Nem is olyan régen történt, hogy jópár esztendőn át a bajnoki címről volt hivatott dönteni ez a leosztás, ezúttal viszont a találkozónak jóval kevesebb volt a tétje. Az Euroligától elköszönő Vasas az alapszakasz elsőségéért verseng a bajnokságban, a Domino ellenben azért, hogy a négy közé tudjon kerülni. Azzal a különbséggel, hogy amíg előbbieknek reális esélyük van céljuk megvalósítására, utóbbiaknak szinte minimális. Mindez vissza is köszönt a találkozón.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
Kis Gábor volt a Vasas húzóembere az első negyedben, lőtt gólt tőle szokatlan helyről, távolról, de eredményes volt közeli centerbejátszásából is, fórból. Miután a Vasas úgy ahogy volt egy emberként sorakozott fel az olimpiai bajnok Kis mögé, szinte átgázolt a Honvédon. A házigazdák megrendült ökölvívók módjára egymás után kapták a pofonokat, az első negyed végén már hatot számoltak rájuk.
A Honvédból több kulcsember – Szivós Márton, Gór Nagy Miklós, Marnitz Gergő – is sérülten, betegen vállalta a játékot, de erre a különbségre aligha számíthattak.
A folytatásban mindössze arra kaphattunk legfeljebb választ: a biztosan megnyert találkozóba mennyi energiát fektet még a Vasas – nem sokat –, illetve a Domino vert helyzetben mennyire képes emelt fővel veszíteni – úgy, ahogy –, hiszen a mérkőzés így már idejekorán eldőlt.
A hazai kapuban Gergely István néhány védéssel játékba avatkozott – no, nem túl gyakran –, de összességében a Domino csupán annyival lett jobb, amennyivel a Vasas gyengült. Jellemző kép volt időkérésnél vagy akció közben a hazai kispadot nézni: csupa leszegett fejű, saját magát és a szituációt szégyenlő játékost láthattunk. Vad Lajos edző arcán egyszerre tükröződött a tanácstalanság, a tehetetlenség és a kiábrándultság, amelyet néha teátrális mozdulatokkal kísért veszekedéssel palástolt.
A Vasas végig könnyű gólokat szerzett, a Honvéd vért izzadt azért a hétért is, elsősorban saját magával kellett csatákat vívniuk a hazai játékosoknak ezért, mintsem az ellenféllel.
A vége közte hét lett, ami messze méltatlan egy bajnoki rangadóhoz, bár a jelenkori erőviszonyok ismeretében tulajdonképpen csak a papírforma igazolódott. Annak módja és mikéntje ellenben több kérdést is felvet, elsősorban a Honvéd esetében...
DOMINO-HONVÉD–TEVA-VASASPLAKET 7–14 (0–6, 1–2, 3–3, 3–3) |
Kőér utca, 300 néző. V: ifj. Juhász Gy., Marjay Zs. |
HONVÉD: Gergely – Székely 1, Szivós, Gór Nagy 1, Mezei, Marnitz 1, Paján. Cs: Jansik 2, Matajsz, Salamon, Bátori 1, Borsós 1. Edző: Vad Lajos |
VASAS: NAGY V. - Varga Dániel 1, Varga Dénes 3, DECKER Á. 2, KIS G. 2, Hosnyánszky 3, Kovács R. 1. Cs: Vörös 1, Takács Bálint, Hőna, Létay, Katonás, Ernyei 1. Edző: Földi László |
Gól – emberelőnyből: 14/4, ill. 6/4 |
Gól – ötméteresből: –, ill. 2/2 |
Kipontozódott: Takács Bálint (18. p.) |
Sárga lap: Földi (21. p.), Vad (21. p.) |
MESTERMÉRLEG |
Vad Lajos: – Göröngyös úton járunk, és ezen a mérkőzésen egy nagyon komoly rög került az utunkba. Ennél többet most nem szeretnék mondani. |
Földi László: – Komolyan vettük a meccset, nem hiszem, hogy másként kellett volna hozzáállnunk. Nagyon összeszedetten vízilabdázott a csapat, aminek külön örülök, hogy jól védekeztük ki az emberhátrányokat. |
ALAPSZAKASZ, 18. FORDULÓ |
Domino-Honvéd–TEVA-VasasPlaket 7–14 (0–6, 1–2, 3–3, 3–3) |
Részletes jegyzőkönyv hamarosan! |
1. TEVA-VasasPlaket | 15 | 13 | 1 | 1 | 223–95 | +128 | 40 |
2. ZF-Eger | 14 | 12 | 1 | 1 | 160–100 | +60 | 37 |
3. FTC Fisher Klíma | 15 | 11 | 1 | 3 | 156–118 | +38 | 34 |
4. Szeged Beton VE | 14 | 9 | 2 | 3 | 147–101 | +46 | 29 |
5. Szolnoki Főiskola-KÖZGÉP | 14 | 7 | 4 | 3 | 131–111 | +20 | 25 |
6. DOMINO Honvéd | 13 | 7 | 1 | 5 | 131–101 | +30 | 22 |
7. UNIQA-UTE | 14 | 3 | 1 | 10 | 90–149 | –59 | 10 |
8. BVSC - Atlantis Casino | 15 | 3 | 1 | 11 | 117–182 | –65 | 10 |
9. PVSK | 14 | 2 | 3 | 9 | 109–153 | –44 | 9 |
10. Bodrogi Bau - Szentesi VK | 15 | 2 | 1 | 12 | 98–186 | –88 | 7 |
11. OSC | 15 | 1 | 2 | 12 | 107–173 | –66 | 5 |