Elégedetten hátradőlve – Cselőtei Márk publicisztikája

MINDIG A MÁJUS SZÁMÍT a klubidény legizgalmasabb időszakának, ez ezúttal sincs másképp az európai csúcsfutballban. Miközben sorra játsszák a hazai kupafinálékat, s kialakul a végleges sorrend a bajnokságokban, a múlt hét közepe óta mindhárom európai kupasorozat döntős párosítása is ismert, ráadásul úgy tűnik, egyikben sem kell csalódnunk. A Bajnokok Ligájában minden idők egyik legjobb elődöntős párharcát követően az Internazonale kiejtette az FC Barcelonát 7–6-os összesítéssel, míg a másik ágon a csapatjátékra ránehezedő világsztároktól megtisztított fiatal, rendkívül tehetséges keretű Paris Saint-Germain jutott a végjátékba. Megemlítendő, hogy legutóbb a 2019–2020-as idényben fordult elő, hogy a trófeáért két olyan csapat (Bayern és a PSG) küzdött, amely, akárcsak most az olasz, illetve a francia együttes, bajnokként indult el a sorozatban. Az Európa-liga-döntőt két angol gigász, a Premier League-idényben egyaránt szenvedő Manchester United és a Tottenham játssza, míg a Konferencialiga trófeájáért a a két legnagyobb favorit, a Chelsea és a Betis küzd meg.

Mindhárom párosítás érdekes, mi, nézők elégedetten hátradőlhetünk, s várhatjuk, kiket koronáz meg az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) május végén. Mint az ismert, mindhárom kupasorozat jelentős változásokon esett át az idényt megelőzően, a csoportköröket alapszakaszok váltották fel új sorsolási formátummal kiegészülve, így a kapott végeredmény mindenképp újszerűnek hatott, még akkor is, ha voltak olyan szurkolók, akik visszasírták a jól megszokott lebonyolítási rendszert. A módosítás hatékonyságáról, előnyeiről és hátrányairól e hasábokon is többször írtam már, most lássuk, hogyan jutottunk el a fentebb ismertetett párosításokig a három 

UEFA-sorozatban. A BL-alapszakaszt megnyerő, azóta PL-győztes Liverpool az egyenes kieséses szakasz sorsolásánál a rövidebbet húzta, a PSG-vel találkozott, amely az ősz során még megújulási, összeszokási fázisban döcögött, így az év elejére hiába pörgött fel, csak a 15. helyen zárta a ligaszakaszt. A francia együttes meggyőző teljesítménnyel, tizenegyesekkel búcsúztatta az akkor fő favorit Szoboszlai Dominikékat a legjobb tizenhat között, hogy aztán másik két Premier League-csapatot, az Aston Villát és az Arsenalt is domináns játékkal küldjön haza, bejutva a május 31-i fináléba. Szó se róla, Birminghamben meg kellett izzadnia Luis Enrique legénységének a negyeddöntő visszavágóján, de egy körrel később oda-vissza győzelemmel jutott át a címvédő Real Madridot 5–1-es összesítéssel búcsúztató londoniakon. A PSG a Lionel Messi, Neymar, Kylian Mbappé trió nevével fémjelzett korszakot lezárva, ugyanakkor még mindig elit tehetségeket és szupersztárokat hadra fogva, koncepciózus építkezéssel jutott el története során másodszor a BL-döntőig, amelyben vezetőedzőjének, Luis Enriquének arra is meglesz az esélye – persze ha a hazai kupadöntőt megnyeri csapata a Reims ellen –, hogy a Barcelona után egy másik együttessel is triplázzon egy idényen belül. Ez eddig csak Pep Guardiolának sikerült.

A történetük első BL-sikerére pályázó párizsiak ellenfele az Inter lesz a döntőben, amely az alapszakasz nyolc meccsén egyetlen gólt kapott, majd az egyenes kieséses fázisban bizonyította, hogy támadójátékával, helyzetkihasználásával, remekbe szabott ellentámadásaival is térdre tudja kényszeríteni ellenfeleit. A Feyenoordot oda-vissza legyőzték a milánóiak, hogy aztán a Bayern München ellen már az idegenbeli győzelemmel megalapozzák a továbbjutásukat, amire a pontot a Barcelona elleni elődöntős gólparádéval tették fel. Szó se róla, a két meccsen látottak alapján a katalánoknak ugyanannyira helyük lenne a döntőben, mint az Internek, de az a mentális erő, amit a visszavágón mutatott Simone Inzaghi legénysége – hogy 3–2-es, összesítésben 6–5-ös hátrányból, percekkel a vége előtt felállt, majd a hosszabbításban fordított –, azt jelzi, hogy készen áll a BL-győzelemre. Ha már Inzaghi: ő az Internél eltöltött negyedik idényében másodszor jutott el a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe, s egyre kevésbé számít releváns kérdésnek, hogy ott van-e a világ legjobb vezetőedzői között, mert a válasz egyértelműen igen. Az is kijelenthető, hogy az évadot megelőzően kevesen számítottak Paris Saint-Ger­main–Inter Bajnokok Ligája-döntőre, ugyanakkor a két csapat útját, játékát látva az is biztos, hogy izgalmas, színvonalas fináléra számíthatunk.

Ha játékminőségében nem is veszi fel a versenyt az imént említett párharccal, a párosítása miatt az Európa-liga döntője sem ígérkezik kevésbé izgalmasnak. A Bajnokok Ligájával ellentétben a sorozat sorsolásakor senki sem lepődött volna meg, ha előre bemondjuk, Manchester United–Tottenham finálét rendeznek, ám látva a két csapat idényét, ennél érdekesebben nehezen jöhetett volna ki ez a végkimenetel. Az MU a múlt évad végén úgy döntött, hiába a vezetőség jelentős átalakulása, a klub megtartja Erik ten Hagot a kispadon, hogy aztán a pocsék kezdés után menessze, s kinevezze a Sportingtól legendaként búcsúztatott Ruben Amorimot, aki ugyan kiváló edzőnek tűnik, de csak egy adott játékrendszerben képes dolgozni, ehhez pedig jól láthatóan nem elegendő a Manchester United kerete. Ebből az lett, hogy a bajnokságban továbbra is, sőt talán a holland szakember menesztése óta még jobban szenved, s történelme legrosszabb PL-helyezését éri el a patinás együttes, Európában viszont menetelt, így a döntő megnyerésével kiharcolhatja a hőn áhított BL-indulást. A Lyont heroikus fordítással győzte le az MU a negyeddöntőben, majd némi meglepetésre szinte meg sem izzadt az Athletic Bilbao ellen, szóval a célok beteljesítéséhez már csak a Tottenham elleni siker van hátra. Apropó, Spurs. A londoniak vezetőedzője, Ange Postecoglou az idény előtt kijelentette, ő bizony a második évében eddig mindenhol trófeát nyert, s itt is ez a célja. A Tottenham a 2008-as angol Ligakupa-siker óta nem helyezhetett el kupát a klubház vitrinjében, így nagyon bízott mindenki az ausztrálban, de játékban, taktikailag, összhangban és a sérülések miatt is nagyon félrecsúszott ez az idény a londoniaknak, akik a PL-ben szintén az alsóházban, a kieső helyektől nem messze végeznek, az El-ben viszont döntőznek. A hírek szerint Postecoglou állását már az sem mentené meg, ha a klub 17 év után trófeát nyerne, s ezzel BL-indulóvá válna, de azért várjuk meg a döntő végeredményét. A Premier League szinte korlátlan fölényét a többi elit liga fölött jól jelzi, hogy a második számú európai kupasorozat döntőjét két alsóházi csapata vívja, ami még akkor is durva, ha a fizetési kereteket figyelembe véve sokkal jobban kellene szerepelniük a bajnokságban.

A labdarúgó BL-serlegért tehát két zseniális, de az idény előtt ezen a szinten némiképp lesajnált, az előző idényben hazája bajnokságát megnyerő együttes küzd egymással, az El-fináléban az évad előtt esélyesnek számító, de a PL-ben rendre csalódást okozó klubok csapnak össze, míg a Konferencialiga-döntőben egy harmadik párosítási formula jött össze. A kupaidényt megelőzően ugyanis magasan a Chelsea volt a sorozat favoritja, mögötte pedig a Betis számított még esélyesnek a Fiorentinát megelőzve, s jött is a papírforma. A londoni kékek már-már kellemetlenül simán, szinte végig a B-csapatukat pályára küldve jutottak el a döntőig, míg a sevillaiak épp a riválisuknak vélt firenzeieket győzték le nagy nehezen, hosszabbításban az elődöntőben. Ne feledjük, a Fiorentina az előző két kiírásban egyaránt a fináléig menetelt, míg ebben az évadban a Puskás Akadémia ellen kis híján már a selejtezőben kiesett, hogy aztán percek válasszák el az újabb döntőtől. Az nem kérdés, hogy a PL-ben még a Bajnokok Ligája-indulásért küzdő Chelsea a trófea esélyese, hiszen a spanyolokénál egyértelműen erősebb a kerete, de a Betist sem írhatjuk le, amely a La Ligában is az élvonalhoz tartozik, és Antony személyében olyan csodafegyvere van, aki ősszel az MU játékosaként még vicc tárgyának számított a futballvilágban, januári kölcsönszerződése óta viszont a sevillaiak talán legjobb játékosa, fontos gólszerzője.

A három kupasorozat három esélyese a fogadóirodák alapján a PSG, az MU és a Chelsea, de egyáltalán nem lepődnék meg, ha legalább egy helyen borulna a papírforma.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!