Őrületes Honvéd-hajrá!

CSURKA GERGELY, GULYÁS ATTILA, SZABÓ GÁBORCSURKA GERGELY, GULYÁS ATTILA, SZABÓ GÁBOR
Vágólapra másolva!
2004.04.28. 21:55
Címkék
Az egyiknek búcsúznia kell! Mindkettőnek ott lenne a helye a Final Fourban  ám ugyanitt, a Kőér utcában, március utolsó szombatján Fortuna egymás útjába terelte őket.
Az első fór az angyalföldieké, ugyanazt a figurát próbálják eladni, amit a Domino sikerrel alkalmazott két hete, de Varga Tamás kezét jó ütemben találják meg a bekkek. Átellenben a gólvonal hullámai hárítják Szívós lécről odavágódó lövését (ez volna a vízjel? – a Komjádiban minden bement neki), majd Molnár közelijét tolja kapufára Kósz. A bemenet nem rossz, kisvártatva a lövések is bemennek: Biros nem ér oda Madarasra, Gergely a kezét sem tudja kiemelni a balkezes kapáslövésére – átellenben fór, Fodor labdája pedig valahogy "átgurul" Kószon. A védelmek eztán megint jól takarnak – a centerek valahol a sűrűben vergődnek –, úgyhogy átlövések kellenének: a Vasasnál Madaras vállal egyet, az eredmény piszok nagy gól (1–2). A Domino kísérletei a blokkokban halnak el, centereik ellen "beesik" két kontrafault is, átellenben a mérleg sokkal pozitívabb: Varga Zsolt brusztolja helyzetbe magát, s az ő labdáját a felső léc besegíti, avagy hét perc után a hazulról hozott mínusz egyhez képest a Vasas összetettben is jobban áll (1–3).
Később még jobban: Kiss keresztpasszát Vindisch lehorgássza (két hete az utolsó két, kihagyott Domino-fórnál sem sikerült túl jól Kiss feladása), majd átellenben a "halász" úgy értékesíti az emberelőnyt, hogy a labda Fodor kezéről vágódik be. A hazaiak zavara egyre nagyobb, kimarad a következő előny is (Molnárt szedik le labdástul), avagy a Vasas védelme fenomenálisan szűr, emberre és labdára egyaránt odaérnek a piros-kékek (Steinmetz Barna például tíz perc alatt három lövést blokkolt ki).

Az NSO ajánlja:

