Közel és mégis távol – Cselőtei Márk publicisztikája

Nyolc pont a Liverpool előnye a Premier League-tabella élén, pedig még csak 12 forduló telt el a 2024–2025-ös idényből. Jóllehet, még épp a bajnokság kétharmada, 26 mérkőzés van hátra, ekkora előnyt korábban senki sem bukott el az első helyezettek közül az évad ezen szakaszát követően. Az idáig lejátszott bajnoki találkozók – és a begyűjtött tíz győzelem, egy döntetlen és egy vereség mellett – azt súgják, nem a Liverpool lesz az a csapat, amelyik ezt a szériát megtöri, de nem ihat előre a medve bőrére, nagy menet vár még rá. Már csak azért is, mert a hét végén éppen a legutóbbi négy PL-t megnyerő, a kedd esti BL-meccséig sorozatban öt (!) tétmérkőzést elvesztő, a tabellán még mindig második Manchester Cityvel találkozik. Ha Arne Slot legénysége nyer, a legfőbb ellenlábas már 11 pontra lesz, a Chelsea és az Arsenal kihívó duó győzelme esetén pedig minimum kilencre… Onnan pedig már félig zsebben érezhetné a bajnoki aranyat. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen fontos kibogozni, mitől állt össze így az együttes, s mekkora szerepe van teljesítményében a magyar válogatott csapatkapitányának, Szoboszlai Dominiknak.

Kezdésnek lássuk a nyári játékosmozgást és a keretet. Az átigazolási időszakban sokáig a Liverpool volt az egyetlen topligás klub Európában, amely egy fontot sem költött transzferre, majd a végén két labdarúgóra csapott le, de ők aligha befolyásolják a mostani jó formát. Egyikük a grúz Eb-hős kapus, Giorgi Mamardasvili, aki egy évre kölcsönben maradt Valenciában, másikuk a Juventustól pofátlanul olcsón megszerzett olasz Európa-bajnok támadó, Federico Chiesa, aki sérülések miatt eddig alig néhány percet töltött a pályán a „vörösöknél”. Az átigazolások tehát nem lendítettek a sikerességen, az igazság viszont az, hogy a német edzőklasszis, Jürgen Klopp egy tavaly nyáron részben újjáépített, bivalyerős keretet hagyott hátra, tele világklasszisjelölt és már ezt a státuszt elérő futballistával, mint Virgil van Dijk, Mohamed Szalah, Trent Alexander-Arnold vagy éppen Luis Díaz. Ezért volt fontos, hogy Arne Slot személyében olyan edző üljön le hősként ünnepelt elődje helyére, aki saját játékstílusa szerint tud dolgozni ezzel a garnitúrával, s ne olyan, mint a korábban kinézett, időközben a Manchester United ajánlatát elfogadó Rúben Amorim, aki 3–4–3-as játékrendszerét erőltetve átrajzolta volna a dinamikákat, s új játékosok szerződtetését kérte volna a transzferidőszakban.

Ha már Slot… Érdemes a holland szakemberről hosszabban is értekezni. A Feyenoordnál látott sikerességéhez foghatót láttunk már a PL-ben később megbukott vezetőedzőktől, így száz százalékig senki sem lehetett benne biztos, hogy ennyire beválik majd Liverpoolban, ugyanakkor minden olyan feltételnek is megfelelt az előélete, amit fontosnak tartottak a „vörösök” vezetői. Külföldi ugyan, de kiválóan beszél angolul, remekül fejezi ki magát, kommunikációja egyenes és határozott, ügyesen bánik a sajtóval, ez pedig manapság fontosabb, mint hinnénk. Csapatával domináns, labdabirtokláson alapuló, mégis igen hatékony és intenzív letámadással tarkított pozíciós futballt játszatott a legjobbaktól ellesett taktikai finomságokkal kiegészítve. Nos, ezekből eddig mindent megmutat Liverpoolban, s látszólag a vezetőség egyetlen félelme – miszerint nem dolgozott még korábban ekkora sztárokkal, hogyan kezeli majd őket – sem látszik beigazolódni, igaz, ezt leginkább akkor látjuk majd meg, ha hullámvölgybe kerül a gárda márpedig anélkül aligha lehet végigfutballozni egy teljes idényt. Slot a Klopp-érához képest alaposan átalakította a csapatjátékot, de úgy, hogy az előnyei megmaradjanak. Ez már nem az az egész meccsen rohangálós, agresszív, presszingalapú, átmenetekre építő együttes, mint a német mester idejében. A Liverpool ebben az évadban sokkal többet járatja a labdát, hosszú percekig kapuja elé nyomja az ellenfelet és kevesebb kockázatot vállal, ugyanakkor továbbra is rendkívül hatékonyan kontrázik és rengeteget fut, ami a játékosoknak korántsem szokatlan. Az egyetlen probléma, ami idáig felütötte a fejét, hogy rendszeresen gyengén kezdi a meccseket, sokszor hátrányba is kerül, de egy-két változtatással, módosítással ezt gyorsan korrigálja a holland. Valljuk be, ennél jobb bemutatkozást nem is lehetett volt elképzelni.

No de mi a helyzet a Liverpool magyar válogatott középpályásával? Mielőtt játéka elemzésébe belemennék, rögzítsük a tényt: Szoboszlai Dominik jövőre – huszonegy esztendő után – az első magyar labdarúgó lehet, aki topligában szerez bajnoki címet csapatával, mindezt a világ legerősebb bajnokságában, egyáltalán nem kiegészítő játékosként. Dominik minden a szurkolók által kevéssé figyelt mutatóban jól kezdte az idényt, hiszen védekezésben, letámadásban, futómennyiségben csapata élén járt, Slot is rengeteget méltatta emiatt, viszont a múlt idényhez képest jóval feljebb helyezkedve sincs elég gólja és gólpassza, amit vezetőedzője szintén megjegyzett, mondván, ebben fejlődnie kell. Az októberi válogatott szünetről ráadásul mentálisan és testileg is fáradtan tért vissza, a kapu előtt sokszor hiányzott belőle a gyors döntéshozatal, a magabiztosság, ellentétben posztriválisával, Curtis Jonesszal, aki a novemberi pihenő előtt úgy tűnt, remek formájával egy időre kezdi is kiszorítani a kezdőcsapatból. Nos, Szoboszlai a németek ellen (1–1) a ráadásban értékesített pimasz tizenegyesét követően teli energiával, önbizalommal tért vissza Liverpoolba, ahol ezúttal már kezdőként számított rá Slot a Southampton ellen, de nem Jones, hanem az argentin világbajnok Alexis Mac Allister maradt ki. Válogatottunk kulcsembere évada legjobb meccsét játszotta: gólt szerzett, kiosztott három kulcspasszt, párharcai jelentős részét megnyerte, összes indítása sikeresnek bizonyult, nem véletlen, hogy hiába a duplázó Mohamed Szalah, szinte minden statisztikákkal foglalkozó oldalon ő kapta a mérkőzés legjobb értékelését. Ez a meccs tökéletesen megmutatta, mennyi potenciál rejtőzik még Szoboszlaiban, akit, ha jól játszik s megjönnek mellé a gólok, gólpasszok is, aligha lehet majd kihagyni a trófeákért küzdő Liverpool kezdőcsapatából. Szurkoljunk neki, hogy ez sikerüljön, csapata pedig maradjon a győztes úton, mert ahogy a gondolatmenet elején említettem, 2004 óta egy magyar játékos sem ért fel a csúcsra topligában. Akkor Lisztes Krisztiánnak sikerült ez a Werder Bremennel, szintén kulcsjátékosként.

A Liverpool tehát nagyon jól teljesít ebben az idényben, hatalmas az előnye a Premier League-tabella élén, a Bajnokok Ligája alapszakaszában is hibátlan a mérlege, a keret tökéletes összhangban van, Arne Slot edzőként eddig abszolút telitalálatnak bizonyul, Szoboszlai Dominikért pedig meccs­ről meccsre szoríthatunk, de a közelinek tűnő sikerek még távol vannak, hiszen csak novembert írunk. A csapatra most két fontos és kemény mérkőzés vár; előbb a BL-rekorder Real Madrid lesz az ellenfél szerdán az Anfieldben a legrangosabb európai kupasorozatban, majd hétvégén jön a Manchester City elleni rangadó, amelynek kimenetele kiemelten fontos lehet a PL bajnoki címéért folytatott harcban. Ha a Liverpool mindkét meccset megnyeri, túlzás nélkül kijelenthető: az ősszel a világ legjobb csapatának számít, de ezt a formát bizony fenn is kell tartania, hogy az idény végén trófeákká érjen a befektetett munka.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!