Szemle: „Az életben kap az ember pofonokat – a vízilabda csak játék”

Tóth Frank először is négy lányáról beszélt a Magyar Nemzetnek, akik közül a kosárlabdázó Franka nemrég megnyerte a Magyar Kupát a Diósgyőr játékosaként.

„Hatalmas dolog, hogy megtörték a Sopron hegemóniáját, igazi sztárcsapatot vertek meg. Azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb kosárlabdasiker az elmúlt években. Fridus volt már az U15-ös válogatottal vízilabda Eb-n. A legkisebbek tizenkét évesek, a maguk korosztályában bontogatják a szárnyaikat és a körmeiket. Látták, hogy a sport által lehet élményeket, tapasztalatokat szerezni, barátságokat kialakítani, ez tetszett nekik. Szerencsére van érzékük is hozzá, ezt tőlünk örökölték.”

A kétszeres Európa-bajnok ezután a saját pályafutásáról beszélt, arról, hogy miért a sportot választotta és miért nem lett operaénekes, mint az édesapja.

„Az NDK-ban jó volt az úszásoktatás, nekem pedig gyenge a tartásom és a fizikumom, ezért úszni kezdtem, és már gyerekként megszerettem a vizet. Magyarországon sem hagytam abba, 1978-ban lettem a Vasas a tagja, az úszószakosztályt erősítettem, majd átkerültem a vízilabdához. Ördög Éva néni volt az edzőm mindkét esetben – többedmagával ő tette le itthon a női vízilabda alapjait. Egyszer egy edzés után mondta apa, itt lenne az ideje, hogy a művészetek terén is pallérozzam magam. Akkor ezt nem értettem. Énekelni szerettem, volt zongoránk, egy-két áriát kívülről tudtam, de nem fogott meg a dolog. Egyébként sincs hallásom, anélkül pedig nehéz. Azt viszont már bánom, hogy nem tanultam meg zongorázni. A vízilabda mellett megtehettem volna.”

Arra is válaszolt, van-e hiányérzete, amiért az 1999-es Eb-győzelem után a 2000-es olimpiai csapatba már nem került be.

„Hiányérzetem van, de az életben kap az ember olyan pofonokat, amelyek miatt rájön, hogy a vízilabda tulajdonképpen csak egy játék. Olykor sokkal nehezebb dolgokon is átesünk, ezek rádöbbentenek, hogy mi a különbség a valóság és a játék között. Így is szép volt a pályafutásom. Büszke vagyok rá, hogy jó teljesítményt nyújtottam, és a sport mellett a jövőre is gondoltam, egyetemet végeztem.”

A teljes interjút – melyben Tóth Frank beszél a légiós éveiről és a sportpályafutása utáni időszakról, elmondja, hogyan lett belőle gyógyszerész – itt olvashatja!