Atlétika: Ne engedd, hogy mások mondják meg, ki vagy! – Fraser-Pryce

VINCZE SZABOLCSVINCZE SZABOLCS
Vágólapra másolva!
2021.07.05. 18:27
null
Shelly-Ann Fraser-Pryce szerint nem akkor jön a nagy eredmény, amikor mindenáron el akarjuk érni, hanem amikor arra koncentrálunk, mit kell érte tennünk (Fotó: Török Attila)
A jamaicai sprinter, Shelly-Ann Fraser-Pryce szerint nem akkor jön a nagy eredmény, amikor mindenáron el akarjuk érni, hanem amikor arra koncentrálunk, mit kell érte tennünk.

 

– Van abban valamilyen rendszer, épp milyen színű a haja?
– Az égvilágon semmi, egyszer csak bevillan egy érzés, hogy az adott versenyen ilyennek kell lennie, és kész, olyan lesz – mondta a Nemzeti Sportnak a 11. Gyulai István Memorial legnagyobb sztárja, a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce. – Több szín is van, ami közül választok, de egyébként maga a folyamat izgat, amíg a hajam elkészül.

NÉVJEGY
NÉV: Shelly-Ann Fraser-Pryce
SZÜLETETT: 1986. december 27., Kingston, Jamaica
SPORTÁGA / VERSENYSZÁMA: atlétika / 100 m, 200 m
EGYÉNI LEGJOBBJAI: 100 m: 10.63 (2021), 200 m: 21.79 (2021)
LEGJOBB EREDMÉNYEI: 2x olimpiai bajnok 100 m-en (2008, 2012), olimpiai-2. 200 m-en (2012), 2x olimpiai-2. 4x100 m-es váltóban (2012, 2016), olimpiai-3. 100 m-en (2016), 4x világbajnok 100 m-en (2009, 2013, 2015, 2019), világbajnok 200 m-en (2013), 4x világbajnok 4x100 m-es váltóban (2009, 2013, 2015, 2019), 2x vb-2. 4x100 m-es váltóban (2007, 2011), fedett pályás világbajnok (2014)

– Ki adta önnek a zsebrakéta („Pocket Rocket”) becenevet?
– Egy jamaicai újságíró, Hubert Lawrence nevezett így először. Egy időben nagyon sokat foglalkozott két dologgal: hogy milyen alacsony vagyok, és milyen gyorsan robbanok ki a rajtgépből. Aztán elkezdett „kis zsebrakétának” hívni, amivel egyébként nincs gondom, mert mint sportoló kaptam, így ismernek a világon.

– Fiatalabb korában sokszor mondták, hogy éppen a termete miatt nem lenne jó futó. Ezeket az állításokat később megcáfolta, de akkoriban volt ez bármilyen hatással önre?
– Semmilyennel! Nagyon is megvannak az előnyei az alacsony termetnek, ami esetemben gyorsan ki is derült, a rajtom lett a fő fegyverem, az első harminc méteren senki sem tudott lehagyni. Viszont a futam vége meg sosem volt az erősségem… A rajtra visszatérve: sok magas futó rendszerint azért nem tud jól rajtolni, mert beragad a gépbe, ami velem sosem történt meg. Az atlétikában nem éreztem hátrányát annak, hogy alacsony vagyok.

– Az, hogy a világon mindenkinél jobban tud rajtolni, adottság, vagy speciális edzésekkel fejleszti magát?
– Kicsit mindkettő, mert adottság és kemény munka is kell hozzá. Már középiskolás koromban kiderült, hogy jól tudok rajtolni, amire az edzőm is felfigyelt, és azóta fejlesztem magam: az idők során olyan edzésmódszereket állítottunk össze, amelyek segítségével még most is tökéletesítem. A képességem mindig is megvolt, de a mai napig dolgoznom kell rajta, hogy kiemelkedő maradjon a rajtom.

– A 2016-as riói olimpián az első nő lehetett volna, aki háromszor nyer száz méteren olimpiai aranyérmet, de végül a harmadik lett. Hogyan élte meg?
– Az olimpiát megelőző időszak nehéz volt, annyira, hogy bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyjam az atlétikát. Sokáig halasztgattuk a nagylábujjam operációját, mert a felkészülés rövidsége miatt egyszerűen nem engedhettük meg, hogy a mozgás során ne használjam az onnan jövő erőt. Néha annyira megduzzadt a lábfejem, hogy nem tudtam bepréselni a cipőbe, vagy ha sikerült, nem tudtam feltenni a cipőre a szögeket, akkora fájdalmat okozott. Egy ideig pihentettük, de arra végképp nem volt időnk, így végül nem maradt más megoldás, kés alá kellett feküdnöm. Igazából csak azért voltam csalódott Rióban, mert nem tudtam kihozni magamból a legjobbat, ugyanakkor örülök annak, hogy képes voltam egyáltalán versenyezni, és meg tudtam szerezni a bronzérmet.

– Volt ennek valami tanulsága, üzenete?
– Nagyon is! Ebből a szituációból később rengeteg energiát és motivációt tudtam meríteni, hiszen Rio előtt semmi sem úgy alakult, ahogy szerettem volna, mégis oda tudtam érni a dobogó alsó fokára. Ez számomra a bennem rejlő erő bizonyítéka volt, az üzenete pedig az, hogy ha nem is alakul minden a terveink szerint, attól még tegyünk meg mindent, amit csak megtehetünk, és hozzuk ki magunkból a legjobbat!

– 2017-ben született meg a kisfia, Zyon, ami után nemhogy visszavonult volna, még erősebben tért vissza az atlétikapályára.
– Mindig is az volt a tervem, hogy újra versenyezni fogok, még akkor is, ha olykor tényleg voltak kétségeim, hogy képes leszek-e arra a szintre jutni, mint korábban. Eredetileg a kisfiam születése után tíz héttel akartam edzésbe állni, ám csúszott az egész, mert Zyon sürgősségi császármetszéssel jött a világra, én pedig jobban aggódtam az edzések, különösen a súlyemelések miatt. Sprinter vagyok, nem hosszútávfutó, nagy erőre van szükségem, amit súlyemeléssel lehet megszerezni. Amikor elkezdtem újra dolgozni, egy hétig mindenem fájt. Mégis nagyon szerencsés vagyok, hogy a fiam születése után, 2018-ban nem rendeztek nagyobb szabadtéri világversenyt, így tudtam pihenni, és 2019-ben világbajnoki aranyéremmel tértem vissza Dohában.

– Az idei év első felében azt mondta, a célja a 10.6-os idő. A feladat teljesítve, hiszen június 5-én Kingstonban 10.63-at futott. Mi a következő lépés?
– Ó, a feladat egyáltalán nincs még teljesítve (nevet)! Olyan az egész, mint egy kirakós, amelynek ez az eredmény is csak egy darabja volt. Éveken át valóban úgy voltam vele, hogy nagyon szeretnék 10.6-ot futni, ám igazából nem az időeredményre gondoltam akkor sem, hanem a tökéletes végrehajtásra, tudtam, egyszer úgyis sikerülni fog. Az igazán jó időeredmények nem akkor jönnek, amikor mindenáron el akarod érni őket, hanem mikor arra koncentrálsz, mi kell ahhoz, hogy elérd. A vágyott időeredmény összejött, de még mindig egyre többet kell kiadnom magamból, és bízom benne, hogy Tokióra minden összeáll.

– Ma már nemcsak gyors futó, az anyaságával és a személyiségével igyekszik erőt adni másoknak. Miként szeretné, hogy emlékezzenek önre?
– Talán olyan atlétaként, aki mindig többet akart elérni, bármilyen nagy eredményei is voltak. Aki mindig megtalálta magában az erőt és a motivációt, hogy továbblépjen. Aki nem hagyta, hogy mások mondják meg, ki is ő, ki lehet az utódja, mikor kell abbahagynia, vagy mikor kell folytatnia. Aki hitt magában, és nem hagyta, hogy az élete másról szóljon. Az én életem arra is példa, hogy mindig küzdeni kell tovább, még ha a dolgok esetleg késve is jönnek. Sosem szabad feladni, így születnek a nagyszerű teljesítmények.

– Egyszer az nyilatkozta, hogy 2022-ben, a eugene-i világbajnokság után visszavonul. Nem tolná el ezt egy évvel, a 2023-as a budapesti világbajnokság utánra?
– Valóban azt jelöltem meg korábban, de most már nem tudom, mikor vonulok vissza, nincs konkrét időpont. Ki gondolta volna, hogy szülés után ilyen szintre tudok visszatérni? Ki tudja, ha továbbra is 10.6-okat fogok futni a versenyeken, könnyen előfordulhat, hogy jövök Budapestre is!

11. GYULAI ISTVÁN MEMORIAL, SZÉKESFEHÉRVÁR
Július 5., hétfő
16.
00: kalapácsvetés, nők
18.00: kalapácsvetés, férfiak
Július 6., kedd
15.30: 
gerelyhajítás, nők
16.30:  távolugrás, nők
16.45: magasugrás, férfiak
16.50: súlylökés, férfiak
17.33: 400 m, nők
17.41: 100 m, nők
17.49: 100 m, férfiak
17.57: 100 m gát, nők
18.00: hármas, férfiak
18.05: 110 m gát, férfiak
18.10: diszkosz, férfiak
18.15: 400 m gát, nők
18.25: 400 m gát, férfiak
18.35: 200 m, nők
18.50: 200 m, férfiak
19.00: 3000 m, férfiak
19.15: 800 m, férfiak
19.25: 400 m, férfiak

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik