Hogy a sport területén is méltóképpen ünnepelhessék meg Magyarország fennállásának ezredik évfordulóját, 1895 decemberében létrehozták a Millenáris Versenyeket Rendező Atlétikai Egyesületek Szövetségét, amelyet a tornaszövetség követelésére később Országos Torna- és Sportbizottsággá (OTSB) bővítettek. A testület elhatározta, hogy atlétikában, kerékpározásban, korcsolyázásban, sakkban, tornában és vívásban nívós nemzetközi viadalokat tartanak, egyúttal célul tűzte ki egy szabadtéri események megrendezésére alkalmas versenypálya mielőbbi megépítését. Így készülhetett el villámgyorsan a Csömöri úti sporttelep (ismert nevén Millenáris), amelyet május 14-én az Óbudai TE atlétikai versenyével nyitottak meg.
Mi azonban egy 1896. június 7-i rendezvénnyel foglalkozunk, amelynek különlegessége, hogy a London Athletic Club hírneves sportolója, Godfrey Shaw személyében először vett részt külföldi atléta magyarországi küzdelemben. A rendező MAC szakmai törekvését, folyamatos fejlődés iránti igényét igazolja, hogy a klub már 1894-ben szerződtette trénernek az angol John Casht, aki ugyan csak egy esztendőt töltött Budapesten, ám ennyi idő alatt is hatalmas lendületet adott a magyar atlétikának. Ahogy Kiss Gyula írta 1935-ben, például „bevezette a szögescipő használatát, eltöröltette a deszkáról való ugrások rendszerét. Addig ugyanis magasugráshoz, távolugráshoz, rúdugráshoz, sőt még a súlydobáshoz is ugródeszkát használtak, míg külföldön akkor már régen a puszta földről versenyeztek”. Casht 1895 őszén követte Harry Perry, vagyis a MAC atlétái által 1896-ban elért eredmények, így a június 7-én mutatott teljesítmények már az ő munkáját is tükrözik.
Érdekesség, hogy a két hónappal korábban megrendezett első modern kori olimpián szereplő hét magyar sportoló közül hárman is neveztek a viadalra, de csak ketten tették próbára magukat: az Athénban 800 méteren ezüstérmes, a 100 yard hazai csúcsát 10.3 másodperccel tartó Dáni Nándor két számban (egy, illetve fél angol mérföldes síkfutás) is jelezte részvételi szándékát, de nem indult. Ezzel szemben a magyar sport első olimpiai dobogós helyét megszerző, 100 méteren harmadik Szokolyi Alajos négy műfajban is vállalta a megméretést. Hármasugrásban 12.05 métert, 120 yard gáton kereken 19 másodpercet elérve megjavította a 10.81-es, illetve 19.9-es országos rekordot, győzni viszont csak hármasugrásban tudott; a 100 méter döntőjében például feladta a küzdelmet.
A Csömöri úti sportpályán megjelent másik olimpikon az athéni játékokon tornában szereplő, mind a négy szerén helyezetlenül végző Kakas Gyula volt, aki rúdugrásban 270 centiméter magasra jutva, egy centire megközelítve Donhoffer Szilárd magyar rekordját mindenkit maga mögé utasított. (Megjegyzendő: Donhoffer nem a puszta földről, hanem deszkáról emelkedett 271 centiig...). Négy angol mérföldön kitettek magukért a futók: hárman múlták felül az addigi legjobb hazai eredményt (25:07.0), az első helyet a 23:24.2 perc alatt célba érő Sacher Gusztáv érte el, csaknem húsz méterrel verte meg a második Malcsiner Gyulát. Az angol módszer szerint (nem tetszés szerinti helyről, hanem a földön kijelölt vonaltól rugaszkodik el a versenyző) megtartott távolugrásban Sturza Hugó 595 centis eredménye is a rekordok közé sorolandó.
A nap fénypontjait persze a 120 yard gáton – akkor még – háromszoros brit bajnok (1893, 1894, 1895) Shaw színre lépései jelentették. Mindjárt az első programban, 100 méter yard síkon láthatta őt az ismétlődő záporok miatt kis számú közönség: rosszul kapta el a rajtot, és a 10.3 másodpercet repesztő, élete legjobb futását produkáló Zachár István egy tizeddel megelőzte. Negyed angol mérföldön könnyedén, 16 méterrel győzte le a későbbi nagyszerű vívómestert, a tehetséges atlétának bizonyuló 23 éves Gerentsér Lászlót, míg a záró versenyszámban, 120 yard gáton 17 másodperc alatt ért célba, két szekundummal, csaknem egy gáttávolsággal felülmúlva Szokolyit. Kettejük párharcával az ismert német szaklap, a Sport im Bild szeptember 11-i száma is foglalkozott, fotó is megjelent róluk.
A brit rekordot 15.8 másodperccel tartó Shaw júliusban 15.6-ot futva nyerte meg negyedik brit bajnoki címét, ám idejét a nagy hátszél miatt nem ismerték el csúcsnak. Érdekesség, hogy a világrekorder amerikai Stephen Chase és Shaw sem indult áprilisban az athéni olimpián, így a náluk gyengébb amerikai Tom Curtis 17.6-tal tudott nyerni, néhány centivel megelőzve Grantley Gouldingot, aki egyetlen brit bajnokságon sem diadalmaskodott...
