NFL: azt csinál a pályán, amit csak akar – Mahomes az MLB-be is mehetett volna

Mostanában egy bongyor hajú, örökké vigyorgó figurát kell figyelni az NFL-ben. A Kansas City Chiefs irányítója, Patrick Mahomes összesen négy mérkőzésen lépett pályára (egyszer, még kvázi próbaképpen tavaly, aztán háromszor idén), és máris kikiáltották a következő csodagyereknek.

Na ja: idénybeli eddigi három fellépése során négy, hat, illetve három touchdownpasszt adott (ezzel megdöntötte a legjobb év- és pályafutáskezdés rekordját), ő lett a legfiatalabb irányító, aki egy meccsen hatszor a célterületre juttatta a labdát (másfél hete, egy nappal a 23. születésnapja előtt történt a dolog, méghozzá az NFL-történelemben a legtöbb Super Bowl-győzelmet számláló Pittsburgh Steelers ellen), csapata pedig egyike a liga mindössze három veretlen egyletének.

Az első két játékhéten ráadásul megválasztották az Amerikai-főcsoport legjobb támadójának, ami legutóbb valami Tom Brady nevű figurának sikerült, aki egészen vállalható pályafutást kerekített magának aztán.

Persze valahol egyértelmű volt, hogy az ifjabbik Patrick Mahomesből klasszis sportoló lesz.

Végül is ki más döntögetné az NFL-rekordokat, és fordítaná fel fenekestül a ligát, mint az a kölyök, akiről már egyetemista korában ilyeneket mondtak az edzői, hogy „azt csinál a pályán, amit csak akar”, és hogy „legintelligensebb játékos, akivel dolgom volt”?

Az egyetlen csavar a történetben, hogy ezek a derék elragadtatott szakemberek a Texas Tech egyetem baseballcsapatánál tevékenykedtek.

LEGENDÁKKAL DOBÁLÓZOTT

Pat Mahomes ugyanis a génjeiben hordozta a labda hajításának művészetét – csak éppen a baseball-labdáét.

Édesapja, az idősebbik Patrick ugyanis egészen vállalható baseballos volt, különösebb visszhang nélkül ugyan, de mégiscsak 11 szezont húzott le dobóként az MLB-ben, és a kisfia is mindig ott sertepertélt a pályák környékén.

Hol az ötszörös bajnok legendának, Derek Jeternek szedte a labdát, hol a történelem legjobban fizetett játékosának, Alex Rodrígueznek dobált, attól függően, mikor ki csapódott apuci társaságához. Leginkább azonban keresztapja, a 21 éven át MLB-játékos LaTroy Hawkins egyengette az útját, nemcsak számtalan jó tanáccsal látva el, főleg arról, hogyan válik valakiből vérbeli vezéregyéniség egy csapatban, hanem sült burgonyával is.

Mahomes és Hawkins ugyanis egyszer összebútoroztak egy Puerto Ricó-i téli „vajaskenyérliga” örvén, és az akkor két és fél éves kis Patrick óramű pontossággal hajnali két és három óra között rendszeresen felkelt, és kiabálni kezdett: „Hawk! Hawk! Sült krumplit akarok!”

Úgyhogy Hawkins minden alkalommal felöltözött és átballagott az utca túloldalán lévő éjjel-nappali Burger Kingbe, a kiskölyök pedig azon melegében, az ágyban befalta a kibalhézott krumplit, majd édesdeden aludt tovább.

EGYSZER MAJDNEM FELADTA

Éppen ez Mahomes sikerének egyik titka: mindig eléri, amit akar.

Így volt ez a futballal is: bár már kilencévesen kezdő volt a nála két-három évvel idősebbek baseballcsapatában, amikor hetedikben felfedezte magának a focit, szerelembe esett a sportággal. Egyetlen alkalommal adta volna fel az egészet, mert edzői védőjátékost akartak faragni belőle, de édesanyja (akinek a háza pincétől a padlásig tele van a kölyök iskolásként nyert érmeivel és trófeáival) meggyőzte, hogy adjon még egy esélyt magának, úgysem fogja kibírni, hogy csak a lelátón ücsörögjön. A kis Patrick pedig összeszorította a fogát és irányítóként is beverekedte magát a kezdőcsapatba, onnantól pedig eldőlt a sorsa.

Édesapja egyszer megpróbált vele komolyan elbeszélgetni arról, hagyja már a sérülésveszélyes futballozást, hiszen baseballban őstehetség volna, a fociba pedig mindent bele kell adnia, és ez rengeteg lemondással és energiabefektetéssel jár majd, de ez csak még eltökéltebbé tette a fiát.

A kissrác később is ellenállt a csábításnak, noha 95 mérföld per órás sebességgel volt képes megküldeni a legerősebb dobását, amivel simán kinézett volna neki egy MLB-karrier, olyannyira, hogy végzős gimnazistaként naponta látogatták meg a fűt-fát ígérő játékosmegfigyelők, sőt a Detroit Tigers a 2014-es drafton le is foglalta a játékjogát, egy telefonüzenet társaságában: „Tudjuk, hogy focizni akarsz, de úgy gondoltuk, hátha...”

Mahomes azonban beköltözött a Texas Tech egyetemre, ahol főleg futballedzésekre járt, de fel-felbukkant a baseball-, sőt a kosárcsapatnál is – merthogy ez utóbbiba is simán befért volna, ha akar.

A LEGJOBB HELYRE KERÜLT

Utolsó egyetemi évére azonban végleg elkötelezte magát a foci mellett, hiszen eddigre már ő volt a Texas Tech első számú irányítója.

Ebben a szezonban ő passzolta a legtöbb yardnyit és ő szerezte a legtöbb touchdownt az egész bajnokságban, nem volt kérdés, hogy helye lesz az NFL-ben: összesen 18 alkalommal látogatták meg NFL-csapatoktól, hogy próbaedzésen felmérjék, mire képes és hüledezzenek a karjában lévő félelmetes rakétavető láttán.

Arról is meggyőzött mindenkit, hogy nemcsak az egyszerűsített egyetemi focis taktikát érti, hanem átlátja az NFL-ben szokásos bonyolult stratégiát, sőt, még az olyan nyomasztó személyiségteszt-kérdésekre is frappánsan válaszolt, mint hogy kutyának vagy macskának tartja-e magát: „Kutyának, mert én is harapok a pályán.”

Bár az Arizona, a New Orleans, a Cincinnati és a Los Angeles Chargers is nagyon szemezett vele, Mahomest a 2017-es játékosbörzén a Kansas City vitte el, ami azért nagy szó, mert arrafelé nem bíznak a zöldfülűekben: a Chiefs legutóbb 1983-ban áldozott irányítóra első körös draftjogot, most viszont kettőt sem sajnált Mahomesért, merthogy a 2018-as lehetőséget is odaadta a Buffalo Billsnek, hogy előre ugorjon néhány pozíciót és elhappolhassa a tehetséget a többi érdeklődő elől – majd Andy Reid vezetőedző azonnal bejelentette, új szerzeménye ne is álmodjon arról, hogy csapatba kerül, mert sokat kell még tanulnia.

Egy ilyen fogadtatáson sokan kiakadtak volna, Mahomes azonban bölcsen belátta, hogy az NFL egyik legjobb edzőjének igaza lehet, és inkább belevetette magát a munkába: megpróbált mindent ellesni a ranglétrán előtte álló veterán Alex Smithtől, aki lelkesen tanítgatta is új pártfogoltját – pontosan egy évig. A tavalyi szezon után ugyanis a Chiefs elpasszolta őt Washingtonba, mondván, Mahomesnek ennyi idő elég volt, hogy megérjen a feladatra.

És valóban: az ifjonc vezérletével a Kansas City játssza a legszórakoztatóbb és -eredményesebb focit az NFL-ben mostanság. Mahomes vakmerően, de pontosan suhogtatja a fél pályát átölelő passzokat, csapattársai elfogadták vezérként a jól nevelt, mindenkire figyelő, szerény, de elszánt és a saját értékeivel tisztában lévő srácot, akire Reid edzőnek sikerült rászabnia a tökéletes taktikát. És mindez eddig sikerre vezet.

Pontosabban…

Mahomes vagy az eddig ecsetelt lefegyverző tulajdonságai miatt ennyire eredményes, vagy mert édesapja (aki Hawkins keresztapu szerint a világ legbabonásabb embere) a fiú első sikeresen megvívott találkozója után úgy döntött, megveszi a szezonbérletet, és ugyanabban a fehér, névvel ellátott Chiefs-mezben, fehér szövetnadrágban és piros sportcsukában ül majd fel a lelátóra.

„Eleinte nem akartam, hogy a fiam futballozzon, de már nagyon büszke vagyok rá: az én baseballkarrierem sem volt rossz, de máris túlszárnyalt. Felemelő látni, ahogyan valóra váltja az álmát, csak az idegesít, hogy belemegy minden ütközésbe – mondta az aggódó apuka. – Valamiért képtelen a földre vetni magát, amíg le nem csapják.”

Na igen – Patrick Mahomes nem az a típus.