A Szolnok esélyeshez méltóan mindössze két vereséggel tudta le az alapszakaszt, s noha a Szeged ellen néha megbillent a csapat, őket egyelőre elkerülték. A gárda játékerejéről mindent elmond, hogy a héten kilenc pólósa volt távol a magyar és a szerb válogatott világliga-mérkőzések okán, s miközben mindenki az épülő szupercsapatról suttog, a mostani brigád a bajnoki cím megszerzésére tör – jó esélyekkel.
A túloldalon a szezon kellemes meglepetését jelentő Honvéd állt – amelyben Kiss Gergely is játszhatott, miután csökkentették az eltiltását –, a csapat hazai pályán úgy kapott csak ki a Dózsától, hogy az utolsó támadás során egyenlíthetett volna, s amely együttes rendre bizonyította, stabil játékra képes, és komolyan kell venni. Különben folytatódhat(ott volna) a meglepetés-sorozata.
Ezúttal azonban nem folytatódott a meglepetés-széria, a Szolnok ugyanis meglepően simán nyert az elődöntő első mérkőzésén, pedig a vezetést még a Honvéd szerezte meg. Mátyás találata után azonban két Kis Gábor- és egy Hosnyánszky-bomba következett. Az első szünetben már 3–1-re vezetett Kovács István együttese.
A vendégek azonban ekkor még tartották magukat, a második negyed közepén Kiss Gergely találatával 4–2-re jöttek föl, ám igen rosszul jött számukra Pásztor gólja a nagyszünet előtt pár másodperccel.
Nem sokkal később azonban változott a mérkőzés képe, s nem a Honvéd javára. A harmadik negyedben ugyanis már semmi sem jött össze Vad Lajos együttesének, amelynek játékosai elég gyámoltalanul is pólóztak. A Szolnok pedig szép lassan meglépett, s gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést ebben a periódusban. Vámos, majd Török góljával is öt góllal vezetett a Szolnok a harmadik negyed közepén. Ráadásul Alekszics távoli kapufás gólja végérvényesen demoralizálta a vendég játékosokat.
Kis Gábor tarthatatlan volt, Decker Attila remekül védett, így a Honvédnak esélye sem volt, a negyedik negyednek pedig azzal ment neki, hogy a nagyon nagy verést elkerülje. Ha úgy vesszük, ez valamennyire sikerült is a csapatnak, hisz a 11–4-es utolsó szünet után végül 12–6-ra kapott ki.
Pontosabban a Szolnok nyert 12–6-ra, és egy lépéssel közelebb került a döntőhöz. Folytatás a Kőér utcában – szerdán.
FÉRFI VÍZILABDA OB I
ELŐDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
SZOLNOKI DÓZSA-KÖZGÉP–RACIONET-HONVÉD 12–6 (3–1, 2–1, 6–2, 1–2)
Szolnok, 300 néző. Vezette: Fodor, Fekete B.
SZOLNOK: DECKER A. – Sz. Mitrovics 2, Hosnyánszky 1, Jansik D., KIS G. 2, Gocics 1, Vámos 1. Csere: Lévai (kapus), Alekszics 2, Vörös, Török B. 1, Pásztor 2, Hangay Z., Tóth P.
HONVÉD: Gergely I. – Takei, Fülöp 1, Kiss G. 2, Kovács G., Szőke, Mátyás 1. Csere: György (kapus), Steinmetz B., ILLÉS S. 2, Tóth Bendegúz, Boros
Gól – emberelőnyből: 6/3, ill. 9/1
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 2/2
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 1–0, a Szolnok javára
MESTERMÉRLEG
KOVÁCS ISTVÁN, a Szolnok szakmai igazgatója: – A budapesti alapszakasz-mérkőzést szerencsével nyertük meg annak idején, ezt tudatosítottuk is a játékosokban. Azt beszéltük, hogy az elejétől a végéig próbáljuk a saját játékunkat ráerőltetni a Honvédra, akármennyi is az eredmény. Valóban így tettünk, fegyelmezetten játszottunk, vagyis megérdemelt a siker. Így kell játszanunk Pesten is, és nem szabad elaludnunk.
VAD LAJOS, a Honvéd edzője: – Játékosállomány terén sokkal erősebb a Szolnok, nagyon jól játszott, és olyan zakót mért ránk, amekkorát ezen a meccsen megérdemeltünk.