Vízilabda: Varga Zsolt már az Eb elejétől érezte a győzni akarást

– Néhány nappal az Európa-bajnokság után hogyan értékeli az elmúlt egy hónapot?
— Véget ért egy nagy torna, de a folyamatok korántsem zárultak le – hangsúlyozta a horvátországi kontinenstornán negyedik helyen végző magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Varga Zsolt. – Már a fukuokai világbajnokság után elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen stratégiát érdemes kidolgozni erre az időszakra, és úgy döntöttünk, megfiatalított kerettel utazunk az Európa-bajnokságra, sok olyan játékos került be a csapatba, akik még nem vettek részt felnőttvilágversenyen. A klubkötelezettségek miatt változott az összetartásokra a keret, de a lényeg, hogy nem a nulláról indultunk, az edzések pedig meghozták a várt eredményt. Sikerült erős riválisokat megvernünk Zágrábban, már az elejétől éreztem a győzni akarást a srácokon. Fontos célunk volt, hogy a legjobbak ellen kipróbálhassák magukat, megmutassák ezen a porondon is, mit tudnak, és sikerélményekkel felvértezve folytassák a munkát. Sokan nem ismerték ezt a csapatot, mégis a négy közé jutottunk.

– Mintha haranggörbét írt volna le a válogatott zágrábi teljesítménye: a csúcspont után az utolsó két mérkőzésen nem sikerült a bravúr, amiben betegségek is szerepet játszottak.
– Valóban ilyen volt a torna íve, hamar megéreztük, hogy fegyelemmel, szívvel és megfelelő taktikával van keresnivalónk. A folytatásban már az volt a kérdés, hogyan kezeljük az energiánkat, kitart-e a torna végéig a lendületünk, amivel fontos mérkőzéseket lehet nyerni. Száz százalékot nyújtottak a srácok, ennek köszönhető, hogy jó eredményeket értünk el, csak így pótolhattuk az esetleges hiányosságainkat. Más kérdés, hogy így rengeteg energiát használtunk fel, a fáradtság következményeként a játékosok többsége megbetegedett, így már nem maradt meg a csapatot addig jellemző lendület a végére

– Ha teljes kerettel utaznak a tornára, reális cél lehetett volna az Eb-győzelem. A fiatalítás miatt kisebbek voltak az elvárások?
– Igen, próbáltam levenni a játékosok válláról a terhet, hogy elsősorban lehetőségként tekintsenek az Európa-bajnokságra, ne érezzék a nyomást. A magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként viszont minden tornának van súlya, nem lehet tizenkettedikként hazajönni, jól kell kialakítani az utazó csapatot. Az ilyen döntések kockázattal járnak, de csak megfelelően felépített stratégia szerint érdemes rizikót vállalni, mindig hosszas gondolkodás előzi meg a kerethirdetést.

– Nagy lehetőség, de egyben felelősség is, hogy ebben az időszakban a megszokottnál többet dolgozhat a kerettel. Hogyan lehet ideálisan felépíteni a játékosok programját?
– Sokat kell agyalni, hogy mi a legjobb a csapatnak, és igazából csak az olimpiai ciklus után derül ki, hogy jól építettük-e fel a stratégiánkat. Hiszek benne, hogy igen, az itthon maradó rutinos játékosok tudtak pihenni, majd együtt edzeni, márpedig mindig a fizikai munka a jó játék alapja. Hogy ez mire lesz elég a világbajnokságon, meglátjuk. Remélhetőleg messzire jutunk, és időközben sikerül fejlődnünk is, hogy a párizsi olimpiára a lehető legjobb állapotba kerüljünk.

– Hogyan tovább?
– Először is bízunk benne, hogy mindenki meggyógyul, és természetesen folytatjuk a felkészülést a következő állomásra, a februári világbajnokságra. Akik már az Európa-bajnokság alatt is edzettek, hat hétig készülhetnek, ami nemcsak a vébé miatt hasznos, hanem már a későbbi céljainkat is szolgálja – mindig a nagy egészet kell nézni. Vegyítjük a két keretet, hogy kialakuljon a dohai csapat, a jövő héten a franciákkal, majd Barcelonában a spanyolokkal is készülünk. Fontosnak tartom, hogy mindenki játsszon és formába lendüljön, a következő időszakban erre helyezzük a hangsúlyt, aztán utazunk Katarba. A hozzáállásunk természetesen nem változik, mindig nyerni szeretnénk!