BLOGRA FUTOTTUNK Az elveszett izmok nyomában

Nos, eddig tartott a türelem. Pedig nem vagyok türelmetlen típus, viszonylagos nyugalommal fogadtam az edzőtermek bezárását is november közepén, mert azt gondoltam, maximum egy-másfél hónap lesz, amikor nélkülöznünk kell az órákat. A kialakult helyzetről nem tehetünk, és tudomásul vettem, hogy ennek most így kell lennie. Sőt, sokaknak még mondtam is, hogy nyugi, egyszer majd vége lesz, és örüljünk, hogy az a legnagyobb problémánk, hogy nem járhatunk edzőterembe. Sajnos most már több mint két hónap eltelt, és nem tudni, mennyi van még hátra. A pillanatok alatt megjelent zsírpárnáimmal sem foglalkoztam az elején, hiszen futok heti kétszer, s ha majd újra járok edzőterembe, úgy lepattannak rólam, hogy emlékeim sem lesznek róluk. Ezt gondoltam – eddig. Mert most már nem tudom halogatni, utálom a párnácskákat, utálom a derékfájásomat, hogy alig mozgok (futást ebben az időszakban nem tudok többet megoldani), utálom, hogy a szánalmasan csekély, mégis látható kis izomzatom eltűnik.

Néha persze lötyögtem otthon egy kicsit, meg plankbe vágtam magam, de ez nyilván össze sem hasonlítható az edzőtermi órákkal.

Szóval, meghúztam a vonalat a hétvégén, elmentem egy sportáruházba, s felszereltem magam kellékekkel. Vettem bokasúlyt, gumiszalagokat, és úgy örültem nekik, mint karácsonykor a kedvenc parfümömnek. Eldöntöttem, hogy heti minimum két alkalommal edzek otthon ezekkel, de ha meg tudom oldani, akkor többször. A súlyzók és nehezék hiányát az edzőim ötletes tanácsaival meg lehet oldani, és remek edzéseket tettek fel a Facebook-csoportjainkba. Úgyhogy minden adva van, hogy – ha nem is a korábbi színvonalon – erősíthessek otthon. A kajálásomból pedig (átmenetileg és nem teljesen) megvontam a nasikat, hogy elinduljon valami csökkenésféle a mérlegen. Nincs nagy vész, de éppen ezért bosszant, hogy képtelen vagyok megoldani. Így talán kibbekelem ezt az átmeneti időszakot, ami remélhetőleg nem tart már nagyon sokáig.

JANOSFUT.WORDPRESS.COM

János kinézte magának a 3H instant túra útvonalát egy jó kis terepfutásra, ami a Budai-hegységben vezet. A nagy kört választotta, amely 22 kilométer hosszú, 900 méteres szinttel. Időnként a QR-kódok megtalálásával meggyűlt a baja, de nem félt telefonos segítséget kérni, így 4 óra 3 perc alatt sikerült teljesítenie a távot. Nagyon szép érmet kapott a teljesítésért, és remek útleírást adott bejegyzésében, fotókkal illusztrálva.

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző a szájszárazsággal foglalkozik – mi okozhatja, és hogyan tehetünk ellene? Bizony, ez a gond nem csak nyáron fordulhat elő.

ZERGATALPAK (Facebook)

A szerző makacs piriformisideg-fájdalommal küzdött a múlt évben, és hosszas gyógymódkeresgélés után a jóga tűnik számára a tökéletes megoldásnak. Ennek köszönhetően egyre jobban mennek az edzések, csupán a motivációt kell szinten tartani, és ebben a helyzetben is megtalálni a jót – a bejegyzésben erről is olvashatunk.

LOSONC TIMI (Facebook)

Timi ultrát akart futni a Budaiban, s annyira belejött, hogy a tervezett 55 kilométer után inkább még haza is szaladt, nem vesződött a tömegközlekedéssel. Sár volt bőven, de ő felkészülten vágott neki a távnak, s könnyedén futotta le a 60 kilométert a 2135 méter szinttel!