Az ultrázó Bódis Tamás sikere maratonin

Vitte volna még a lába a negyvenkét kilométer után is?

Ugorjunk a következő kérdésre?

Igazából december óta talpsérüléssel bajlódom, hiába kapok remek versenycipőket, igazi csúcscipőket, sírva nézek rájuk, mert nem tudom hordani őket – most puha talpú cipőben tudtam futni. A maratoni ob után még akartam kocogni egy kicsit, de nem ment. Két hét kényszerpihenő mellett döntöttem, mert javulnia kell az állapotomnak, elvégre nagyon közeli az április tizedikei huszonnégy órás bajnokság. Egyébként azért is indultam el a maratoni ob-n, mert a koronavírus-járvány miatt nagyon bizonytalan a jövő, plusz az edzésmunka alapján sejteni lehetett, hogy jó eredményre leszek képes.

Tulajdonképpen ez az első hivatalos eredménye a távon.

Igen, mert csak egyszer, régen, nem hivatalos keretek között futottam, de azt inkább kocorászásnak nevezném. Azért érzem, hogy lehet ez még jobb is, mert nagyjából a verseny előtt három héttel hirdették ki, hogy megrendezik, így az igazán gyors résztávos edzésekre nem sok idő maradt. Igyekeztem olyan tempót választani, amelyről tudtam, hogy bírom végig.

 

 

Mit szóltak a maratonisták a második helyéhez?

Volt olyan oldal, amelyiken nagy vitákat váltott ki a futásom, míg néhány ultrás azt mondta: no, Tomi megmutatta, az ultrás is lehet versenyképes a maratoni távon. Több sportoló, edző, szakember jött oda hozzám gratulálni, de más platformokon is kaptam pozitív visszajelzéseket.

A közösségi oldalán írta, egyre inkább felkeltették érdeklődését a rövid távú versenyek. Miért?

Szeretem a gyorsaságot, szeretek gyorsan futni, és igazolódott, amit régóta mondok, hogy megfér egymás mellett az ultra és a rövidebb táv, csak jól kell csinálni.

Tavaly elhatároztam, úgy alakítom ki a programomat, hogy hétvégente járom az országot, rajthoz állok tíz kilométeres, félmaratoni és maratoni versenyeken, csak hát a járvány miatt ezt nem tudtam megvalósítani, és most is bizonytalan a közeljövő. A mostani eredmény mindenesetre biztató. Nyilván egy huszonnégy órás verseny után nem lesz az igazi a sebesség, ám ha jól felépíted a felkészülést, sikerülhet. Sok ismert futó bizonyította ezt előttem.

Kiknek a példája lebeg ön előtt?

Kezdjük a legismertebb legendával, Bogár Jánossal, aki 2:19-es maratonira volt képes, vagy Kis Király Ernő, akinek 2:18-as a legjobbja. Keresgéltem Janisz Kurosz egyéni csúcsát is, és bár nem találtam meg pontosan, többen említették, olyan időt értem el, amilyet ő szeretett volna. Azért bizsergető érzés, hogy ezen a távon gyorsabb voltam nála.

Hogyan és meddig javíthatja a maratoni legjobbját?

Szükséges, hogy hat-nyolc-tíz hétig ne koncentráljak másra, és hogy semmi se hátráltasson. Egy versenycipőben három-négy másodperccel gyorsabb vagyok kilométerenként, ráadásul ez a mostani aránylag biztonsági futás volt.

Ezt onnan lehet látni, hogy a tizenegy körben szinte másodperc pontossággal ugyanolyan köröket futottam, azaz nem volt benne elhajlás. Csak az utolsó kettő lett hat másodperccel rosszabb, ám akkorra a szél is felerősödött. Ha kellően rákészülök, be tudok futni 2:20 alá.

 

 

Azért az ultrázásról sem feledkezik meg, ugye?

Mindkét műfajban vannak terveim. Azért ahhoz, hogy világszinten jó maratonista légy, csak ezzel kellene foglalkozni, és ezt nem látom magam előtt – így maradok országos szintű maratonista úgy, hogy az ultrában magas szinten tudok teljesíteni. Az idén pedig az a cél, hogy szerepeljek vagy a Spartathlonon vagy a 24 órás világbajnokságon, mert egy hét eltéréssel lesz a két esemény.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!