Ha valaki a Prédikálószékig szeretne futni (túrázni), akkor a leginkább kellemes útvonal a Pilisszentlászlóról induló. Persze itt is számolni kell nagyobb emelkedőkkel s a változatos, néhol technikás tereppel. A Kisrigó vendéglő mellől induló piros plusz jelzésen indulva a Tövises-hegy bozótos, kanyargó ösvényein át érhetjük el a 639 méter magasan álló kilátót, ahonnan a páratlan kilátás nyílik a Dunakanyarra, a Börzsönyre, sőt még a Naszályra és a Pilisre is. A Prédikálószékről még lefuthatunk a Vadálló-kövek sziklás meredélyéhez, s onnan akár Dömösre is, vagy visszafuthatunk ugyanazon, vagy egy kis kanyarral egy másik úton a kiindulási pontra.
Van olyan szakasz, amelyik elég technikás, szűk, köves ösvényekkel van teli, nem árt az óvatosság.
Ha hosszú kört tervezünk, akkor a Dömös felé lévő Kaintz György-forrásnál a zöld-piros sávjelzésen is visszafordulhatunk, ami hullámzó terepen elvezet a Király-völgyig, ahonnan a piros háromszögön a korábban már bejárt útra jutunk, hogy néhány kilométer múlva visszaérjünk Pilisszentlászlóra. Errefelé viszonylag kevés a vízvételi lehetőség, így érdemes több frissítéssel készülni, mert bár „csak” tizenhat–húsz kilométeres az út, de a sok szintemelkedés miatt nem lesz rövid kocogás. A terepfutócipő és a túra-, illetve a futóbot is jól jön itt, különösen esős, saras időben.
Dobogókőről is megközelíthető a célunk, ha izgalmas útvonalat akarunk, akkor a kéken kezdve a már ismert piros háromszögön át a Király-kúti kunyhóhoz megyünk, onnan pedig a Varga-löszt érintve az előzőleg bemutatott útvonalon futunk fel, majd le a Vadálló-köveknél, és Dömösnél a sárgára váltunk, hogy a Lukács-árok vadregényes útjain a Három-forrás és a Jász-hegy üstöke mellett másszunk vissza a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjához. A visszaút rövidebb, mint odafelé, de nehezebb is, hat és fél kilométeren több mint ötszáz méter a szintemelkedés, így rendesen megizzadunk, míg a Dobogókő határában lévő Szer-kövekhez érünk.
Vízzel, kalóriapótlással itt is érdemes készülni, mert ez sem a könnyű edzések közé tartozó futás.
S ha már ott járunk, akkora a Báró Eötvös Loránd Turistaházban vagy a Makovecz Zsindelyesben kicsit vissza is tölthetünk.
Dömösről is fefuthatunk a Prédikálószékre... Illetve, eleinte nagy futásról nem beszélhetünk, hisz a Vadálló-köveknél most durva lejtő helyett kőkemény, sziklás emelkedőt kapunk, ahol a séta sem egyszerű, nemhogy a futás. Nem véletlenül ebből az irányból megy fel az Ultra-Trail Hungary két távjának mezőnye is, ez a szakasz komoly próbatétel elé állítja azon elszánt terepfutókat, akik erre vállalkoznak. Elindulva a piros-sárga-zöld jelzésen a dömösi Malom-patak mellett futva egy meseszép völgybe érünk, ahonnan megkezdjük a mászást, az onnan Everestnek tűnő Vadálló-kövekhez.
Bár a táv rövid, a terep nehézsége miatt hosszú óráknak tűnik, mire felérünk, lazítani csak a kilátó után tudunk, ahonnan lefelé vezet az utunk, hogy a piros háromszögön futva kis idő után rátérjünk a piros plusz jelzésre a Görbe-hajtás irányába, ami aztán vissza is vezet az induláshoz Dömösig.
Bármelyik irányból is közelítjük meg a Prédikálószéket, biztosan nem unatkozunk majd, kihívással teli, technikás ösvények, mesebeli erdő, csörgedező patatok, szebbnél szebb látnivalók kerülnek itt az utunkba. Minden évszakban gyönyörű ez a táj, de érdemes tiszta időben menni, hogy élvezhessük a különleges panorámát. Kevésbé tapasztalt terepfutóknak érdemes csapatban futni errefelé, különösen, amikor sáros-havas a terep, szerencsére rengeteg közösségi futás szerveződik, mert érhetően sok hobbisportoló kedvence ez a környék.
A páratlan kilátás, a különleges terepviszonyok és az életteli erdő miatt, ha tehetjük, egyszer mindenképp fussunk fel ide.