Vízilabda: Már az első perctől kezdve jellemző volt az őrület – Erdélyi Balázs

– Milyen érzés volt ellenfélként visszatérni a Komjádi uszodába?
– Különleges, jó érzésekkel jöttem vissza, de nagyon sajnálom, hogy nem úgy alakult a csütörtöki mérkőzés, ahogy reméltük – mondta a 33 éves Erdélyi Balázs, aki a nyáron igazolt a Vasastól az olasz Savonához, amellyel 18–17-es vereséget szenvedett korábbi klubjától az Eurokupában. – Szerettünk volna jobban játszani, sajnos én is követtem el hibákat, ráadásul hamar kipontozódtam. Más céljaink vannak, mint a Vasasnak, fiatal a csapatunk, amelynek még fejlődnie kell, hogy kellő rutinnal reagáljon a káoszra.

– Szó se róla, igencsak hektikus összecsapás volt rengeteg góllal, kiállítással és kontrával.
– Szakmailag nehéz is értékelni a mérkőzést, aki látta, pontosan tudja, miről beszélek. Többnyire a hazaiak voltak lépéselőnyben, jobban is játszottak, a fontos szituációkban hideg fejjel döntöttek. Már az első perctől kezdve jellemző volt az őrület, de a harmadik negyedben lépett el a Vasas, belőtte azokat a helyzeteket, amelyeket mi kihagytunk.

– Hattal is vezetett a Vasas, a végén mégis egy gólra zárkóztak. Honnan merítettek erőt az utolsó negyedre?
– Jó kérdés, mindenesetre a folytatásra nézve jó előjel, hogy mínusz hatról visszajöttünk, volt esélyünk a döntetlenre, és ha hosszabb a meccs, talán fordíthattunk volna... Egyelőre építkezünk, már van tartása a csapatnak, viszont úgy érzem, megérdemelten nyert a Vasas, mert jobban használta ki a lehetőségeit. Az előző két idényből kiindulva sejtettem, hogy nem könnyű a Komjádiban vendégként játszani, amit ezúttal természetesen nehezebb volt a másik oldalon átélni, de hát ilyen a sport.

– Ha már említette az építkezést, az első tégláknál vagy a vakolásnál tartanak?
– Messze még a csúcsforma, rengeteget kell fejlődnünk, gyakorolnunk. A keret gerincét a húszas éveik elején járó játékosok alkotják, akik tehetségesek, ám szükségük van tapasztalatra. Fokozatosan kell haladnunk, hogy idővel a hazai és a nemzetközi porondon is nagy célokért küzdhessünk.

– Hogyan tud segíteni abban, hogy elérjék ezeket a célokat?
– Erről órákig lehetne beszélni... Légiósként a gólszerzés az egyik legfontosabb feladatom, el is várják tőlem. A Vasas ellen csak egyszer voltam eredményes, de mondanom sem kell, többet szeretnék beletenni a közösbe. Azon vagyok, hogy összhangba kerüljek a többiekkel, a mezőnymunkámmal segítsem a fiatalokat, helyzeteket alakítsak ki. Az a célom, hogy hatással legyek a játékunkra, és meghatározó szerepem legyen a csapatban.

– Könnyen felvette az olasz bajnokság ritmusát?
– Gyorsan beilleszkedtem, megtaláltam a helyem. Nagyon jól érzem magam Savonában, amihez hozzájárul, hogy nyugodtabbak a hétköznapok, mint a pesti forgatagban, és mivel Egerben nőttem fel, vidéki srácként szeretem ezt az életstílust. A bajnokságban eddig hoztuk a kötelezőket, rangadókat is nyertünk, csak a Reccótól kaptunk ki idegenben. Biztos vagyok benne, hogy jó úton járunk, ám abban is, hogy még jobban össze kell szoknunk.