Az NSO ajánlja:
DOMINO-BHSE
Euroliga 2003-2004
Előselejtezők
Selejtezők
A férfi BEK, BL, Euroliga győztesei
Amikor az UTE tíz éve történetesen Kovács István vezetésével tíz év után ismét hazahozta a BEK-trófeát, valahogy olyan egyértelműnek tűnt minden, fel sem vetődött az emberben, hogy az a gárda veszíthet.
A Domino-BHSE-vel kapcsolatban tavaly éreztük ugyanezt, csakhogy akkor a legutolsó mecscsen odalett a veretlenség.Két elbukott csatával kezdődött a sorozat
Kevesen gondolták volna akkoriban, hogy fél év múlva lesz ez még rosszabb is. November végén két nyerhető, mégis elbukott csata után nulla ponttal állt a Domino (Dubrovnikban 11–9-ről veszített két perc alatt, Herceg Noviban is kikapott eggyel), azaz a négy hátralévő csoportmeccs élethalálharcnak ígérkezett. Az is lett, mégpedig kegyetlen. Az elsőt úgy nyerték meg Kiss Gergőék a Volgográd ellen, hogy az oroszok már két góllal is vezettek a második félidőben. ---- A másodikon, a Herceg Novi elleni hazai partin megint kifutott a vér a fejekből: két kihagyott négyméteres, az utolsó másodpercben beszedett egyenlítő gól – no akkoriban tényleg elég katasztrófaközeli hangulat uralkodott a Kőér utcában. "Attól szép ez az egész, hogy egyedül mi hittünk benne, mindenki más temetett bennünket" – mondta mosolyogva Fodor Rajmund szombat este a Marriott Szálló Duna Grill nevű éttermében tartott közös ünneplésen, s amikor a külső szemlélődő a terem közepére állított Euroliga-trófeára tekintett, joggal érezhette úgy: az idő valóban mindent megszépít. Ki emlékszik már a volgográdi gyötrelmekre, ahol úgy tudott pontot szerezni a csapat az ötödik kanyarban, hogy az orosz időmérők rendszeresen elloptak 10-12 másodpercet a támadóidőből? Ki emlékszik az utolsó csoportmeccsre, amelyen két góllal kellett legyőzni a Dubrovnikot, és a horvátok 7–5-nél, időkérés után emberelőnyben adogattak, hogy aztán a kivédekezett hátrány után épp Fodor spricceljen el egyedül, s biztosítsa be a győzelmet? Vagy a Vasas elleni gyilkos párharcra, amelynek első felvonásán a Domino szédületesen játszott, s akár három-négy góllal is nyerhetett volna, végül eggyel sikerült, és a visszavágón már 2–6-ra is állt, de még az utolsó negyed előtt is 8–5-re vezetett a nagy rivális, amikor is következett a 3–0-s utolsó negyed, amely a Final Fourba jutást eredményezte. ---- Nem csupán ellenfeleikkel, önmagukkal is gyilkos csatát kellett vívniuk a klasszisoknak. De nyertek minden fronton. "Az idén senki sem várta tőlünk, hogy duplázunk – tekintett vissza a bajnoki aranyat és Euroliga-sikert hozó idényre Kovács István. – Az év nem rólunk szólt, csak akkor foglalkoztak velünk, amikor rosszul ment a csapatnak. Nekünk azonban sikerült túltennünk magunkat mindenen, és megkaptuk az összes elégtételt azért a kőkemény munkáért, amit elvégeztünk, azokért a rossz periódusokért, amelyek során szenvednünk kellett, de amelyek során sohasem jutott eszünkbe, hogy feladjuk."
S valahára szombaton, a Margitszigeten felértek a csúcsra. Úgy, ahogy ezen a szinten kell: átlag feletti teljesítménnyel. Beakadtak az emberelőnyök, ez az alap – a Domino azonban a második félidőben tudott szerezni két centergólt is, amivel voltaképpen eldőlt a csata. "Érdekes, a meccs után, amikor az öltözőben vettem kézbe az aranyérmet, akkor futott át rajtam istenigazából először, hogy mi volt tíz éve, s hogy most annyi idő után megint sikerült – emlékezett vissza a történtekre Kovács István. – Eszembe jutott kilencvennégy, és persze az is, hogy nem lehet összevetni ezt a két csapatot. Abban nem voltak a szó mai értelmében vett sztárok, nem volt egy mindent előteremtő támogató – míg itt a T-Mobile-nak hála csak a játékra kell koncentrálnunk, nekem pedig az a feladatom, hogy ezekkel a félelmetesen nagy egyéniségekkel megpróbáljak úgy bánni, ami eredményre vezet."
