Az angol Premier League közvetlen közelről – álom az álomvilágban

Hiába jártam már többször is a szigetországban, valahogy újra és újra megfog a varázsa. Tudom, hogy sokat esik az eső, állítólag még a nők sem szépek, sőt a kaja is ehetetlen, ennek ellenére valami vonzó mégis van Angliában. Hiába töprengtem órákat eleddig e témakörben, mindig arra jutok, hogy talán a futball lehet a megoldás…

MERT A TÖBBIEK CSAK FOCIZNAK

A jogosan a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League még a gazdasági világválság vagy világgazdasági válság hatása ellenére is az álomvilágban élő Manchester City akcióitól hangos. A lapok tele vannak a milliós, százmilliós tételekkel (fontban természetesen…), amit a világ legjobbjaiért ajánlanak a dúsgazdag arabok. (Kaká, Buffon és a többiek már erőteljesen gondolkodnak is az ajánlatokon.)

Ha már erre vetett a jó szerencse, gondoltam, megismerem kicsit az itteniek véleményét az átigazolási pletykák sokaságával kapcsolatban. Este el is néztem egy belvárosi pubba, hogy „a futballt igazán értők” véleményét kicsit jobban megismerjem. Olyan helyet nem nagyon találni, ahol ne lenne a bejárati ajtón feltűnő matrica, hogy itt bizony élőben láthatók a Premier League csúcsmeccsei, becsalogatva a stadionból kiszorulókat.

Belül tévé mindenütt, a sportcsatorna pedig ontja magából a liga híreit, a beharangozókat és az exkluzív interjúkat a forduló kapcsán. Bevallom őszintén, hogy élő zenés helyre mentem be, tartva a csak hétfő este játszó liverpooli csapatkapitány és a DJ-kre specializálódott barátai társaságától.

A szigorúan fél korsó sörrel a kezükben létező angolok között természetesen a nagybetűs játék a téma. Amint a City teljesen elvakult árajánlatait szóba hozom, a fiatalember majd összeroppantja az üvegpoharát. Számára – mint mondja – felfoghatatlan, hogyan tudna valaki ennyi pénzt elfecsérelni egyetlen emberre. A többiek véleménye is hasonló a témában, általánosan elmondható, hogy – tényleg őrület, de – a „crazy, crazy” szókapcsolaton kívül nem nagyon hagyja el más a szájukat. Legalábbis ami e helyütt idézhető lenne…

LABDA A SZURKOLÓKNAK

De hagyjuk a Cityt, amikor itt van a városi rivális United. Ráadásul az előzetesek szerint a világ jelenlegi legjobb csapata ellen minden bizonnyal a kispadon kezd az egyre előrébb lépő, az elkövetkező évek legnagyobb tehetségű magyar kapusa, Bogdán Ádám.

A Manchester United az ő Boltonja ellen kísérli meg átvenni a vezetést a tabellán. A magyar kapus az utóbbi hetekhez hasonlóan ezúttal is úgy készült, hogy a kispadon kap majd helyet, onnan segíti Jussi Jääskäleinent, hogy adott esetben, ha bármi baj történne, a csapat megmentésére siethessen.

Mikor befutunk a stadion melletti, játékosok számára fenntartott parkolóba (a vendégek busza már üresen áll a főbejárat előtt, a pénztárak előtt pedig hosszú sorok kígyóznak), Ádám beáll a menedzser, Gery Megson Jaguarja mellé, nem veszi tehát igénybe a játékostársai által kedvelt sofőrszolgáltatást. A többiek ugyanis megállnak a főbejárat előtt, majd elegánsan átnyújtják az ebből a célból alkalmazott személyzetnek a vadonatúj és természetesen méregdrága autócsoda slusszkulcsát, hogy álljon be az elkerített helyek valamelyikére.

„Ezt például még nem tudtam megszokni, de nem is szeretem az efféle dolgokat” – mutat a „parkoló őrökre” a Bolton elegáns öltönyében feszítő, élénk fantáziájú kapus, majd ideiglenesen elköszönünk, és sok sikert kívánok álmai teljesüléséhez. Hogy milyen álomról is beszélek?

A fentebb idézett péntek esti álom folytatásában ugyanis Ronaldo nemcsak nekifut, hanem el is lövi a labdát. „Sokáig forgolódtam az ágyamban, és azon filóztam, hogy hova helyezi majd. Arra jutottam, hogy biztos, hogy belebökne. Azaz aláemelne, nekem pedig nem lenne más dolgom, mint állva maradni, és elkapni a labdát – az utolsó pillanatban pontot mentve a csapatnak – teszi hozzá Ádám a jól ismert huncut mosollyal a szája szegletében. – Igazából szerintem nem kapnám el, inkább kibombáznám a szurkolók közé örömömben! Merész, nem?”

Az. Kétségtelenül.

„APRÓ” SZÉPSÉGHIBA

A bemelegítésre aztán elsőnek fut ki. Korábban nyilatkozta egyszer, hogy kifejezetten szereti a pluszmunkát, a fejlődése érdekében pedig kint is marad az edzések után, egy kicsit dolgoztatja még magát a kapusedzővel. Nos, most a saját szememmel tapasztalhatom, hogy valóban nem „lusta gyerek”, hiszen még Jääskäleinent is megelőzi, számomra pedig sokkal frissebbnek tűnik, mint a rutinos finn. (Eközben a túloldalon a regnáló aranylabdás mosolyogva pózol az őt pfújoló hazai szurkolók előtt, a végletekig fokozva ellenszenvüket – finoman fogalmazva.) A számos gyakorlatot követően Ádám aztán utolsónak vonul az öltözőbe. Hiába, az az álom csak nem hagyhatja nyugodni.

Ahogy jönnek ki a kezdőcsapatok, konstatálom, hogy nem történt égszakadás-földindulás, de még csak Jussi barátunk sem húzódott meg a bemelegítés folyamán, így a No. 22-vel kezdődik a „fehérek” névsora. Ádám a padon figyeli az eseményeket, együtt él a játékkal, elmegy melegíteni, aztán visszaülve tovább szurkol, hogy sikerüljön kihúzni a döntetlent, vagy adott esetben elérni egy bravúrt a leendő listavezető (?) ellen. A gyepen aztán van minden: pályára berohanó szurkoló (néhány évig többet nemigen kell majd sorba állnia jegyért…), sündisznó módjára védekező hazaiak, és a Manchester United, amely hetek óta nincs kirobbanó formában, de a győzelmeket rendszerint szállítja. Ezért ha a szomszéd várat is legyőzik, hétfő estig mindenképpen a tabella élén várhatják a folytatást.

A vendégeknek ezen a találkozón sem sikerülnek a megoldásaik, mindig közbelép egy blokkoló láb, lecsúszik a labda, vagy a rikító zöldben pompázó hazai kapus véd, de nem adják fel, és szinte végig a kapujához szögezik a Boltont. A hajrában már egykapuznak a pályán, és az utolsó pillanatban Dimitar Berbatov közelről kivégzi a kiscsapatot – romba döntve ezzel a székükről azonnal felpattanó és elinduló szurkolók szombat estéjét.

Jääskäleinen végig a pályán maradt, Ronaldo nem lőtt tizenegyest, az utolsó perc azonban ennek ellenére tényleg sorsdöntő volt – mint az álomban. A Manchester United győzelmével – egy hét alatt kilenc pontot szereztek Sir Alex Fergusonék – hosszú idő után ismét átvette a vezetést a Premier League táblázatán.

IRÁNY DUBAI!

A főbejáratnál aztán egy teljesen elkeseredett Ádám néz velünk farkasszemet a dermesztő hidegben és a zuhogó esőben. „Komolyan mondom, nem akarom elhinni, ami ma történt – mondja feldúltan. – Úgy ment el a meccs, mint a múlt héten az Arsenal ellen. Gery elképesztően ideges, de meg tudom érteni. Bár finoman szólva nem vagyunk jó passzban, nem érdemeltünk vereséget. Nem nagyon találok szavakat. Sőt mivel már sem a Ligakupában, sem az FA-kupában nem vagyunk érdekeltek, így vasárnaptól edzőtábor következik. Indulunk Dubaiba. Igaz, egyelőre még a napfény, a pálmafák és a tengerpart jut eszembe az országról, de az garantált, hogy mire visszatérünk, valami teljesen másra asszociálok majd.”

Ideje indulni, hiszen hamarosan felszáll a repülőgép és Ádámmal a fedélzeten a csapat, hogy újult erővel vágjanak neki a bajnokság hajrájának.

A Premier League-ben való bemutatkozásra tehát még várni kell, az „álom” egyelőre nem teljesült. Talán majd a következő. Egy sokkal merészebb…