A 2003&
Végül a negyed harmadik előnyét valahogy bepréselik a honvédosok, egy szöglet után Kiss jól játssza meg Szívóst, Kásás Zoltán pedig joggal pöröl a védőkkel: ezt a "zsákolós" figurát ismerik. Hamar visszaáll azonban a rend: Kásás négyest harcol ki, Madaras berakja, a túloldalon pedig a szédületes gyorsasággal reagáló védők gyűrűjében Kovács Olivér sem húzhat tisztán előnyből, nem is megy be a labda. A statisztika mindenesetre árulkodó: a Domino fórja ebben a játékrészben 4/1, az eredmény 2–5. ---- A Vasasnál viszont minden működik: a második részt nyitó fórból Varga Dániel lő egy egészen elképesztően nagy gólt a hosszú pipába, angyalföldi oldalon legfeljebb az adhat okot aggodalomra, hogy Varga Tamás után Madaras is begyűjti a második hibáját egy visszaúszásos "tömegjelenetnél", azaz még egy kulcsember kénytelen kimenni "biztonsági" száradásra. A Domino Biros révén mindenesetre gólra váltja a fórt időkérés után, majd egy újabb labda nélkül befújt kiállítást követően Fodor is megleli a hoszszú felsőt. Kezd mind jobban "bepörögni" a meccs: Vindisch helyez gyönyörűen a hálóba, átellenben Kiss Gergely lövi be úgy szélről, ahogy szokta, majd a fórok után újabb Vasas-akciógól következik, Varga Zsolt tökéletesen centerezik. A Domino ugyanakkor hat a hat ellen továbbra is gólképtelen, nem csoda, hogy ekkor úgy fest, az angyalföldieket csupán hét perc választja el a négyes döntőtől.
Ám az első Domino-akciógól bábeli zűrzavart támaszt a vendégek soraiban: Kiss pattan meg és zúdít a rövidbe, majd Varga Dániel ziccerét borítja le Gergely, amott a Szívós-féle figura megint ül (habár Kósz odaér, Molnár áttolja a labdát a vonalon), aztán megint Molnár villan egy centerezéssel, Gergely pedig odaér Varga Zsolt előnyből elengedett lövésére. Nehezen hihető, de igaz: 2:25 áll az órán, s már a Domino a továbbjutó (8–8). Az élmény amúgy őrületes, a világ legjobb vízilabdázói jóformán csere nélkül darálják végig a partit, s bár mozdulataikat tompítja valami fáradtság, az egész mindazonáltal felséges. És az a végjáték... 43 másodperc marad, amikor Kásás Tamás lövését védi Gergely, 26, amikor Szívós roszszul passzol, s Kásás Zoltán időt kér. 15, amikor fórt kap a Vasas, 5, amikor Szívós blokkolja Madarast, és 1, amikor Gergely Varga Tamás bombáját is levadássza (utoljára a szlovákok kapujában láttuk így védeni, amikor a jugók szenvedtek a tót atyafiak ellen).
A Final Fourban tehát a Domino az idén harmadjára is megpróbálhatja: a Vasas huszonegy percét a hazaiak 3–0-s utolsó hét perce ellensúlyozta, avagy amikor ennyi extraklasszis szántja a vizet, bármi megtörténhet. Ami tény: a zsenik olyan produkcióval szolgáltak, amelyért megérte kifizetni a szurkolóknak a felemelt helyárat. Kár, hogy vége. Hogy most lett vége. Avagy a meccs bárkit meggyőzhetett: nekik a döntőben kellett volna találkozniuk. ---- Fodor Rajmund: – A mérkőzés elejéről jobb nem beszélni. Egyértelműen a Vasas volt az uralkodó. Aztán a harmadik-negyedik negyed körül elbizonytalanodtak, és egy-két szituációban kapkodtak. Ezután mintha türelmetlenebbül játszottak volna, és mi az ezekből adódó hibákat kihasználva visszahoztuk a meccset.
Gergely István: – Az elején csalódott voltam, előjött bennem az az érzés, hogy kikaphatunk. Aztán az első komolyabb védés után, a harmadik negyed körül visszajött az önbizalmam, főleg, hogy pár gólt sikerült lőnünk. A felkészültség a Vasas javára dönthette volna el a meccset, de a higgadtság a mi oldalunkon volt, és ez volt a fontosabb.
Molnár Tamás: – Tudtuk, hogy az egygólos előny semmit nem jelent. Jól akartunk kezdeni, ezért ez természetesen nem sikerült. Az utóbbi időben főleg az Euroligában erősségünk, hogy többgólos hátrányból felállunk. Ez az erőnlétünket és a lelkesedésünket bizonyítja, és köszönjük a közönségnek a lelkes buzdítást.
Szívós Márton: – Fordulatos mérkőzést játszottunk. Az elején nagyon rosszul kezdtünk. Az akarat és az elszántság döntött, és hogy a végén krízishelyzetekben jobban pörögtünk, így a mi javunkra dőlt el a továbbjutás.
Kásás Tamás: – Megnyert meccset veszítettünk el. Az első két negyedben a Honvéd jószerével azt sem tudta, hol a labda. Nagyon jól védekeztünk, és remekül támadtunk. A harmadik-negyedik negyedben olyan hibákat követtünk el, amelyeket nem tudtunk kijavítani. Ezek talán a saját tempónk diktálta fáradtság miatt jelentkeztek. A végén már kapkodtunk is, hogy kijavítsuk a bakikat, de igazából nincs magyarázat arra, miért toltuk el.
Madaras Norbert: – Nem tudok mit mondani, nagyon elszúrtuk.
Varga Zsolt: – Egyértelműen jobbak voltunk, de nem tudtunk három gólnál nagyobb vezetést összehozni. Az utolsó negyedben nem csak mi hibáztunk.
Vindisch Ferenc: – Úgy kezdtünk, ahogy legszebb álmaimban reméltem. 6–2-re és 8–5-re is vezettünk. Ennek ellenére bőven megérdemeljük, hogy kikaptunk, mert saját magunktól vettük el a győzelmet, és adtuk oda az ellenfélnek. Jól ment a védekezés, aztán olyan dolgokat műveltünk, amilyeneket akkor sem, ha öt góllal vezetünk. Ezek olyan hibák, amelyekre én sem tudom a magyarázatot.

Mi változott az utolsó negyedre? – kérdeztük a két szakvezetőt.
– Nem változott semmi – mondta Kovács István. – Az volt a gond, hogy az első három negyedben alig ment el lővésünk a kapuig, ráadásul a második negyedben igen rosszul használtuk ki a fórokat, így eltávolodott a Vasas. Okvetlenül meg kell dicsérnem a játékosokat, aki vízben volt, a maximumot hozta, s háromgólos hátrány ellenére sem adta fel. Fantasztikusan küzdöttünk, és nagyon fontos volt Kiss Gergő akciógólja. Szerencsére a Vasas nem élt a lehetőséggel a végén, többet hibázott.
– A játékosok nem azt tették, amit megbeszéltünk – indokolt Kásás Zoltán. – Pedig az utolsó negyedre mindent megtárgyaltunk, erre a maguk hülyeségeit csinálták. Hogy miért? Nem tudom. Túl sok rutinos játékos van a csapatban ahhoz, hogy mindez megtörténhessen. Siralmas, szégyenletes, ami megesett, én szégyellem magam a legjobban. Valahogy meg kellene értetnem magam a játékosaimmal. Ez egy vereséggel felérő döntetlen volt.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik