Poór Brigitta érmes reményei Mauin

Noha az idei versenynaptárjába október végére a Nemzetközi Triatlonszövetség ibizai terep Európa-bajnoksága volt beírva fő versenyként, Poór Brigitta programja némiképp változott, hiszen az elitmezőnyben ő is rajthoz állhat a maui xterra-világbajnokságon, amely olyan népszerű a tereptriatlonisták között, mint az országútiak esetében az Ironman. A sorozatban az idén 40 világkupa-fordulót rendeztek, tizenhatot Európában, amelyek közül tízre el is jutott Poór Brigitta, és hogy a számok sorát folytassuk, ezek közül nyolcat meg is nyert – nála többet senki sem tudott sem a férfi-, sem a női mezőnyben 2018-ban. Nem véletlen, hogy a maui világbajnokság (amelyen 2011-ben Lance Armstrong is indult) egyik nagy favoritjaként tartják számon.

„Idehaza nincs annyira középpontban, külföldön jóval nagyobb a visszhangja, presztízse a tereptriatlonnak, főként az xterrasorozatnak, amelyben én is szerepelek – mondja Poór Brigitta, aki a londoni reptéren, útban Hawaii felé nyilatkozott a Csupasportnak. – Korábban én is országúti triatlonos voltam, de tíz éve váltottam, és úgy érzem, pontosan ez a tíz év kellett ahhoz, hogy elérkezzek a csúcsra: az idén pályafutásom legjobb idényét teljesítettem, és kíváncsian várom, mit tudok hozzátenni a világbajnokságon.”

A verseny 1500 méter úszásból, 30-38 (az idei vb-n 32) kilométer kerékpározásból és 10 km terepfutásból áll. Ahogy Poór Brigitta fogalmaz, kerékpározásban képes a legjobb eredményre, pedig felnőtt fejjel óriási kihívást jelentett számára a mountain bike fortélyait elsajátítani.

Ez az a szám, amelyen a legtöbb múlhat, mert egy nagy bukás a terepen, egy láncszakadás, bármi keresztülhúzhatja az ember számításait.

Poór Brigitta Európából az első számú versenyző, sőt ő a legeredményesebb a nevezési rangsorban, illetve az ő malmára hajtja a vizet, hogy sérülés miatt nem szerepel a 2014 és 2017 között sorozatban négy győzelmet szerző bermudai Flora Duffy, valamint a tavalyi bronzérmes német Laura Philipp, aki az idén öt féltávú Ironmant teljesített, s nem tudta összehangolni a két versenysorozat kvalifikációját a felkészülésében és a versenynaptárjában.

Ott lesz ellenben a tavalyi második chilei Barbara Riveros, aki háromszor végzett a második helyen Mauin, míg a riói olimpián ötödikként zárt triatlonban; a skót Lesley Paterson, aki állítása szerint erősebb és gyorsabb, mint valaha; vagy az amerikai Suzie Snyder, aki tavaly a hatodik helyet szerezte meg a vb-n.

A világbajnokságon összdíjazása 100 ezer dollár, ami nagyon is kecsegtetően hangzik, ha azt vesszük, hogy az európai sorozat 16 versenyén 195 ezer dollárt oszt szét a szervezőbizottság.

„Gyakorlatilag magamat finanszírozom, amit a világkupa-győzelmekből tudok fedezni; az idén végre olyan idényem volt, hogy nem kellett görcsölnöm rajta, mi hogyan lesz. Megvan mindenem, és ami a legfontosabb, azt csinálhatom, amit szeretek: rengeteget utazok, csodálatos helyszíneken versenyezhetek, ezt az életet nem cserélném el semmiért.”