Na igen, 1994 tavaszán Benedek Tiborék az akkori kezdetleges nyomdatechnikával fehér pólókra nyomatták az UTE csapatképét, kivitték a Megyeri úti stadionba, s ott egy kempingasztalról saját maguk árulták a szurkolóknak, egy frappáns szlogen alatt: "Vincze, Dala, Benedek / UTE-pólót vegyenek!" Manapság nincs szükség efféle magánakciókra: a felvezetés, a szigeti körítés és az utózöngék alapján bízvást kijelenthetjük, Európa legprofibb csapatát ünnepelték a szurkolók. S hogy milyen hangulat uralkodott az idei vacsorán? Nos, aligha meglepő: viharosan jó. Ugyanakkor megint elhangzott néhány megfontolandó mondat, ezúttal a szakosztályelnök, Bodnár Zsigmond szájából: "Bajnokok vagytok, és Euroliga-győztesek, kérdés, mi következhet ezután? Sokan gondolkodtak ilyen helyzetben, s arra jutottak, életünk nagyrészt véges játékokból áll, olyanokból, amelyeket egy idő után nem lehet tovább csinálni, mert nincs benne több, nincs feljebb. Ugyanakkor vannak végtelen játékok. Tekintsétek a vízilabdát ezután egy végtelen játéknak: azaz a játék legyen a legfontosabb, hogy szórakoztassatok, hogy valóban játsszatok. És akkor az eredmény is meglesz."
Ha arra gondolunk, hogy szeptembertől Benedek Tibor csatlakozik Európa legjobb, klasszisait egytől egyig megtartó klubcsapatához, aligha kétséges, egy nagy sorozatnak legfeljebb a közepén tartunk.
Genovában aznap este nem uralkodott túlzottan derűs hangulat a második döntőt is elbukó magyar bajnok háza táján. Az akkor még Westel néven futó főtámogató első embere, Sugár András már a buszon értésére adta a játékosoknak, a csapat immáron abba a stádiumba jutott, amikor nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem, mégpedig kizárólag a győzelem. Ennek szellemében a vacsoraasztalnál is bitang rosszul érezte magát mindenki, ami egy ötgólos vereség után amúgy sem csodálható, pláne nem egy olyan gárdánál, amelyikben öt olimpiai bajnok támad és védekezik.
Kevesen gondolták volna akkoriban, hogy fél év múlva lesz ez még rosszabb is. November végén két nyerhető, mégis elbukott csata után nulla ponttal állt a Domino (Dubrovnikban 11–9-ről veszített két perc alatt, Herceg Noviban is kikapott eggyel), azaz a négy hátralévő csoportmeccs élethalálharcnak ígérkezett. Az is lett, mégpedig kegyetlen. Az elsőt úgy nyerték meg Kiss Gergőék a Volgográd ellen, hogy az oroszok már két góllal is vezettek a második félidőben. ---- A másodikon, a Herceg Novi elleni hazai partin megint kifutott a vér a fejekből: két kihagyott négyméteres, az utolsó másodpercben beszedett egyenlítő gól – no akkoriban tényleg elég katasztrófaközeli hangulat uralkodott a Kőér utcában. "Attól szép ez az egész, hogy egyedül mi hittünk benne, mindenki más temetett bennünket" – mondta mosolyogva Fodor Rajmund szombat este a Marriott Szálló Duna Grill nevű éttermében tartott közös ünneplésen, s amikor a külső szemlélődő a terem közepére állított Euroliga-trófeára tekintett, joggal érezhette úgy: az idő valóban mindent megszépít. Ki emlékszik már a volgográdi gyötrelmekre, ahol úgy tudott pontot szerezni a csapat az ötödik kanyarban, hogy az orosz időmérők rendszeresen elloptak 10-12 másodpercet a támadóidőből? Ki emlékszik az utolsó csoportmeccsre, amelyen két góllal kellett legyőzni a Dubrovnikot, és a horvátok 7–5-nél, időkérés után emberelőnyben adogattak, hogy aztán a