Ez még csak a jéghegy csúcsa – Cselőtei Márk publicisztikája

KÉT FORDULÓ UTÁN nem lehet hosszú távú tanulságokat levonni a labdarúgó Bajnokok Ligája megújított lebonyolításáról, ám három dologról már most kijelenthetjük, hogy érdemben nem változott. A csoportkör elhagyása után, az alapszakaszban is vannak sorsolás miatti egyenlőtlenségek, a meglepetések (vagy ha úgy tetszik, bravúrgyőzelmek) sem maradnak el, s bizony hiába több a rangadó, csúcsmeccs, ugyanúgy láthatunk kiütéseket, már-már megalázó vereségeket. No, persze, ezek nélkül nem is lenne igazi a BL, amely első látásra csak annyit változott elődjéhez képest, hogy nyolc csoport állása helyett egy nagy tabellát kell végiggörgetnünk az adott játékhetet követően.

Utóbbinál összetettebb a helyzet, de sokan azt várták előzetesen az új rendszertől, hogy – „gyönyörű” kifejezéssel élve – „elszuperligásodik”, vagyis rengeteg lesz a csúcsmeccs, s jóval kevesebb az olyan összecsapás, amelyen egyértelműek az esélyek. Ez egy 36 csapatos szisztémában természetesen kivitelezhetetlen, már néggyel kisebb létszámnál is akadtak hatalmas különbségek a klubok között, ebből van most még több. Az első nagy kiütés már az első fordulóban megvolt, sőt: a Bayern München Bajnokok Ligája-rekordot jelentő kilenc gólt szerzett a Dinamo Zagreb ellen, így győzött 9–2-re, és a következő körben is akadt néhány hasonló „mészárlás”. A legdurvább a tavalyi döntős Borussia Dortmundé volt, amely 7–1-re verte meg az első játékhéten még a Slovan Bratislava ellen 5–1-re nyerő Celticet, ám a következő eredmények is ebbe a kategóriába tartoznak: Barcelona–Young Boys 5–0, Internazionale–Crvena zvezda 4–0, Slovan–Manchester City 0–4. Aligha van olyan szurkoló, aki ezen egyértelmű mérkőzések miatt várja a BL-t, de ez is a sorozat része, csak most nagyobb dózist kaptunk belőlük.

Ha már szélsőségek: a „kivégzések” mellett a vaskos meglepetések sem maradtak el. Hiába nagyobb a tét, a helyezkedés – hiszen a topcsapatok a végén a nagy tabellán az első nyolc közé akarnak kerülni –, ugyanúgy becsúszik egy-egy nem várt végkifejlet, amire mindenki felkapja a fejét. Az első fordulóban a Monaco verte meg 2–1-re a Barcelonát (igaz, a katalánok korán emberhátrányba kerültek), míg a másodikban csak úgy sorjáztak a váratlan eredmények: a Bayern München az Aston Villától (1–0), a Real Madrid pedig a Lille-től (1–0) kapott ki idegenben, de az Atlético Madridot se hagyjuk ki a sorból, amely a Benfica otthonában szaladt bele jókora, 4–0-s pofonba. Mindez azt jelenti, hogy két kör után a Bayern a 15., a Barcelona a 16., a Real Madrid pedig a 17. helyen áll. Ez persze hat fordulóval az alapszakasz vége előtt nem sokat jelent, ám érdemes „ízlelgetni” a helyezéseket, mert a rajtnál szinte senki sem gondolta, hogy ezek a csapatok két meccs után csak a középmezőnyben lesznek.

Ami a felvezetésben már említett egyenlőtlenségeket illeti, nézzük meg a francia bajnok, dúsgazdag, Kylian Mbappé távozásával is csúcskerettel büszkélkedő Paris Saint-Germain és a Ligue 1 előző idényében hatalmas meglepetésre bronzérmet szerző, anyagi szempontból legfeljebb csak francia középcsapatnak számító Brest teljesítményét. Előbbi otthon a Girona ellen szenvedve, potya góllal, hosszabbításban nyert 1–0-ra az első fordulóban, majd 2–0-ra kikapott az Arsenaltól idegenben. Utóbbi 2–1-re verte meg hazai pályán a mezőny egyik leggyengébbjének tartott osztrák Sturm Grazot, majd vendégként 4–0-ra kiütötte a szintén osztrák Salzburgot. A PSG jelenleg holtversenyben a 18., a Brest pedig a 2., ráadásul 6–1-es, imponáló gólkülönbséggel. Persze, még csak két kör ment le, nagyon sok lesz a változás, de ha e két együttes további programjára gondolunk… A párizsiak következő meccse kötelező győzelem hazai pályán a PSV ellen, ám utána az Atlético Madrid, a Bayern München, a Manchester City és a Stuttgart vár rájuk, és közben lesz még egy Salzburg elleni fellépésük is. Ezzel szemben a már így is két nem topligás ellenfelet felülmúló Brest a Leverkusennel, a Barcelonával, a Real Madriddal, valamint a Sparta Prahával, a PSV-vel és a Sahtarral játszik, utóbbi három ellenféllel szemben pedig bőven lehet esélye, akár az újabb győzelmekre is. Nem állítjuk, hogy a végén azért nem a PSG végez majd előkelőbb helyen a tabellán, de talán ennyiből is egyértelmű, hogy ezúttal is van könnyű és nehéz sorsolás, megnövelt mérkőzésszám ide vagy oda.

