Xabier Alonso portréja

Xabier Alonso Olana
nemzetisége:
spanyol
56/4
születési hely:
Tolosa
születési dátum:
1981.11.25.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
183 cm
súlya:
75 kg
jelenlegi klubja:
Liverpool
korábbi klubjai:
Ekintza, Antiguoko, Aurrerá, Eibar, Real Sociedad
sikerei:
BL-győztes (2005), európai Szuperkupa-győztes (2005), a FIFA Klubvilágbajnokság ezüstérmese (2005), FA-kupa-győztes (2006), európai Szuperkupa-győztes (2005), Community Shield-győztes (2006), BL-döntős (2007), Eb-résztvevő (2004), vb-résztvevő (2006), Eb-győztes (2008), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év játékosa Spanyolországban (2003), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2003), az Év csapatának tagja Angliában (2006), ő, és édesapja (Miguel Ángel Alonso) is pályára lépett világbajnokságon (1982 ill. 2006)

Xabi Alonso volt 2003-ban az Év játékosa Spanyolországban. Klubjával, a Real Sociedaddal megszerezte a bajnoki ezüstöt, a futballista pedig az egyik legkeresettebb hispán középpályássá vált. Munkabírása, technikája, rutinja stabil válogatottá tette, nem véletlen, hogy 2004 nyarán Rafa Benitez és a Liverpool 10.5 millió eurót sem sajnált érte.

Xabier San Sebastián-i születésű és a város legnagyobb csapatánál, a Realnál kezdett el futballozni. A legenda szerint a kitűnő baszk edző, Javier Clemente az utcán látta meg, és olyan jól rúgta a bőrt a kisfiú a flaszteren, hogy elhívta a klub utánpótlásbázisába. Alonso 17 éves korában került fel a tartalékcsapathoz az ifiből. Bár többször is játszott az utánpótlás-válogatottakban, az első csapathoz még éretlennek találták. Kölcsön is adták a másodosztályú Eibarnak, ahol hamar alapember lett későbbi csapattársa, Igor Jáuregui és az Osasunával az első osztályban is megfordult Gorka García mellett.

A következő szezonban visszatért a kék-fehérekhez, akiknek színeiben 22 mérkőzésen két gólt is szerzett, ám a következő bajnokságban újra kiszorult a gárdából az orosz Dmitrij Hohlov miatt. Hősünk télen ismét költözhetett Eibarba, „szerencséjére” a Sociedad kis híján kiesett az első ligából, így erősítésként megint visszahívták hősünket, aki ezután meg is ragadt a kezdő tizenegyben. Raynald Denieux csapatában lassan alapember lett, jó szereplésére Inaqui Sáez utánpótlásguru is felfigyelt, így Xabi többször szerepelhetett az U-21-es válogatottban.

Következő éve csodálatosra sikeredett: a Valerij Karpin, Xabi Alonso, Darko Kovacsevics és Nihat Kahveci által vezérelt gárda egészen az utolsó előtti fordulóig vezette a La Ligát, de a lehető legrosszabbkor adták át a vezető helyet druszájuknak, a Real Madridnak. 2003 áprilisában az Ecuador elleni válogatott mérkőzésen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, az időközben felnőtt szövetségi kapitánnyá kinevezetett Sáez mester kezei alatt, majd tavasszal Xabit választották meg az Év játékosának Spanyolországban.

2004-05-ös idénye viszont nem sikerült ilyen fényesre: noha a BL-ben túlélték az első csoportkört, odahaza a kiesés elkerüléséért harcoltak. Szerencséjére éppen a Valencia ellen egy bődületes gólt lőtt, így élénken élt edzőjük, Rafa Benitez emlékében: amikor a mester Angliába igazolt, vitte magával Xabit is. Nem csak így kapcsolódik a Poolhoz: már minden újság azt írta, hogy a Real Madridba igazol 18 millió euróért (később a Manchester United is tárgyalt róla), de az árát sokalló Real-elnök, Pérez helyette az olcsóbb és sokkal jobban marketingelhető Michael Owent vette meg a vörösöktől.

Alonso tehát kétszeresen is Owennel kapcsolatosan került Angliába, hiszen miatta nem mehetett Madridba, és a Liverpool a csatárért kapott pénzből vásárolta meg őt. Ráadásul első sociedadi profiedzője a walesi John Toschak volt, aki egykoron BEK-et is nyert a vörösökkel. A szűrő a transzfer előtt még részt vett a nyári Európa-bajnokságon, ahol két mérkőzésen láthattuk, de igazán mély nyomot nem hagyott bennünk – inkább csak a luzitán gyepszőnyegekben.

Angliában nehezen illeszkedett be a gárdába, Steven Gerrard miatt a kispadon kezdett, de amikor az angol világsztár sérülése miatt ősz közepén a spanyol a kezdőben találta magát, hamar alapember lett. Egészen januárig tartott a remeklés (többször is bekerült a hét válogatottjába), amikor a Chelsea elleni újévi rangadón eltörte bokáját, így tavasz végéig lábadozhatott. Visszatérte után viszont bekerült a klub legendái közé, pedig kis híján a kétségbeesésbe kergette a drukkereket: a Milan elleni BL-döntőn kihagyott egy tizenegyest 2:3-as állásnál, szerencséjére a kipattanót Alessandro Nesta ölelésében is értékesítette.

Egyébként már a Juventus elleni továbbjutásban is elévülhetetlen érdemei voltak, a bajnokságban pedig fantasztikus, 7-es átlagot hozott össze, amivel a Premiership ranglistáján az igen előkelő nyolcadik helyet foglalta el. A „The Midfield Maestro” 2005-06-os idénye sem volt unalmasabb, hiszen néhány érem elhódítása mellett a Luton Town elleni FA- kupa-mérkőzésen két csodagólt is rúgott, az egyiket 35 méterről, a másikat saját térfeléről! Csak egyvalaki számára nem váratlanul: egy kelekótya angol fogadó 200 fontot tett arra a bajnokság előtt, hogy Xabi Alonso lő egy gólt az idény során a félpályán túlról – a bátor brit 20 000 fontot nyert ezzel!

A válogatottban Xabi hat világbajnoki selejtezőn szerepelt, és pályára léphetett Németországban is: az ukránok ellen szép gólt szerzett, de előtte és utána nem futotta szét magát; Tunézia ellen ő lett a Mérkőzés embere, majd a franciák elleni kieséskor egyértelműen csődöt mondott, tökéletesen illeszkedve a Gerrard-Lampad-féle nyári vonulathoz. A torna után is megőrizte helyét mindkét együttesben, lövő ereje sem csökkent, ugyanis szeptemberben a Newcastle ellen újra saját térfeléről rúgott gólt.

„Bár hasonló volt a két találat, a mostanit szebbnek tartom – nyilatkozta a mérkőzés után Alonso. – Márpedig azért, mert ez egyenesen behullott a hálóba, a Luton ellen pedig néhányszor lepattant. Igaz, a januári gólt ballal lőttem – tette hozzá viccesen. – Egyébként először passzolni akartam, ám a játékvezető útban volt. Kénytelen voltam más megoldást választani, felnéztem, és láttam, hogy Harper kint sétál. Kapura íveltem, de szerencsém is volt, mert ha a portás nem botlik el, valószínűleg megfogja a labdát.”

A Liverpoolban még soha senki nem lőtt félpályán túlról gólt, s valószínűleg világszerte sem sokan voltak kétszer is saját térfelükről eredményesek tétmérkőzésen. A Barcelona talán éppen ezért is szerette volna leigazolni 16 millió fontért, ám Alonso végül bejelentette, hogy marad Angliában és meghosszabbítja szerződését a vörösöknél. A következő idényre viszont kiszorult a kezdőből, igaz, lábfejében eltört egy csont, emiatt kéthónapos pihenőre kényszerült. Ettől függetlenül is megingott benne a bizalom, gyorsan be is jelentkezett érte a Juventus.

A válogatottban sem nélkülözhetetlen már, „mindössze” hét Eb-selejtezőn szerepelt, gólt nem szerzett. A tornán sem volt kezdő Marcos Senna miatt, igaz, a kezdőkörből így is lőtt kis híján egy gólt. A fináléban is csak perceket kapott. Nem úgy a Liverpoolban, ahol hatékonyan futballozott, talán ezért is tette vissza az új kapitány, Vicente Del Bosque a válogatott kezdőjébe, ahol a törökök elleni vb-selejtezőn nagyon fontos gólt lőtt.

Egyébként hősünk híres futballista-családból származik: édesapja, a hússzoros válogatott Miguel Angel „Periko” Alonso a Barcelona és a Real Sociedad sztárja volt egykoron, két bajnoki címet is szerzett kisebbik csapatával; testvérével, Mikel Alonsóval pedig éveken át együtt játszhatott San Sebastiánban.