Lehajoltam, bekötöttem a cipőm fűzőjét, és már indulhatott is a keddre tervezett intervalledzésem. Ezerszer elismételt mozdulat, és mégis – talán érdemes néhány szót ejteni a cipőről. A triatlonhoz ugye sok dolog szükséges: kerékpár, sisak, az úszáshoz szükséges cuccok, a futáshoz pedig szinte elegendő egyetlen pár cipő – ugyanakkor a saját tapasztalataim azt mondatják velem, nagyon nem mindegy, ez ügyben milyen döntést hozunk.
És mielőtt bárki azt gondolná, most jön a titkos recept, az igazi megoldás, sajnos azt kell mondanom, nincs erre vonatkozóan aranyszabály.
Tudom, nem mindenki engedhet meg magának drága felszerelést, de azt mondom: ezen nem szabad spórolni! Vannak csillogó színű, néhány ezres csukák, nos, azok megkérik az árukat, amikor a térded megfájdul, az ízületeid nem bírják a tempót, és nem tudod, mi a baj… Hol érinti a lábad először a talajt? Ott kapja a tested és a cipő a legnagyobb terhelést, a talp boltozatának ehhez kell igazodnia. Mint sportoló, az olimpikonokat támogató Adidasszal kezdtem én is, és meg is találtam a nekem megfelelő fajta futócipőt, de ahogy teltek az évek, úgy próbáltam ki más márkák termékeit is. Azt gondolom, aki mindenféle sporteszközt gyárt, az is lehet nagyon jó, de amelyik csak egyfélét, abban a legjobb minőséget állíthatja elő – immár a harmadik maratonim lesz, amelyet a Saucony-cipőmben teljesítek.
Egy cipő „menetideje” nekem négy-hatszáz kilométer, és nem ajánlatos megvárni, amíg a talp teljesen elkopik, ezt amolyan átlagos távnak gondolom, amikor már érdemes cipőt cserélni.