Schmidt Ádám: Összefogásra van szükség, amellyel lehetőségeket kell teremtenünk

– Elindult a Sportoló Nemzet Program, ennek kapcsán hangsúlyozta, nem arra kell az erőforrást használni, hogy meggyőzzék az embereket, sportolni jó, hanem a feltételeket és lehetőségeket kell megteremteniük a rendszeres sportolásra – ugyanakkor a szkeptikusok szerint a program azokat szólítja meg, akik egyébként is fogékonyak a sportolásra. Mit gondol, van igazság a meglátásban?
– Ez attól is függ, mennyire növi ki magát a Sportoló Nemzet Program – válaszolta Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár. – Az életem során azt tapasztaltam, legyen szó bármilyen területről is, azért valamilyen módon mindig figyelünk egymásra. Ha valaki például azt mondja a munkahelyén, hogy átállt egy új, sportos életformára, és taglalja is, hogy ez mit takar, első körben leginkább azok foglalkoznak vele, akik érintve vannak, vagy akiket ez érdekel. A többiek hallgatnak. Aztán eltelik némi idő, s azt látjuk, hogy ennek az embernek megváltozott a kinézete, kisebb lett a hasa, már nincsenek táskák a szemei alatt, jól érzi magát, nyugodt és kiegyensúlyozott – ekkor mégiscsak elkezdünk érdeklődni, miről is beszélt néhány hónappal korábban, mit is mondott, mit csinál másként.

„A lehetőségek biztosítása a lényeg. Az atlétikai világbajnokság kapcsán a vébé előtt meghirdetett »Hétköznapi hős« program is felülmúlta a várakozásainkat, akkor több mint százötvenezer embert sikerült megszólítanunk, mozgásra bírnunk; őket természetesen nem szeretnénk elveszíteni a jövőben sem, ezért is bátorítottuk őket, hogy lépjenek át a most induló programba, és váltsák ki a Sportoló Nemzet Klubkártyát.”

– Úgy gondolja, hogy ez a program is kiválthatja az említett hatást?
– Az ember, ha közösségbe jár, mindenféléről beszélget másokkal. És igen, úgy gondolom, ha azt látja valaki, hogy a másiknak jó a közérzete, mosolyog, meg fogja kérdezi, mi áll a hátterében. És ha azt a választ kapja, hogy a sportolás, a mindennapos testmozgás, az igenis hatással lesz rá. Meg vagyok győződve róla, hogy a Sportoló Nemzet Programnak van, lesz ilyen vonzereje, s idővel elér olyan embereket is, akiket ma még nem ejtett rabul a sport. Nagyon fontos, hogy nekünk nem kell mindenkitől ugyanazt elvárni. Az a honfitársunk, aki egyáltalán nem sportol, és leginkább a tévé előtt ül, nem fog fél év múlva mindennap a Margitszigeten kocogni vagy hetente többször lejárni a közeli uszodába. Őt első körben arra kell rábírnunk, hogy álljon fel végre a fotelból – ennek kapcsán is vannak újításaink, ötleteink, a későbbiekben ezekről mindenki értesülni fog.

– Ahogy a mindennapos testnevelés része lett a közoktatásnak, úgy a sportolásnak is be kellene épülnie a dolgozó ember hétköznapjaiba: nem a munkaadókat kellene megszólítaniuk a program sikeressége érdekében?
– Nyitott kapukat dönget. Nagyszabású terveink vannak ezen a téren is, el is kezdődtek az egyeztetések. Vannak olyan elképzeléseink is, amelyek nem járnak pénzmozgással, csak szándék kell hozzá. A lehetőségek biztosítása a lényeg. Az atlétikai világbajnokság kapcsán a vébé előtt meghirdetett „Hétköznapi hős” program is felülmúlta a várakozásainkat, akkor több mint százötvenezer embert sikerült megszólítanunk, mozgásra bírnunk; őket természetesen nem szeretnénk elveszíteni a jövőben sem, ezért is bátorítottuk őket, hogy lépjenek át a most induló programba, és váltsák ki a Sportoló Nemzet Klubkártyát.

– A főváros e tekintetben nincs rossz helyzetben, de nyilvánvalóan nem csak Budapest a célpont. Mit tesznek azért, hogy az ország elmaradottabb régióban is működjön a Sportoló Nemzet Program?
– Összefogásra van szükség, ezért is fontos, hogy együttműködünk a Sportegyesületek Országos Szövetségével, hiszen ha egy olyan szervezet van mellettünk, amelyiknek már kilencszáz sportszervezet a tagja, akkor mindenhová el tudunk érni. Fontos lesz, hogy a sportegyesületek nyissák meg a kapuikat, és ne csak az élsportra koncentráljanak. Azokat is fogadják, akik csak a jó közérzetük miatt sportolnak és döntenek, mondjuk, úgy, hogy negyven felett szeretnék kipróbálni, milyen párbajtőrözni. Ehhez persze kell hely és szakember. Ezért is kezdjük el megvizsgálni, hogy azokba az oktatási intézményekbe, amelyekben délután nem használják a tornatermet, miként juthatnak be a sportegyesületek. Illetve azoknak az iskoláknak is szeretnénk segíteni, amelyek tornateremhiánnyal küzdenek: ahol van rá lehetőség, egy kis szervezéssel a helyi sportegyesület létesítményeibe be lehessen vinni délelőtt a testnevelésórákat. A közelmúltban láttam példát arra, hogy egy sportszervezet, amikor új garnitúrát vásárolt taoforrásból az utánpótláscsapatának, az előző évi szerelést továbbadta – mindig van olyan hely, ahol örülnek neki. A Sport­egyesületek Országos Szövetsége segíteni tud abban, hogy összekapcsolódjanak ilyen formában az egyesületek és a települések. De hangsúlyozom, ezek csak az első lépések.

– A program elindulásakor azt mondta, jelentős a lemaradásunk az európai országokhoz képest. Ezt mi alapján tudjuk, mivel mérik?
– Az Európai Uniónak van egy kimutatása arra vonatkozóan, mennyire egészséges egy adott ország, ehhez sokféle tényezőt vesznek alapul: részét képezi a számításoknak a dohányzás, az alkoholizmus, de a sport is. A rangsor második felében van Magyarország, s ezen javítani szeretnénk.