Manapság az otthoni erősítések, az otthoni műfal, mobilizálás, fingerboard, box-jump és egyebek mellett nagyobb figyelmet fordítok a futásra. Érden a Fundoklia-völgy egy természetvédelmi terület, nagy hegyháttal és árnyékos, mély szurdokkal. Rendszerint négy kört futok ott. Az odavezető úttal együtt ez nagyjából tizenegy kilométer. Változatos a terep, csodálatos a kilátás, van benne meredek lejtő és kaptató is. Ha viszont félmaratonit akarok futni, ahhoz inkább az érdi gátat használom. Nem annyira szép vagy izgalmas a terep, igaz, nem is csúnya, de öt kilométer, szóval nem kell annyit keringeni.
Korábban írtam, hogy a barátnőmmel kétlaki életet élünk, a fővárosban a Bikás-parkban is van lehetőségem futni. Azt is szeretem, a rekortánpálya mellett ott egy tavacska, a benne élő madarak különös élményt adnak, a pálya vonalvezetése is kacskaringós – szóval nem olyan unalmas, persze nem ér fel a Fundoklia-völgy természetességével.
A futással még mindig óvatos vagyok, mert ezerkilencszázkilencvennyolcban, az első expedíciómra készülve túlerőltettem a térdem. Megpakolt hátizsákkal nagy távolságokat futottam, ráadásul gázálarcban.
Mai szemmel nézve persze butaság volt, különösen a gerincvonalam mögött imbolygó hátizsák miatt. Nem ugyanaz, mint egy csukló- vagy bokasúly, esetleg egy súlymellény. Ma már nem lennék ilyen felelőtlen.
Helyette spinningeltem, crossfit jellegű edzéseket végeztem, mobilizáltam, úsztam. Aztán másfél évvel ezelőtt edzőm tanácsára megint nekiveselkedtem. Először csak alacsony pulzusszámmal, komikusan lassan futottam, időre. Bosszantó volt, mert időpocsékolásnak éreztem ezt a totyorgást, és tudtam, hogy ezekből az órákból a keringésem, a légzésem nem igazán profitál. A futóedzéseket hosszadalmas és alapos mobilizációkkal támogattam meg. Lassacskán rászoktattam magam a kizárólagos orrlégzésre. Idővel egyre jobban visszajött a futás, s ma már a heti rutin része egy-egy félmaratoni.
A terepen azonban még mindig óvatos vagyok, különösen, ha lejtőn futok. Tudatosan választom meg az ívet, a kitámasztást, nehogy visszatérjen a nyilalló fájdalom a térdembe. Minden futás után átgyúrom az egész lábam, hengerezem, krémezek. A futás most sokat segít, hogy a járványhelyzetben is megőrizzem a kondíciómat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
