Szabadtéri eseményként az időjárás döntően befolyásolja a rendezők munkáját, ez mennyire jelent hangsúlyos feladatot a szervezés során?
„A rajt közeledtével egyre inkább, hiszen ez mindig óriási kihívás. Öt Celsius fokkal magasabb hőmérséklet már fejenként plusz egy liter folyadékkal többet jelent. Fel lehet szorozni, hogy ezres, többezres induló létszámnál ez mennyi. Tehát, ha a hónapokkal, de akár csak a hetekkel korábban tervezetthez képest váratlanul melegebb lesz, akkor erre a plusz mennyiségre megoldást kell találni. Úgy a beszerzésre, mint a logisztikára. Amennyiben kánikuláról beszélünk, akkor párakapukat kell állítani a frissítő pontokhoz. Hideg, szeles időjárás esetén meleg teáról gondoskodunk, esős időben plusz sátrakat szerzünk be. Ezen kívül a szerződéseket is eleve úgy kötjük az önkormányzatokkal, hogy szélsőséges időjárási körülményeknél lefújhassuk a rendezvényt, és biztosítva legyen számunkra az esőnap. Szerencsére az utóbbira az én versenyeimen még nem volt gyakorlati példa.”
A 45 éves Zelcsényi Miklós (képünkön kék pólóban) húsz éve maga is gyakorlott futó, hat éve már versenyeket is szervez. Ennek köszönhetően személyes tapasztalatai lehetnek a szabadidősport, azon belül különösen az amatőr futás népszerűségében bekövetkezett ugrásszerű változásról.
„Az emberek rájöttek: némi elszántságért és viszonylag kis anyagi áldozatért – gondolok itt egy futócipőre – cserébe egészséget kapnak. Nem ördöngösség ez, vagy nagy anyagi ráfordítással járó hobbi. Heti két-három alkalomról beszélek, és máris minőségi változás következik be valaki életében. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években megtízszereződött az amatőr futók vagy éppen a versenyeken indulók létszáma. Ez a növekedés jót tett a rendezvényeknek is, hiszen ez lényegében egy piac, ahol meg kell küzdenünk a versenyzőkért, de akár egymással is. Verseny a versenyek között. Sok a színvonalas magyarországi rendezvény, amit lehet ugyan kizárólag üzleti alapon is szervezni, én azonban szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám egyben a hobbim. A család olykor számon kér, hogy már megint dolgozom, de megnyugtatom őket, hogy ezt most pont nem az, hanem egyfajta szórakozás, ami egyáltalán nem jelent terhet. Amikor visszatérő indulókkal találkozom, utólagos visszajelzést kapok arról, hogy jól érezték magukat az adott versenyen, akkor piac ide vagy oda, munka vagy sem, azért az rendezőként nem forintosítható élményt jelent.”