Märcz Tamás: Bejött a kapitány elképzelése

Märcz Tamást, a sydneyi olimpián aranyérmet szerzett vízilabdacsapat immár évek óta Olaszországban légióskodó tagját kérdeztük a világbajnokságon eddig tapasztaltakról.

- Nagyon vártam már a horvátok elleni találkozót - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésre Märcz Tamás -, mert nagyon kíváncsi voltam, mennyire vagyunk erősek.

- Mennyire?
- Nagyon! Különösen a védekezésünk tetszett. Bátran játszottuk az M-zónát és ennek a meglepett fiatal horvát csapat nem találta az ellenszerét.

- Ez az M-zóna ilyen különleges?
- Annyira nem, mi is játszottuk régen, a tarsolyban volt mindig, de elsősorban a latinok kedvenc védekezése volt ez, különösen a spanyoloké. Kemény Dénessel beszéltem az indulás előtti napon, akkor említette, hogy védekezésben váltunk. Eddig elsősorban stabilabb védőjátékosaink voltak, Varga Tamás, Steinmetz Barna, korábban Németh Zsolt, az ő játékukra alapoztunk védekezésben, most viszont a csapat egésze védekezik. Ezzel ugyan bevállaljuk, hogy több kiállítást kapunk, de összességében támadószellemű játékosok alkotják így a csapatot. Eddig bejött a kapitány elképzelése.

- A magyar csapatot korábban úgy engedtük útjára: van egy világklasszis kapusunk, jó a védekezésünk, de tulajdonképpen ez szinte mindegy, hiszen a lényeges dolgok úgyis elől történnek. Ott a sok klasszis között mindig akad legalább egy, de inkább több, aki(k) aznap megnyeri(k) a meccset. Ezek szerint most taktikát váltottunk? Inkább a védekezésünkkel akarjuk megelőzni a világot?

- Egy kicsit valóban átalakultunk, de én úgy fogalmaznék, nálunk jobb százalékkal senki sem használja ki az emberelőnyöket és senki sem védekezik hatékonyabban emberhátrányban. Ez itt a döntő.

- A románok és a kanadaiak elleni találkozó nem hozott szakmailag értékelhető teljesítményt?
- Nem sorolható a mi szintünkhöz egyik csapat sem. Azt viszont láttam a mieinken még ellenük is, hogy nagyon jó formában vannak, jó a kondíciójuk, a lövőerejük is rendben, de a védekezésünk ott is nagyon összeállt.

- A negyeddöntőben a Spanyolország-Kuba mérkőzés győztese vár ránk. A jelenlegi formánkat elnézve gondot jelenthet számunkra bármelyik csapat legyőzése és a négy közé jutás?

- A bármelyiket azért az erőviszonyok figyelembe vételével leszűkíteném a spanyolokra. Nem akarom megbántani a kubaiakat, de a spanyoloknak nem okozhat gondot a legyőzésük. Ez nem a húsz évvel ezelőtti kubai együttest. Tehát maradnak a spanyolok, mint lehetséges ellenfelek. A spanyolok a csoportmeccsek alatt kikaptak az oroszoktól, de megverték az olaszokat. Vannak figyelmeztető eredményeik, úgyhogy nem lebecsülendő ellenfelek, csak jó játékkal, maximális odafigyeléssel tudjuk őket legyőzni. De azért szerintem a horvátok jobbak a spanyoloknál, úgyhogy ebből kiindulva aligha ér bennünket nagy meglepetés a negyeddöntőben...


- A horvátok a Világliga sorozatban legyőztek minket - 9-7-re -, ennyit változott volna a világ két hét alatt?

- És a Világligát még így is mi vesszük a legkomolyabban… Ettől függetlenül az csak a világbajnokság egyik fontos felkészülési állomása. Ezzel tisztában van mindenki és tudja a játékos is, még ha Világligának is hívják. Persze, a medencében győzni akar, úgy is megy oda. De összességében azért az mégsem olyan, mintha egy világbajnokságon vagy egy olimpián ugrik valaki úgy a medencébe, hogy most aztán nyerni kell. Szerintem ez a mostani jobban tükrözi a különbséget, még akkor is, ha azért a horvát együttes képes ennél jobb játékra. Persze minket talán fűtött azért egy kicsit a visszavágás.


- Változtak valamit az erőviszonyok az elmúlt évekhez képest?

- Nem, mi vagyunk a legjobbak, ez nem is lehet vitás. A szerbek vannak egyedül a mi szintünkön, de papíron jobbak vagyunk még náluk is. Az oroszok már egy szinttel lejjebb vannak, aztán jönnek a görögök és a fiatal spanyolok, akikkel ugyan csak számolniuk kell a legjobbaknak is. Az olaszok egy-egy meccsen okozhatnak meglepetést, a horvátok pedig egyértelműen a jövő csapatát építik.


- A 2003-s barcelonai világbajnokság nyitányához képest sokkal stabilabb, magabiztosabb a csapat. Minek tulajdonítja ezt?

- Nem hiszem, hogy lehetne különösebben párhuzamba tenni a két rajtot. Ezúttal két gyengébb csapattal kezdtünk, a horvátokat pedig megleptük. Mi hoztuk az utóbbi időben megszokott jó játékunkat, amellyel a világon talán három-négy csapat tud partiban lenni. Ami különbség lehet, hogy nagy az akarat, az elszántság a fiúkon. Ezt láttam rajtuk az elutazás előtti napon személyesen és ezt látom tőlük viszont most a meccseken. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy Barcelona előtt éppen nem voltunk egyeduralkodók a sportágban, ami az önbizalmunknak nem tett jót és az ellenfelek is kicsit már-már elszemtelenedtek. Majd most tisztelnek megint… De döntő a napi forma, amit nehéz előre kiszámítani, megjósolni és az újoncok is mindig hoznak egy új töltetet a csapatba.

A hétvége a családé, a szezon Chivharié

- Mivel tölti mindennapjait, amikor éppen nem a televízió előtt követi nyomon a montreali történéseket?

- Hétköznap a Komjádi- és a Hajós-uszodában készülök napi egy edzéssel a junior- vagy éppen az Universiade-válogatottal. A hétvége az teljes egészében családé, most a Balaton környékére készülünk. Igaz, nincs strandidő, de majd kirándulással eltöltjük az időt. Aztán szeptember elsején elkezdem az alapozás új csapatomnál, a Chivharinál.


- Mit kell tudni az új állomáshelyéről?

- A magyarok közül Regős Áron játszott itt a közelmúltban, most pedig egy olyan román edző vezeti az edzéseket, aki legnagyobb meglepetésemre tökéletesen beszél magyarul, pedig nem is magyar származású. A tizenhat csapatos kifejezetten erős olasz bajnokságban legutóbb a hatodik helyen végeztek, ami nagyszerű eredmény. Idén az a terv, hogy az első kör után a felsőházban, az 1-8. helyért folytassuk. Ott a négy nagy csapat nagyon kilóg a mezőnyből, úgyhogy tőlük valószínű kikapunk, de a többiekkel éles csatában leszünk. Ha meg tudnánk ismételni a hatodik helyünket, azt hiszem senki nem lenne elégedetlen a klubnál.