kivédekezett hátrány után épp Fodor spricceljen el egyedül, s biztosítsa be a győzelmet? Vagy a Vasas elleni gyilkos párharcra, amelynek első felvonásán a Domino szédületesen játszott, s akár három-négy góllal is nyerhetett volna, végül eggyel sikerült, és a visszavágón már 2–6-ra is állt, de még az utolsó negyed előtt is 8–5-re vezetett a nagy rivális, amikor is következett a 3–0-s utolsó negyed, amely a Final Fourba jutást eredményezte. ---- Nem csupán ellenfeleikkel, önmagukkal is gyilkos csatát kellett vívniuk a klasszisoknak. De nyertek minden fronton. "Az idén senki sem várta tőlünk, hogy duplázunk – tekintett vissza a bajnoki aranyat és Euroliga-sikert hozó idényre Kovács István. – Az év nem rólunk szólt, csak akkor foglalkoztak velünk, amikor rosszul ment a csapatnak. Nekünk azonban sikerült túltennünk magunkat mindenen, és megkaptuk az összes elégtételt azért a kőkemény munkáért, amit elvégeztünk, azokért a rossz periódusokért, amelyek során szenvednünk kellett, de amelyek során sohasem jutott eszünkbe, hogy feladjuk."
S valahára szombaton, a Margitszigeten felértek a csúcsra. Úgy, ahogy ezen a szinten kell: átlag feletti teljesítménnyel. Beakadtak az emberelőnyök, ez az alap – a Domino azonban a második félidőben tudott szerezni két centergólt is, amivel voltaképpen eldőlt a csata. "Érdekes, a meccs után, amikor az öltözőben vettem kézbe az aranyérmet, akkor futott át rajtam istenigazából először, hogy mi volt tíz éve, s hogy most annyi idő után megint sikerült – emlékezett vissza a történtekre Kovács István. – Eszembe jutott kilencvennégy, és persze az is, hogy nem lehet összevetni ezt a két csapatot. Abban nem voltak a szó mai értelmében vett sztárok, nem volt egy mindent előteremtő támogató – míg itt a T-Mobile-nak hála csak a játékra kell koncentrálnunk, nekem pedig az a feladatom, hogy ezekkel a félelmetesen nagy egyéniségekkel megpróbáljak úgy bánni, ami eredményre vezet."
Na igen, 1994 tavaszán Benedek Tiborék az akkori kezdetleges nyomdatechnikával fehér pólókra nyomatták az UTE csapatképét, kivitték a Megyeri úti stadionba, s ott egy kempingasztalról saját maguk árulták a szurkolóknak, egy frappáns szlogen alatt: "Vincze, Dala, Benedek / UTE-pólót vegyenek!" Manapság nincs szükség efféle magánakciókra: a felvezetés, a szigeti körítés és az utózöngék alapján bízvást kijelenthetjük, Európa legprofibb csapatát ünnepelték a szurkolók. S hogy milyen hangulat uralkodott az idei vacsorán? Nos, aligha meglepő: viharosan jó. Ugyanakkor megint elhangzott néhány megfontolandó mondat, ezúttal a szakosztályelnök, Bodnár Zsigmond szájából: "Bajnokok vagytok, és Euroliga-győztesek, kérdés, mi következhet ezután? Sokan gondolkodtak ilyen helyzetben, s arra jutottak, életünk nagyrészt véges játékokból áll, olyanokból, amelyeket egy idő után nem lehet tovább csinálni, mert nincs benne több, nincs feljebb. Ugyanakkor vannak végtelen játékok. Tekintsétek a vízilabdát ezután egy végtelen játéknak: azaz a játék legyen a legfontosabb, hogy szórakoztassatok, hogy valóban játsszatok. És akkor az eredmény is meglesz."
Ha arra gondolunk, hogy szeptembertől Benedek Tibor csatlakozik Európa legjobb, klasszisait egytől egyig megtartó klubcsapatához, aligha kétséges, egy nagy sorozatnak legfeljebb a közepén tartunk.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik