A BL magyar nagyhatalma – Moncz Attila publicisztikája

Az álomból valóság lett. A haladás technikája. A szépség és a szörnyeteg. A fejlődés a DNS-ünk. Vagy a marketingszakemberek után szabadon: A pályán született, a győzelemre (az eredetiben az útra) épült. Amikor azon gondolkoztam, milyen hangzatos, nem feltétlenül a sportból vett szlogenekkel lehet jellemzeni a Győri Audi ETO KC több mint két évtizedes európai menetelését, ami a mögöttünk hagyott héten újabb mérföldkőhöz ért, kézenfekvőnek tűnt a jelenlegi névadó szponzornál „körülnézni”. A több mint ötven éve használt „A haladás technikája” (Vorsprung durch Technik, ami hétköznapi fordításban inkább „Előnyben a technikával”) mellett a különböző modellek bevezetéséhez több mint ötven üzenetet használtak, amelyek közül jó néhány illik napjaink egyik legjobb női kézilabdacsapatára is. Mert arra például aligha gondolt bárki is az 1948-as alapításkor, hogy a sokáig erősen fővároscentrikus sportágban mára az ETO lesz a legeredményesebb magyar csapat a maga többek között öt Bajnokok Ligája-győzelmével és 16 bajnoki címével. És alighanem arra sem, hogy a zöld-fehéreké lesz az első együttes Európában, amely eljut 200 győzelemig a BL-ben.

Merthogy a Lokomotiva Zagreb elleni, szombati 27–16-os siker „elhozta” ezt a mérföldkövet. Bocsássák meg nekem, elfogultság nélkül nehéz írnom a Győrről, hiszen az Audi Arénával szomszédos stadionban „nőttem fel”, a Verebes-féle ETO focicsapata jelentette a kezdetet, hogy aztán jöjjön a két kéziegyüttes is (mert igen, volt itt príma férficsapat is, amely a város történetének első nemzetközi kupasikerét aratta, miután az IHF-kupa 1986-os fináléjában összesítésben két góllal felülmúlta a spanyol Tecnisa Alicantét). Volt, hogy a Magvassyban a Nemzeti Sport egykori szakírója, az áldott emlékű Simi bácsi (Simon József – a szerk.) segítségével egy padra tudtam leülni, de ott lehettem még (vesztes) kupadöntőn is, hogy aztán 2012-ben a Fehér Miklós-emléktorna keretében a pályán is megtapasztalhassam a csarnok légkörét. A meghatottság élményéből keveset vont le, hogy a Sport Tv csapatával az első meccsen 5–0-ra kikaptunk az ETO-tól. És az még a legkisebb különbségű vereségünk volt azon a napon...

Arra az évre a női kézicsapat már az európai porond meghatározó szereplője volt, amire 2000. november 5-én a Magvassy-sportcsarnok 2500 nézője még aligha gondolt, legfeljebb reménykedett benne. Merthogy az akkor éppen Győri Graboplast ETO néven szereplő társaság akkor vívta az első meccsét az első számú európai kupában a lengyel Montex Lublin ellen. A Sirina – Lovász 1, Prok 3, Pigniczki 2, Kulcsár A. 3 (1), Kindl 5, Horváth M. 3. Cs: Görbicz 4 (3), Mehlmann, Jókai 2 összetételű együttes Vura József irányításával 23–19-es győzelmet aratott, és az előnyből egy gól megmaradt a 25–22-re elveszített visszavágót követően is. A tudósítást jegyző helyi legendának, Havasréti Bélának igaza lett abban, hogy a Győrre „...nagyon izgalmas, forró légkörű visszavágó vár”, de meglett a továbbjutás, ezzel az első csoportkörös szereplés is. A BL azon fázisában sok babér (1 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség) már nem termett az ETO-nak a Krim Ljubljana, a Milar Valencia és a Szpartak Kijev társaságában, de a 200 győzelemig tartó út akkor kezdődött el.

Az európai fluktuációra jellemző, hogy az akkor a csoportkörben szereplő 16 együttes közül ma csak négy (Buducsnoszt Podgorica, Krim Ljubljana, illetve a két magyar csapat, a Győr, valamint a 2000-ben Herz-FTC néven szereplő Ferencváros) tagja a 2022–2023-as BL elitmezőnyének. Aligha véletlen, hogy a Bajnokok Ligája győzelmi örökrangsorának első három helyén is az ezen négyesből kikerülők osztoznak, a 200-nál tartó ETO mögött a Buducsnoszt a második 156 sikerrel, a Krim pedig a harmadik 128-cal. Azt szinte mondani sem kell, hogy a győriek +1253-as gólkülönbségének sincs párja!

Természetesen elő lehet hozakodni a Győr irigylésre méltó helyzetével, illetve hogy a sikerek kizárólag a pénznek köszönhetők. Kétségtelen, különösen az Audi 2005-ös megjelenésével szintet lépett az ETO, nemegyszer idényre vetítve a győriek költségvetése volt a legnagyobb az európai elitben, de egyrészt ez nem mindig volt így (aztán hogy a nagy habzsi-dőzsit követően mi lett, mondjuk, a dán Slagelsével, a macedón Kometal Djorcse Petrovval, az orosz Zvezda Zvenyigoroddal vagy a magát azóta legalább újjáépítő norvég Larvikkal, azt hagyjuk), másrészt ma már többen többfelé felismerték a női kézilabdában (is) rejlő lehetőségeket, így például a dán, a norvég vagy a román élcsapatok anyagiak terén minimum versenyképesek – és akkor a jelenleg eltiltásukat töltő oroszokról ne is beszéljünk. Jogosan előhozhatjuk a „hazai játékosok kontra idegenlégiósok” kérdését is, amelyben jelenleg nem áll jól az ETO, hiszen az eurohandball.com oldala szerint hat hazai erő mellett 13 külföldit szerepeltet, míg a minden szempontból (anyagi, szakmai) vetélytársak közül az Odensénél 9/11, az Esbjergnél 13/10, a Vipers Kristiansandnál 12/9, a CSM Bucuresti-nél 12/12, a Rapid Bucuresti-nél pedig 7/12 ugyanez a mutató. A folyamat elemzése, az ezzel kapcsolatos okok feltárása nem ezen cikk feladata (ahogyan a politikát sem óhajtom belekeverni a sportba), de annyit érdemes megemlíteni, hogy amíg a győri BL-menetelés kezdetének évében a magyar női válogatott Európa-bajnok lett, a legutóbbi kontinenstornán a 11. helyen végzett. Más a merítési lehetőség...

A győzelmek halmozása az eredményeken is láttatta-láttatja magát, hiszen amióta a 2013–2014-es évadban bevezették a final fourt, az ETO csupán egyszer, 2015-ben hiányzott a megtartott (2020-ban a Covid miatt törölték) budapesti négyes döntőből. A többi alkalommal viszont nem csupán ott volt, de dobogóra is állhatott, ami azt jelenti, hogy rendre nyert legalább egy meccset a Papp László Budapest Sportarénában, illetve az MVM Dome-ban: négyszer (2014, 2017, 2018, 2019) lett első, kétszer (2016, 2022) második, egyszer (2021) pedig harmadik. A Győr egymaga pontosan annyi F4-et nyert meg, mint a vetélytársak összesen.

De hol helyezhető el a kézilabda, illetve a sport világában a 200 győzelem? A férfi kézilabda Bajnokok Ligájában három csapat ünnepelhetett legalább ennyiszer, a listavezető a Barcelona 276-tal, rajta kívül a 227 diadalnál járó Telekom Veszprém és a 221-nél álló THW Kiel tagja még a klubnak. (Érdekesség, hogy az „Építők” 2020 őszén az ETO-hoz hasonlóan horvát rivális, a PPD Zagreb ellen jubilált.) A labdarúgó BL-ben jelenleg a Real Madrid a non plus ultra 281 győzelemmel, rajta kívül csak a Bayern München tudta átlépni a kétszázas határt a maga 227 diadalával. A magyar csapatok közül a Ferencváros a legjobb, amely a BL-ben, illetve jogelődjében, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában az UEFA adatai szerint 26 győzelemnél tart. És azért a nagy­ágyúk a trófeák számában is verik a Győrt, hiszen a Barca kézilabdában 11-szeres győztes, a Real pedig futballban 14-szeres. Így a következő évtizedekre is marad még néhány rekord, amelyet – nem csupán a statisztikusok kedvéért – meg lehet dönteni.

Bár szerintem mindenki beérné azzal, ha az ETO kapcsán eposzi jelzővé nemesülne az európai szövetség anyagaiban visszatérően megjelenő „Hungarian powerhouse” szókapcsolat. Aztán majd a magyar nagyhatalom idővel átmehet európaivá is.

Merthogy a Lokomotiva Zagreb elleni, szombati 27–16-os siker „elhozta” ezt a mérföldkövet. Bocsássák meg nekem, elfogultság nélkül nehéz írnom a Győrről, hiszen az Audi Arénával szomszédos stadionban „nőttem fel”, a Verebes-féle ETO focicsapata jelentette a kezdetet, hogy aztán jöjjön a két kéziegyüttes is (mert igen, volt itt príma férficsapat is, amely a város történetének első nemzetközi kupasikerét aratta, miután az IHF-kupa 1986-os fináléjában összesítésben két góllal felülmúlta a spanyol Tecnisa Alicantét). Volt, hogy a Magvassyban a Nemzeti Sport egykori szakírója, az áldott emlékű Simi bácsi (Simon József – a szerk.) segítségével egy padra tudtam leülni, de ott lehettem még (vesztes) kupadöntőn is, hogy aztán 2012-ben a Fehér Miklós-emléktorna keretében a pályán is megtapasztalhassam a csarnok légkörét. A meghatottság élményéből keveset vont le, hogy a Sport Tv csapatával az első meccsen 5–0-ra kikaptunk az ETO-tól. És az még a legkisebb különbségű vereségünk volt azon a napon...

Arra az évre a női kézicsapat már az európai porond meghatározó szereplője volt, amire 2000. november 5-én a Magvassy-sportcsarnok 2500 nézője még aligha gondolt, legfeljebb reménykedett benne. Merthogy az akkor éppen Győri Graboplast ETO néven szereplő társaság akkor vívta az első meccsét az első számú európai kupában a lengyel Montex Lublin ellen. A Sirina – Lovász 1, Prok 3, Pigniczki 2, Kulcsár A. 3 (1), Kindl 5, Horváth M. 3. Cs: Görbicz 4 (3), Mehlmann, Jókai 2 összetételű együttes Vura József irányításával 23–19-es győzelmet aratott, és az előnyből egy gól megmaradt a 25–22-re elveszített visszavágót követően is. A tudósítást jegyző helyi legendának, Havasréti Bélának igaza lett abban, hogy a Győrre „...nagyon izgalmas, forró légkörű visszavágó vár”, de meglett a továbbjutás, ezzel az első csoportkörös szereplés is. A BL azon fázisában sok babér (1 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség) már nem termett az ETO-nak a Krim Ljubljana, a Milar Valencia és a Szpartak Kijev társaságában, de a 200 győzelemig tartó út akkor kezdődött el.

Az európai fluktuációra jellemző, hogy az akkor a csoportkörben szereplő 16 együttes közül ma csak négy (Buducsnoszt Podgorica, Krim Ljubljana, illetve a két magyar csapat, a Győr, valamint a 2000-ben Herz-FTC néven szereplő Ferencváros) tagja a 2022–2023-as BL elitmezőnyének. Aligha véletlen, hogy a Bajnokok Ligája győzelmi örökrangsorának első három helyén is az ezen négyesből kikerülők osztoznak, a 200-nál tartó ETO mögött a Buducsnoszt a második 156 sikerrel, a Krim pedig a harmadik 128-cal. Azt szinte mondani sem kell, hogy a győriek +1253-as gólkülönbségének sincs párja!

