkodom nagyon az ötödik egyéni Ultrabalatonomhoz is, amely a következő év egyik fő programja lesz nekem.”

A versenypálya másik oldalán – a rendszeres versenyzés helyett – új szerepben is megtalálta magát: aktív segítőként veszi ki részét tanítványai sikereiből.

„Hatalmas boldogsággal tölt el, amikor a futóim mellett lehetek, úgy érzem ilyenkor magam, mint az osztályfőnök, akinek éppen vizsgáznak a nebulói. Együtt izgulok velük a rajttól a célig, miközben teljesen át tudom érezni belülről a versenyek hangulatát, ahogy lélekben végig közösen futunk. Szinte borzongató a hangulat, ami ilyenkor magával ragad, olyan gondolatom is volt, hogy már nem is szeretnék versenyen indulni, elég nekem, ha edzőként vagyok jelen a pályán.”

A futónőnek éppen az edzői élmény miatt nem vagy alig-alig hiányoztak a téthelyzetek, ezért nem is indult október óta sehol, pedig több versenyre is hívták.

 

 

„Több futómmal évek óta dolgozunk együtt, és fantasztikus érzés, amikor beérik a közös munka. Akár a dobogón állunk, akár jobb időeredményt érünk el, a lényeg a közösen elért siker, ami többet jelent a saját győzelmeimnél is. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Az évek alatt a tanítványaim többségével kialakul egyfajta egymáshoz ragaszkodás is, ami túlmutat a klasszikus edző-atléta kapcsolaton.”

Különösen érdekes helyzeteket is produkál az élet, például amikor egy rajtvonalon áll edző és tanítvány.

„Ha az általam felkészített sportoló legyőz egy versenyen, annak jobban tudnék örülni, mintha én szakítanám át elsőként a célszalagot. A futóimmal egy dobogón állni is nagyszerű érzés, ami a tavalyi Korinthoszon ugyebár megtörtént. Úgyhogy nekem az is hatalmas boldogság, ha győzök, és az is, ha a sportolóm nyer.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!