Októberben is szépen gyűltek a kilométerek

Rosta Gyöngyi volt első októberi jelentkezőnk, akiről megtudhattuk, futópályán végzi a kedvenc edzéseit. Kovács-Széles Anikó az alapoktól kezdve eljutott idén a félmaratonig, Kun Zoltán a focilabdát hagyta el az aszfalt kedvéért. Hudák Alexandra hosszabban is megosztotta velünk élete első maratonijának történetét. Blogra futottunk rovatunk gazdája, Szalay Hédi számára pedig jöhet terep, jöhet aszfalt, jöhet sima edzés és jöhet verseny is. Borza-Tóth Zsuzska már túl van a félmaratonin, túl van a 30 kilométeren – a cél a maratoni táv teljesítése. Várnai Gergely ezt már kipipálta, sőt, teljesítette a Korinthosz 160-at is, ami nagyszerű eredmény! Hasonlóan Kövesy Attilához, aki az egész családját megfertőzte a futással.

November 4-én sorsolunk az októberi teljesítők között, és természetesen várjuk novemberben is a csatlakozókat! Aki ebben az évben rendszeresen futott, már alighanem több száz kilométer van a lábában, bátran küldjön egy mailt a [email protected] címre. Részletek ebben a cikkben.

 

 

dr. Hudák Alexandra (Szarvas)

Még 2010-ben kezdtem el futni egy fizikai felmérésre készülve, így ezt követően a futás szép lassan az életem részévé vált. Az első félmaratonimat 2016. március 31-én futottam le Balatonfüreden 1:50:19-es idővel, majd ezt követően annyira fellelkesültem, hogy elhatároztam, 2019 szeptemberében lefutom a maratonit. Megtettem minden tőlem telhetőt, hiszen végigfutottam a telet esőben, hóban, mínusz fokokban, a nyarat pedig a csaknem 40 fokos melegben, a lefutott kilométerszámom pedig majdnem elérte az 1000 kilométert és emellett sokat kerékpároztam is.

2019. szeptember 29. napján elérkezett a 34. Budapest SPAR maratoni futóverseny napja. Amikor ott álltam a rajtnál, nagyon izgultam, de a verseny hangulata magával ragadott, alig vártam már, hogy elinduljunk. Amint elindult a verseny, minden kétségem megszűnt és végig mosolyogva futottam le a távot, egyáltalán nem volt holtpont a futás során. Erőt adott, hogy tudtam, a családom és a barátaim figyelik az applikáción, éppen merre járok, illetve a távon szinte mindenhol szurkolók tömege támogatta a futókat. Amikor elértem a 33. km-t, már tudtam, hogy sikerülni fog teljesíteni a távot és innentől kezdve még gyorsabb tempót is tudtam menni. Miután áthaladtam a célvonalon, megláttam a nővéremet és a páromat, akik ott álltak és engem vártak telefonnal a kezükben, hogy megörökítsék a nagy pillanatot, amint beérek – én pedig vigyorogva szaladtam oda hozzájuk.

Egy biztos: szilárd elhatározás, kemény edzésmunka és kitartás kell a táv teljesítéséhez, ami rengeteg áldozattal és lemondással jár az élet egyéb területein, de úgy érzem, hogy az a felejthetetlen élmény, amit a célba érkezéskor kapunk – minden egyes percet megér. A futás megtanított a türelemre és a kitartásra, hiszen ha valamit nagyon akarunk, azt elérhetjük az életben – és ez erőt ad, megnyugtat és felvidít a mindennapokban.