És akkor a csúcsmeccsek, amelyekre mindenki kíváncsi: a párosítást és a játéknapokat tekintve világos, hogy arányaiban nem lett sokkal több rangadó a BL-ben, mindössze kettővel több kör van. Az első fordulóban a Manchester City–Inter és a Milan–Liverpool találkozó, a másodikban pedig csak a PSG–Arsenal volt várva várt meccs, s még az RB Leipzig két mérkőzését is idevehetjük az Atlético Madrid és a Juventus ellen. Játékhetenként ennyi csúcstalálkozót a korábbi lebonyolítással is kaptunk, ám tény, összesítve nőtt a számuk. Azt tehát megállapíthatjuk: szignifikánsan a rangadók, a meglepetések, a kiütések és a sorsolási egyenlőtlenségek terén sincs változás a 2024 júniusában leköszönő BL-korszakhoz képest, de igen, ez még csak az alapszakasz, az igazi változásokat majd az egyenes kieséses időszakban során kell keresni. Tudom, furcsán hangzik, hiszen az összes csapatot egy táblázatba rangsorolják, az együttesek hat helyett nyolc meccset játszanak, a nyolcaddöntőktől kezdve pedig látszólag minden ugyanúgy megy majd tovább, mint eddig, mégis van egy jelentős különbség.

Mindez az alapszakasz alakulásában keresendő, a válasz pedig egy szó: kiemelés. Két kör után még felesleges azzal foglalkozni, hogy a Brest második helyen áll, a rekordbajnok címvédő Real Madrid csak rájátszhatna a nyolcaddöntőért, a Milan (32.) pedig a legjobb huszonnégybe sem kerülne be, de a következő hónapokban egyre nő majd a tét. A lecserélt BL-rendszer egyik legizgalmasabb pontja egyben a legnagyobb gyengesége a sorsolás volt, hiszen a csoportkör és a nyolcaddöntő után mindenki izgatottan várta, ki ki ellen játszik, de aztán a párosítások csak ritkán okoztak izgalmat.

Gondoljunk csak az előző idényre, amikor egy ágra került a négy legerősebbnek hitt negyeddöntős csapat, a Real Madrid, a Manchester City, az Arsenal és a Bayern München, míg az utánuk rangsorolt négyestől (Dortmund, PSG, Atlético Madrid, Barcelona) senki sem dobta hanyatt magát, akkor sem, ha nyilvánvaló volt, hogy valaki közülük a döntőbe jut. Egy további példa megtalálásához is elég, ha ismét egy esztendőt ugrunk vissza, akkor az európai szinten messze nem rettegett Milan és Inter olasz házielődöntőjét kellett megnéznünk, s nem azért, mert gigászokat búcsúztattak (előbbi a Tottenhamet és a Napolit, utóbbi a Portót és a Benficát győzte le az odavezető úton), hanem mert a sorsolás így hozta. Persze, szeretünk az esélytelenebb csapatoknak szurkolni, s vágyjuk, hogy a Bajnokok Ligáját ne a legerősebbnek gondolt, hanem valamelyik némiképp lesajnált csapat nyerje meg, mégis csalódottak vagyunk, ha a sorozat végső szakaszában nem a legnagyobb klubok, a legjobb együttesek mérik össze az erejüket.

No, épp ezért hoz majd üdítő változást az új BL-lebonyolítás rájátszása, hiszen ott nem sorsolás következik, hanem kiemelés szerinti párosításokat látunk majd. Ha az alapszakaszt, teszem azt, a Manchester City nyeri meg, a Real Madrid pedig jó eredményekkel bejön mögé a második helyre, akkor a két csapat nem futhat össze a nyolc között, de még az elődöntőben sem, legfeljebb a fináléban.
Eddig tehát nem tudtunk meg sokat a megújult Bajnokok Ligájáról, több szempontból ugyanazt tapasztaljuk, amit az előző években, csak ugye az a nagy tabella… Az igazi különbséget majd a januári alapszakaszmeccsek, a kiemelésekért folytatott harc, a pozíciók miatti taktikázás és a kevésbé szerencsére bízott folytatás hozza el, addig pedig elmondhatjuk: ez még csak a jéghegy csúcsa.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!