Shaw a Csömöri úti viadalt követően jó egy hónappal levelet küldött Budapestre, amelyben „megköszöni magyarországi barátainak meleg gratulációit bajnoki versenye fényes sikere alkalmából, s egyúttal biztos kilátásba helyezte, hogy az ősszel újra ellátogat Budapestre s ez alkalommal hosszabb ideig fog itt tartózkodni” – számolt be a Sportvilág, amely októberben már így tájékoztatott: „Shaw egy újonnan vásárolt birtokának rendezésével lévén elfoglalva, kilátásba helyezett látogatását jövő tavaszra halasztotta.” Többször azonban már nem versenyzett hazánkban, vélhetően 1897-ben, 32 évesen vonult vissza.
Innentől kezdve kizárólag gazdasági vállalkozására összpontosított, csendes életet élt Sussex megyében, miközben megőrizte jó kondiját. Testvérével Scaynes Hill mellett, 200 hektárra kiterjedő hooklandi farmjukon gazdálkodtak, minden évben mintegy 11 ezer csirkét neveltek, ebből 9000-et dobtak piacra. Sikeresen próbálkoztak pulykatenyésztéssel is. A szabadon tartott jószágok a farm fáin pihenhettek, és ha a lábasba szánták, le kellett lőni őket... Shaw neve korabeli szakkönyvekben, is felbukkan, például ő tenyésztette ki – valószínűleg – 1899-ben az általa albionnak hívott tyúkfajtát, amelyet később fehér orpingtonnak neveztek át, és ma is elismert haszoncsirke.
Ha az 1916-ban váratlanul elhunyt Shaw már nem is jött Budapestre, a június 7-i versennyel elindult egy folyamat: atlétái állandósuló jó formája a nemzetközi kapcsolatok ápolására indította a MAC vezetőségét. Ennek tudható be, hogy a griffesek hat élversenyzőjükkel képviseltették magukat a prágai Sparta 1896. július 5-i viadalán és nyolc számban hat győzelmet arattak – látogatásuk pedig kiindulópontja lett egy hosszú és élénk együttműködésnek a magyar és cseh egyesületek között.
A MAC atlétikai versenye, 1896. június 7., Budapest
Csömöri út (Millenáris)
I. Eszterházy-díj. Síkfutás 100 yardon (91.4 m.). 1. előfutam (5 induló): 1. Godfrey Shaw (London Athletic Club), 2. ifj. Gerentsér László (Magyar Athletikai Club). 2. előfutam (4): 1. Zachár István (MAC), 2. Manno Leonidasz (MAC). 3. előfutam (4): 1. Szokolyi Alajos (MAC), 2. Stankovits Szilárd (MAC). Döntő: 1. Zachár 10.3 mp, 2. Shaw 10.4, 3. ifj. Gerentsér, 4. Manno, 5. Stankovits. Szokolyi feladta a versenyt
II. 1 angol mérföldes síkfutás (1609 m): 1. Sacher Gusztáv (MAC) 5:47.2 perc, 2. Hegyi Károly (Magyar Úszó Egylet) 5:49.5, 3. Jankó Béla (MAC) 5:52.7. Nevezett, de nem indult: Shaw, Malaky, Malcsiner, Antonovits, Dáni, Paukovits, Torday
III. Távolugrás: 1. Sturza Hugó (Budapesti TC) 595 cm, 2. Donhoffer Szilárd (MAC) 580, 3. Zachár 563 cm, 4. Lenz, 5. Oláh Géza (MAC), 6. Szokolyi
IV. Andrássy-díj. Negyed angol mérföldes (402.4 m) síkfutás: 1. Shaw 53.00 mp, 2. ifj. Gerentsér 55.00. Záborszky, Stankovits, Ruda és Tatay feladta
V. Rúdmagasugrás: 1. Kakas Gyula (Magyar Testgyakorlók Köre) 270 cm, 2. Donhoffer 265, 3. Molnár Árpád (MAC), 4. Sasse Károly (Óbudai TE)
VI. Súlydobás távolba (7.25 kg-os golyóval): 1. Szilágyi Gyula (Hódmezővásárhelyi TVE) 10.53 m, 2. Schelling Ödön (Óbudai TE) 9.97, 3. Oláh 9.48, 4. Porteleky László (MAC), 5. Molnár Á., 6. Sajó Béla (BTC)
VII. Fél angol mérföldes síkfutás (804.5 m): 1. Paukovits Ernő (MAC) 2:18 perc, 2. Penninger Antal (MAC), 3. Wladár Viktor (MAC). Shaw és Dáni nevezett, de nem indult
VIII. Hármasugrás (4 induló): 1. Szokolyi 12.05 m, 2. Oláh 11.68, 3. Sasse 10.83 cm. Zachár kiállt
IX. Négy angol mérföldes síkfutás (6436 m): 1. Sacher 23:24.2, 2. Malcsiner Gyula (MTK) 23:27.8, 3. Hegyi 23:30.4, 4. Jankó
X. Gátverseny. 120 yard (109.68 m): 1. Shaw 17.00 mp, 2. Szokolyi, 19.00, 3. Manno, 4. Penninger, 5. Zachár