Gilles Pallaruelo kimossa testét, lelkét

Több mint húsz éve rendszeresen versenyez, sérülés nélkül, problémamentesen: hogyan tudja ezt megoldani családdal, három gyerekkel?

Huszonkét éve ultrázom, több mint kétszáz versenyt fejeztem be, amelyek száz kilométernél hosszabb távúak voltak, és sem nagy meglepetések, sem gondjaim nem akadtak. Az összes szabadságomat az ultraversenyek idejére veszem ki, a feleségemmel és a három fiammal együtt.

A pénzemet a szabadidőmre költöm, hogy utazzak, és a világban fussak. Olyan külföldi, nem francia versenyeken indulok, ahol vagy a táv van kétszáz kilométer felett, vagy huszonnégy órát kell futni.

Mindennap déltől két óráig edzek. Hét végén, szombaton és vasárnap is harminc kilométernél többet futok. Verseny előtt pedig minden héten százötven kilométer fölé emelem a heti távomat. Azért szeretek futni, mert nem túl időigényes a többi sporthoz képest, így mindennap tudok mozogni.

Az Ultra című filmből tudjuk, hogy az egész családja fut. Legutóbb Szekszárdon versenyzett, Axel és Angel is indult. Milyen idősek voltak a fiai, amikor csatlakoztak önhöz az ultratávokon?

Angel tizenhat évesen futott száz kilométert, tizennyolc évesen pedig száznyolcvanat futott Görögországban, húszévesen sikerült a Sparthatlont teljesítenie. Axel az idén áprilisban futott először száz kilométert, és augusztusban a Korinthoszon százhatvanat húsz óra alatt. A harmadik fiam, Teddy csak két-három maratonit fut évente, ő futballbíró. Amikor a fiúk kisebbek voltak, mindig elkísértek az ultraversenyeimre, így Japánba, Görögországba a Sparthatlonra vagy a negyvennyolc órás versenyekre, s a pálya mellett aludtak lakókocsiban.

A kezdetektől teljesíti minden évben az Ultrabalatont. Honnan értesült a versenyről, és mi készteti arra, hogy minden évben visszatérjen?

Bérces Edittől, a nagyszerű ultrafutótól hallottam a versenyről, és mostanra ajándék évről évre visszatérni Magyarországra. A futás után egy napot még eltöltünk a budapesti termálfürdőkben, sakkozunk és nagyon kedves magyar barátainkkal találkozunk.

A felesége jelenti a stábot. Négy kislány édesanyjaként tisztában vagyok azzal, milyen mennyiségű munkát jelent mindenkiről nap mint nap gondoskodni a családban – de hogy a versenyeken is megtenni ugyanezt! Miként tudja Francoise mindezt összeegyeztetni a munkájával, a mindennapjaikkal?

A feleségem huszonnégy óra alatt százhatvanöt kilométert futott és nagyon szereti a sportot. Ezért jó edzője a családnak és más futóknak is. Számára két prioritás van: a gyerekek és a sport.

És mi az ön filozófiája? Miért kezdett futni?

Az ultrafutás meditáció. Dolgozunk a testen, hogy elcsendesedjen az elménk. Addig mossuk a testünket, amíg olyanok nem leszünk, mint az újszülöttek. Minden helytelen gondolatot eltávolítunk a lelkünkből. Visszatérünk az élet alapjait képező tényezőkhöz, mint az ivás, az evés, hogy melegünk van, vagy fázunk, hogy össze vagyunk kapcsolódva más emberekkel és a természettel… Ez az az egyensúly, amelyet meg kell találni a tett és a merengés között, ahogy a buddhista szerzetesek teszik.

Szerencsések vagyunk, hogy képesek vagyunk ultrát futni. Azért futok, hogy rájöjjek, miért futok. Minél többet futok, annál inkább szeretném ezt tudni…

Szeretném letudni minden évben a tíz ultraversenyt, de egy-két új külföldi eseménnyel bővítve a lehetőségeket. Japánban, Indiában, Magyarországon, Görögországban és Olaszországban szoktam futni..

Ha már Görögország: milyen esélyekkel vág neki a Spartathlonnak?

Abban a reményben indulok, hogy befejezem – az edzésmunkámnak, az idei versenyeimnek és a korábbi Sparthatlonon szerzett tapasztalataimnak köszönhetően. A Spartathlon kivételes verseny ötvenegy nemzet képviselőinek jelenlétével, remek futókkal, akik a sport és az olimpiai mozgalom igazi értékeit képviseli.