A névben szereplő 240 azonban nem kilométert, hanem mérföldet jelent, vagyis több mint 386 kilométert kell teljesíteniük a résztvevőknek. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk az érintettnél, aki elmesélte, miért vállalkozott az indulásra, és arról is beszélt, milyen nehézségeket kell majd leküzdenie.
„A verseny végig terepen, nonstop zajlik, vagyis ahogy elindultál, van száztizenhárom órád arra, hogy célba érj – taglalta Lubics Szilvia. – Az időjárás és a terepviszonyok eléggé változatosak: az elején hőség van, sivatagos az útvonal, kanyonokon kell átjutni, aztán két hegylánc következik, amelyeken nagyon fúj a szél, és esik a hó. Régóta az álomverseny kategóriájába tartozik nálam a Moab 240. Kétszáz mérföldes versenyen – a Bigfooton – két éve futottam először, az az egyik eleme a »triple crownnak«, amelyhez még a Tahoe 200 és a Moab tartozik. A Bigfoot után megnéztem a másik kettőt, s mivel az különleges élmény volt, tudtam, nem az lesz az utolsó ilyen hosszú erőpróbám. A Moab esetében nagyon-nagyon tetszett a környezet, kedvelem a sivatagos, vörös sziklás, kanyonos tájat."
A teljes cikket elolvashatja a csupasport.hu weboldalon, ahol megismerheti a 48 órás ultrafutó bajnokság női győztesét, aki gerinctörése után kezdett futni.