A csodás Dunakanyar és a vihar adott erőt

Ez volt pályafutása legfontosabb győzelme?

Igen, sőt, ez volt az első ilyen hosszú futásom is, korábban sohasem teljesítettem ekkora távot – mondta a 41 éves Breierné Huber Melinda, három kislány édesanyja, aki 10:51:28 órás idővel nyerte meg az Ultra Lupa-tó 109 kilométeres versenyét. – Nem is fűztem túl nagy reményt a versenyhez, reméltem, hogy képes leszek sérülésmentesen teljesíteni – sikerült, és szerencsére eredmény is párosult hozzá. A felkészülésem sem volt zökkenőmentes, másfél hónapot kihagytam, emiatt nagy izgalommal és némi félelemmel álltam rajthoz.

Edzésen sem futott ennyi kilométert?

Nem, nagyon régen volt egy hatvanas, amikor kétszer körbefutottam a Velencei-tavat. Egy éve dolgozom együtt Maráz Zsuzsával, ő írja az edzéstervemet, és az irányítása alatt legfeljebb negyven-ötven kilométert futok, versenyen a maratoni táv volt korábban a leghosszabb.

Hatvan kilométernél nem érezte azt, hogy úristen, elértem a kritikus mérföldkövet?

Visszagondolva, akkor még elég jól éreztem magam, hetven és nyolcvan kilométer között ért el a holtpont, megfordult a fejemben, hogy még mennyi van hátra, de hamar felülkerekedtem rajta, és mentem tovább ugyanazzal a lendülettel, amellyel elindultam. Nem volt annyira rossz élmény, nem törtem meg ettől.

Sokat lépett előre Maráz Zsuzsa útmutatásainak köszönhetően?

Úgy gondolom, fejlődtem, egy éve edzek vele, és 14-15 éve futok „önszántamból”. Szépen épült fel a felkészülési program, Zsuzsi teljesen más tervet állított össze ahhoz képest, ahogyan én nekiindultam volna az egy-két órás köreimnek. Köszönöm a segítségét, ahogyan azt is, hogy a verseny előtt elmondta, mire figyeljek oda.

Az abszolút kategóriában is hatodik lett. Fontos önnek, hogy a férfiak közül csupán öten előzték meg?

Az egész nagy meglepetés volt nekem – és mindenki másnak is –, az is, hogy én győztem a női mezőnyben, és az is, hogy hatodik lettem összesítésben. Nagyon örültem mindkettőnek, el sem akartam hinni. Biztosan sokat számított, hogy a csodálatosan szép Dunakanyar környékén futottunk, amit világosban láthattam nagyjából a visszafordítóig. Erőt merítettem belőle, inspirált, ahogyan az is, hogy ötven-hatvan kilométer után én álltam az első helyen, akkor már nem akartam alább adni.

Negyedórán belüli különbséggel nyert, ami ilyen hosszú távon szorosnak számít. Mikor tudott elhúzni az üldözőktől?

A szobi visszafordítónál, 52 kilométer megtétele után előztem meg az addig első helyen álló lányt. A frissítőpontnál vele ellentétben nem álltam meg, mentem tovább, és sikerült előnyt szereznem. Nemcsak ott, egyetlen frissítőállomásnál sem álltam meg, a biciklin engem kísérő férjem segített előre összeállítani a frissítési tervet, az alapján haladtam, ő adott mindent a kezembe. Sokat számított, hogy az időmérő pontoknál csak odanyújtottam a csuklómat, hogy csippentsek, és futottam is tovább. Végig tudtam tartani azt a tempót, amit előzetesen megbeszéltünk.

Mennyire zavarta a viharos időjárás?

Nyolcvan kilométer tájékán kapott el a vihar, először megijedtem, hogy még három órán keresztül kell „élveznem” ezt, de utólag inkább úgy emlékszem rá, felfrissített, hogy kicsivel hűvösebb lett a levegő, és az eső is jó hatással volt rám, erőre kaptam tőle. Az lebegett előttem, hogy célba kell érnem, a szakadó eső sem volt annyira vészes, viszont a látási viszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak. Figyelnem kellett, hová lépek, mi van előttem, s bár az sem volt kellemes, hogy bokáig érő vízben futottunk, mindent kitöröltem az agyamból.

Elindul majd a Korinthoszon vagy az Ultrabalatonon is?

Egyelőre nem tudom, nem is nagyon gondolkodtam a hosszútávfutáson. Igaz, nagy álmom, hogy egyszer végigfussam az Ultrabalatont, jövőre vagy később valamikor bekalkuláljuk. Most nincsen semmi konkrétum, inkább rövidebb távú, 50-60 kilométeres versenyeket nézek majd, az UB-hez még erőt kell gyűjtenem, hogy ha nem is szintidőn belül, de valahogyan körbefussam a Balatont.

Valamennyire megjött a kedve a versenyzéshez a fantasztikus bemutatkozás után?

Foglalkoztat, de magamnak futok, azért is kezdtem el, szívesen vagyok egyedül a szabadban, a természetben, tehát még nem vitt el a versenylendület, ám egy-egy eseményre biztosan benevezek, és megpróbálok eredményesen szerepelni. Lehet, hogy később komolyabban foglalkozom majd a futással, de még ezen sem töprengtem, meg kell beszélnem a folytatást a családommal és Maráz Zsuzsával is. Ha lesz rá lehetőség, biztosan odaállok, és elindulok néhány versenyen.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!