Természetesen elő lehet hozakodni a Győr irigylésre méltó helyzetével, illetve hogy a sikerek kizárólag a pénznek köszönhetők. Kétségtelen, különösen az Audi 2005-ös megjelenésével szintet lépett az ETO, nemegyszer idényre vetítve a győriek költségvetése volt a legnagyobb az európai elitben, de egyrészt ez nem mindig volt így (aztán hogy a nagy habzsi-dőzsit követően mi lett, mondjuk, a dán Slagelsével, a macedón Kometal Djorcse Petrovval, az orosz Zvezda Zvenyigoroddal vagy a magát azóta legalább újjáépítő norvég Larvikkal, azt hagyjuk), másrészt ma már többen többfelé felismerték a női kézilabdában (is) rejlő lehetőségeket, így például a dán, a norvég vagy a román élcsapatok anyagiak terén minimum versenyképesek – és akkor a jelenleg eltiltásukat töltő oroszokról ne is beszéljünk. Jogosan előhozhatjuk a „hazai játékosok kontra idegenlégiósok” kérdését is, amelyben jelenleg nem áll jól az ETO, hiszen az eurohandball.com oldala szerint hat hazai erő mellett 13 külföldit szerepeltet, míg a minden szempontból (anyagi, szakmai) vetélytársak közül az Odensénél 9/11, az Esbjergnél 13/10, a Vipers Kristiansandnál 12/9, a CSM Bucuresti-nél 12/12, a Rapid Bucuresti-nél pedig 7/12 ugyanez a mutató. A folyamat elemzése, az ezzel kapcsolatos okok feltárása nem ezen cikk feladata (ahogyan a politikát sem óhajtom belekeverni a sportba), de annyit érdemes megemlíteni, hogy amíg a győri BL-menetelés kezdetének évében a magyar női válogatott Európa-bajnok lett, a legutóbbi kontinenstornán a 11. helyen végzett. Más a merítési lehetőség...

A győzelmek halmozása az eredményeken is láttatta-láttatja magát, hiszen amióta a 2013–2014-es évadban bevezették a final fourt, az ETO csupán egyszer, 2015-ben hiányzott a megtartott (2020-ban a Covid miatt törölték) budapesti négyes döntőből. A többi alkalommal viszont nem csupán ott volt, de dobogóra is állhatott, ami azt jelenti, hogy rendre nyert legalább egy meccset a Papp László Budapest Sportarénában, illetve az MVM Dome-ban: négyszer (2014, 2017, 2018, 2019) lett első, kétszer (2016, 2022) második, egyszer (2021) pedig harmadik. A Győr egymaga pontosan annyi F4-et nyert meg, mint a vetélytársak összesen.

De hol helyezhető el a kézilabda, illetve a sport világában a 200 győzelem? A férfi kézilabda Bajnokok Ligájában három csapat ünnepelhetett legalább ennyiszer, a listavezető a Barcelona 276-tal, rajta kívül a 227 diadalnál járó Telekom Veszprém és a 221-nél álló THW Kiel tagja még a klubnak. (Érdekesség, hogy az „Építők” 2020 őszén az ETO-hoz hasonlóan horvát rivális, a PPD Zagreb ellen jubilált.) A labdarúgó BL-ben jelenleg a Real Madrid a non plus ultra 281 győzelemmel, rajta kívül csak a Bayern München tudta átlépni a kétszázas határt a maga 227 diadalával. A magyar csapatok közül a Ferencváros a legjobb, amely a BL-ben, illetve jogelődjében, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában az UEFA adatai szerint 26 győzelemnél tart. És azért a nagy­ágyúk a trófeák számában is verik a Győrt, hiszen a Barca kézilabdában 11-szeres győztes, a Real pedig futballban 14-szeres. Így a következő évtizedekre is marad még néhány rekord, amelyet – nem csupán a statisztikusok kedvéért – meg lehet dönteni.

Bár szerintem mindenki beérné azzal, ha az ETO kapcsán eposzi jelzővé nemesülne az európai szövetség anyagaiban visszatérően megjelenő „Hungarian powerhouse” szókapcsolat. Aztán majd a magyar nagyhatalom idővel átmehet európaivá is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!